A Biblia nézőpontja:

Vajon Pál apostol a nők ellen volt?

„PÁL [apostol] tanításait sok nőellenes előítélet alapjául használták a keresztény . . . egyházban.” Ezt mondta az aucklandi (Új-Zéland) Cecilie Rushton bírónő egy okmányban, mely a Cipruson megtartott Nemzetközösségi Jogi Konferenciára jelent meg 1993 elején. „Timótheushoz írt levele — tette hozzá — feltárja gondolkodását: »Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben«” (1Timótheus 2:12, Békés—Dalos fordítás).

Amikor Pál a nők szerepére, vagy állására vonatkozóan írt, egyszerűen csak az ő személyes véleménye volt, amit kifejezett, vagy Istentől ihletett volt? Egészében tekintve Pál episztolái, vagyis levelei tényleg nőellenes előítéletet tükröznek? Pálnak Timótheushoz írt szavai, melyeket a fentiekben idéztünk, milyen szövegkörnyezetben érvényesek?

Pál meghatalmazásai

A keresztény Görög Iratok huszonhét könyvéből tizennégyet Pálnak tulajdonítanak. Az a rendkívüli képessége, hogy sok nyelven beszélt, a szent szellem rajta való működésére engedett következtetni. Továbbá természetfeletti jövőbelátásról tanúskodott (1Korinthus 14:18; 2Korinthus 12:1–5). Önfeláldozása, teljes szívű és szerető példája a meleg, testvéri vonzalom szoros kötelékét hozta létre közte és keresztény kortársai között (Cselekedetek 20:37, 38). Írásai, beleértve azokat is, amelyeket a nőkről mondott, a teljes Írás részét képezik, mely „Istentől ihletett és hasznos a tanításra” (2Timótheus 3:16).

A nők Pál leveleiben

Írásaiban mindenütt bőségesen van bizonyíték arra, hogy Pál elismerte és tisztelte a nőket. Ismételten utalást tesz rájuk a különböző gyülekezeti és családi szerepüket illetően. Egyik levelében a keresztény pásztor kívánatos tulajdonságait a dajkáló édesanya által kimutatott tulajdonságokhoz hasonlította (1Thessalonika 2:7).

Az apostol sok keresztény testvérnője, akiket név szerint is megemlít a leveleiben, meleg dicséretének tárgyát képezi. A római gyülekezet tagjainak küldött üdvözletei között voltak olyanok, amelyeket konkrétan bizonyos nőknek küldött, „akik fáradoznak az Úrért” (Róma 16:12, Újfordítású revideált Biblia). Evódiát és Sintikhét illetően arra buzdította a filippibeli testvéreket, hogy: „légy segítségül ezeknek [a nőknek], mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem” (Filippi 4:3). Timótheushoz írt levelében Pál elismerte azon fiatalember nagyanyjának, Loisnak és édesanyjának, Eunikának a példamutató hitét (2Timótheus 1:5).

Másfelől van-e utalás arra, mit éreztek Pál iránt a keresztény testvérnői? Hálától indíttatva tanúvallomást tett Akviláról és Priscilláról, egy házaspárról, akivel közeli személyes kapcsolata volt, és arról, hogy nemcsak Akvila, de a felesége Priscilla is az ő életéért „a saját fejüket kockáztatták” (Róma 16:3, 4, Újfordítású revideált Biblia).

Nőellenes előítélet?

„Az idősb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait; az idősb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal” (1Timótheus 5:1, 2). Pálnak Timótheushoz intézett ezen szavai vajon nem egészséges tiszteletet tükröznek a női nem iránt? Pál egyenlő mértékű megbecsülést határozott meg a keresztény gyülekezetbeli férfiak és nők részére. „Nincs zsidó, sem görög; — írta — nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galátzia 3:28).

Tekintettel a házasságban betöltött, Isten által kijelölt szerepre, Pál ezt írta: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Efézus 5:22, 23; vö. 1Korinthus 11:3). Igen, a férj és a feleség saját szerepe eltérő, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik házastárs alsóbb rendű. A szerepek kiegészítik egymást, és mindegyiknek a betöltése kihívást jelent, amely — ha a kihívás kielégítést nyer — támogatja a család jólétét. Továbbá a férj által gyakorolt főségnek nem lett volna szabad zsarnokinak vagy szeretet nélkülinek lennie. Pál így folytatta: „a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét”, és késznek kell lennie arra, hogy nagyfokú áldozatokat hozzon érte (Efézus 5:28, 29, Katolikus fordítás). A gyermekeknek engedelmeskedniük kellett mind az édesapának, mind az édesanyának (Efézus 6:1, 2).

A házastársi bensőséges viszonyt illetően is meg kell jegyezni Pál szavait. Elfogultság nélkül ezt írta: „A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége” (1Korinthus 7:3, 4).

„Az asszony . . . maradjon csöndben”

Pálnak az 1Timótheus 2:12-ben írt szavaival kapcsolatban, melyeket az első bekezdésben idéztünk, vajon amikor támogatja a női „csöndet”, ez nőellenes előítéletből ered? Nem! Az igényelt „csönd” a gyülekezeten belüli tanítással és a szellemi tekintély gyakorlásával volt összefüggésben, valamint ez tekintettel volt a korábban említett, isteni elrendelésű férfi-nő kapcsolatra.a

Ez nem azt jelenti, hogy a nők nem lehetnek az isteni igazság tanítói. Pál arra buzdította az idősebb nőket, hogy a fiatalabb nők számára „jóra oktatók” legyenek. Eunika és Lois — akik Timótheust oktatták — példájának követésével kell a keresztény édesanyáknak istenfélő módon nevelni gyermekeiket (Titus 2:3–5; 2Timótheus 1:5). Napjainkban Jehova Tanúi gyülekezeteiben több százezer keresztény nő talál szellemi beteljesülést abban, hogy Evódia és Sintikhe példáját követi a jó hír nyilvános prédikálása, valamint férfiak és nők tanítvánnyá képzése terén (Zsoltárok 68:12; Máté 28:19; Filippi 4:2, 3).

Így hát mi a megállapításod? Pál írásai egészében véve igazolják a nőellenes előítélet vádját?

[Lábjegyzet]