Az óriás kérgesteknős évenkénti látogatása

AZ ÉBREDJETEK! MALAJZIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MAJDNEM éjfél van. A magasban lévő telihold arany fényt vet a szelíd és nyugodt tengeren át. Embercsoportok vannak Rantau Abang vízpartján; egyesek állnak, mások guggolnak, vagy a hűvös, finom homokban ülnek. Mit csinálnak itt ebben az órában? Türelmesen várnak egy négy evezőlábbal ellátott hatalmas teknő látogatására — az óriás bőrteknősre, vagyis kérgesteknősre.

Ezek a titokzatos kétéltű látogatók nemzetközi hírnevet hoztak ennek a máskülönben semmibe vett vízpartnak. Rantau Abang a Maláj-félsziget keleti partján helyezkedik el, Dunguntól közvetlenül északra, és Szingapúrtól mintegy 400 kilométerrel feljebb. Ez egyike a világ azon néhány helyének, ahol a kérgesteknősök nemes megbízatásukból kifolyólag évente tesznek látogatást.

Itt a tojásrakó idény nagyjából májustól szeptemberig tart. A csúcshónapok — június, július és augusztus — alatt meglehetősen könnyen megfigyelhető a tojásrakás folyamata. A teknősök általában azután kezdenek feljönni a vízből, hogy a sötétség leszáll. Vajon feleslegesen várnak az egész Malajziából, Szingapúrból és Nyugatról érkezett látogatók?

A tengerből jönnek ki!

A parttól nem túl messzire hirtelen valami észrevehető, amint a csillogó vizen kirajzolódik az árnyéka, és táncol a vizen. A tömeg izgatottá válik! Ahogy közeledik a parthoz, egy kupola alakú tárgy kezd kiemelkedni a vízből. Egy teknős közeledik a part felé! A jelenlévő néhány vezető mindenkit arra figyelmeztet, hogy a lehető legcsöndesebben nézzék, nehogy a zaj elriassza.

Először a fej tűnik fel, azután a nyak, melyet a teknő elülső része és a mellső evezőlábak követnek, amíg végül az egész teknős feltűnik a parton. Az enyhe ár vize mossa a farkát és a hátsó evezőlábait. Valóban milyen óriási, közel 2 méter vagy még több az orrától a farka végéig! Mozdulatlanul fekszik ott a parton.

A teknős váratlanul felemeli magát a mellső evezőlábaival, és előreveti testét, tompa puffanásokkal ütődve a földhöz. Mozdulatlanul ott fekszik, mintha levegőt venne és összeszedné minden erejét a következő felemelkedéshez és vetődéshez. Így mozog a szárazföldön. Nem eresztik közel hozzá a mindkét oldalán lévő tömeget. A vezetők nagyon szigorúak ebben. Minden egyes előre irányuló mozgással a tömeg is előreözönlik — de nagyon csendben.

Ahogy a kérgesteknős feldöcög a partra, ösztönösen ismeri célállomását. Beprogramozott tudása képessé teszi arra, hogy találjon egy helyet, ahol tojásainak adott minden kedvező feltétel a sikeres kikeléshez. Ott elkezd ásni egy gödröt. A hátsó evezőlábak ásókká válnak, és felhányják a homokot.

Egy hosszúnak tűnő időtartam után az egyik vezető, akinek engedélye van a tojásgyűjtésre, előremegy és kinyújtja a kezét a gödörbe, amely olyan mély, hogy a könyöke is eltűnik benne. Ahogy visszahúzza a karját a gödörből, mindenkinek tátva marad a szája a meglepetéstől és az izgatottságtól. Egy tojást vett ki!

A kérgesteknős tojása törtfehér színű. Pingponglabda nagyságútól a teniszlabda méretéig változik. A fészekaljába lerakott utolsó néhány tojás általában csak üveggolyó nagyságú. A szárnyasok tojásaitól eltérően a héj tulajdonképpen egy kemény bőr, amely könnyen behorpad, amikor nyomás éri. Furcsa módon a tojás fehér része (tojásfehérje) folyékony marad, még ha megfőzik is. Az íze állítólag valamelyest fanyar, és enyhén halízű. Egy teknős egyszerre átlagosan körülbelül 85 tojást rak le. De 1967-ben beszámoltak egy rekordnak számító, 140 tojásból álló fészekaljáról.

Most a tömeg nagyobb szabadsággal élhet. Egyesek félénken megérintik és megvizsgálják a teknőst. Mások felmásznak rá vagy nekitámaszkodnak, hogy a családi albumukba készülő pillanatfelvételhez pózba álljanak. Ha közelről megnézzük a teknőst, feltárul a szeméből kicsöppenő sűrű, áttetsző nyálka, mely tele van homokszemekkel. Állítólag az a változás okozza, hogy kijött a vízből a levegőre. Időről időre a teknős kinyitja a száját, hogy zúgó hangon lélegezzen.

A tojások elásása

Jó ideig eltart, míg az állat elkezdi mozgatni a hátsó evezőlábait, hogy a homokot visszatolja a gödörbe. Amint megtelik a gödör, a kérgesteknős kezdi a hátsó evezőlábait ablaktörlőszerűen mozgatni. Homok száll mindenfelé! A tömeg gyorsan visszalép, hogy megóvja az arcát és a testét. Az ide-oda mozgó evezőlábak még egy ideig tovább csapkodnak. Micsoda kitartást mutat és micsoda erőt fejt ki! Amikor végül megállnak az evezőlábak, a tömeg még a nyomát sem látja a gödörnek, melyet a kérgesteknős ásott. Valóban ösztönös bölcsesség! De milyen végtelenül nagyobb ezen teknős Teremtőjének a bölcsessége!

Mielőtt a kérgesteknős visszatérne a tengerbe, egy engedéllyel rendelkező tojásgyűjtő, címkével megjelöli az egyik mellső evezőlábát. Ezt azért teszi, hogy az ezutáni szárazföldi látogatásai és a nyílt tengeren tett mozgásai megfigyelhetők legyenek. Minden idényben 6—9 alkalommal fészkel, és 9—14 nap a fészkelések közötti idő.

A kérgesteknős hirtelen felemeli és előreveti magát. Megfordul és visszafelé tart a tengerbe, viszonylag gyorsabban döcögve, mint érkezéskor. Amikor eléri a vizet, a feje belemerül, majd a teknője is. Végül eltűnik a szem elől. Amikor a fej végezetül felbukkan, a teknős igen messze van. Gyorsan kiúszik a nyílt tengerre; a holdfény tükröződik az orra hegyén. Milyen fürge és gyors a vízben! Össze sem hasonlítható azzal, hogy a szárazföldön milyen ügyetlenül és lassan halad előre.

Megőrzésükre tett kísérletek

Ahogy más állatfajok növekvő számát, úgy a kérgesteknősöket is veszélyezteti a szennyezett környezet és az emberi kapzsiság okozta pusztítás. Az 1970-es évek közepén több száz, még nem teljesen kifejlett teknőst találtak a közeli Pahang államban a partra sodorva — holtan! A teknősök tojásait pedig gátlástalanul összegyűjtik, hogy kielégítsék az ínyencek egzotikus dolgok iránti kívánságait.

Ezen teknősök szerencséjére, a csökkenő számuk miatti nagyfokú törődés Malajziában előidézte a Turtle Enactment (Teknősrendelet) elfogadását 1951-ben. Megtiltották a tojások magángyűjtését. A haszonleső egyének azonban szembeszállnak ezzel a törvénnyel, mivel a haszon túl nagy kísértés nekik. De még így sem hiába tettek erőfeszítéseket a teknősök megőrzésére.

Rantau Abang vízpartján öröm látni a homokba leszúrt kis plakátok sorait. Mindegyik azt a helyet jelzi, ahol egy kis rakás kérgesteknős-tojás van betemetve. A plakát a tojások számát, a betemetés dátumát és a tojások eredeti fészekaljának azonosító kódszámát mutatja. A betemetés után körülbelül 45 nappal minden plakát köré drótkerítést raknak, hogy megakadályozzák a nemrég kikelt ivadékok elmenekülését. A költés 51—61 napig tart. Amint a nemrég kikelt ivadékok felbukkannak — általában naplemente után, este —, minden gödörnél feljegyzik a kijövő ivadékok számát. Azután tartályokba teszik őket, és később a tenger szélénél szabadon engedik őket.

A megőrző program sok ezer, nemrég kikelt ivadékot nevelt fel és juttatott vissza sikeresen vízi otthonába. Ám az alacsony túlélési arányuk, valamint a Rantau Abangba jövő kérgesteknősök számának csökkenése továbbra is az aggodalom forrása.

[Képek a 18. oldalon]

A kérgesteknős, amely fejétől a farkáig 1,8 méter, több tucat tojást rak le. Körülbelül nyolc héttel később a nemrég kikelt ivadékok felbukkannak

[Forrásjelzések]

Kérgesteknős. Lydekker

C. Allen Morgan/Peter Arnold

David Harvey/SUPERSTOCK

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

C. Allen Morgan/Peter Arnold