A mai fiatalok a satanizmus könnyű prédái?
„A SÁTÁNIMÁDAT terjedőben van a fiatalok között” — jelentette egy finn újság 1993. február 27-én. A finnországi Tampere város rendőrsége által szerzett információ szerint a kábítószer-kereskedelemben részt vevő bűnözők a fiatalokat, különösen a lányokat vonják bele a sátáni imádatba. Sok esetben ezek az áldozatok és az új tagok 10-15 éves gyermekek. „A sátánimádat termékeny talajra lelt a mai fiatal tizenévesek körében”— jelentette az újság.
„A sátánimádat új megjelenése nem csak hazai (finn) irányzat — figyelmeztetett az újság. — Például a johannesburgi (Dél-Afrika) Star folyóirat nemrégiben felhívta a figyelmet arra, hogy a sátánimádat a jómódú fehér fiatalokat ösztönzi az országban.” A sátánimádat tényleg egy nemzetközi rémálom a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt.
A satanizmus lényegében megtévesztő módon azt ígéri, hogy mindent megkapsz egy egészen apró dologért. „Imádd az ördögöt, végezd piszkos munkáját, és viszonzásul mindent megad, amit csak akarsz. Ezért találja néhány gyermek annyira vonzónak a satanizmust” — magyarázta a ’Teen folyóirat.
„Szerintem teljes mértékben ki kell használni az életet” — mondta egy fiatal tizenéves, aki bevallása szerint egy satanista csoport tagja. „Két erőt látok a természetben: a jót és a rosszat. Minden olyan dolog boldoggá tesz, amit az emberek gonoszságnak mondanak. A bűnök érzelmi, fizikai és szellemi kielégüléshez vezetnek” — magyarázta.
Amikor egy denveri (Colorado, USA) nyomozót — aki satanista kultuszokkal foglalkozó szakember — megkérdeztek arról, miért gondolja, hogy a fiatalok, úgy tűnik, nagyon fogékonyak a satanizmusra, ezt válaszolta: „Sose felejtem el, mit mondott nekem az egyik tizenéves satanista. Azt mondta: »Mi értelme élni? A máért élünk, és azt csinálunk, amit akarunk. Jövő nem létezik.«”
Dr. Khalil Ahmad, aki a serdülőkkel foglalkozó osztály igazgatója a dartmouth-i (Kanada) Nova Scotia Kórházban, kifejezte véleményét a satanizmus csábítását illetően. „A tizenévesek keresik az izgalmat. [A satanizmus] . . . a gyenge jellemű, gyakran kudarcot valló személyeket vonzza. Azt a téves benyomást kelti bennük, mintha hatalommal rendelkeznének.”
Egy másik, satanizmussal foglalkozó híres rendőrségi szaktekintély — egy San Franciscó-i nyomozónő — hajszálpontosan megállapította a problémát: „Világunk egy érzéketlen hely. Jobban aggódunk saját magunk miatt, mint mások miatt. Erőszakos és negatív hatású társadalomban élünk. A fiatalok úgy tekintenek erre, mint ami elfogadott életstílus, és ennélfogva belekeverednek a satanizmusba.”
Mennyire alaposan mélyednek bele a mai fiatalok a satanizmusba? „A srácok megölik magukat és barátaikat. Van problémánk” — figyelmeztetett Larry Jones, aki a Cult Crime Impact Network igazgatója és a boise-i (Idaho, USA) rendőri erők hadnagya. Egy másik rendőr Illinois államból, aki középiskolákkal kapcsolatot tartó rendőrségi tanácsadóként nyomon követi a satanizmus fejlődését, azt mondta, hogy azoknak a fiataloknak, akik belekóstolnak az ördögimádatba, a kilencven százaléka csupán a divat kedvéért teszi, a többi tíz százalék azonban „teljesen belemerül, és egyre mélyebbre süllyed”.
Egy brooklyni (New York) iskolai újság, a School News Nationwide 1994. január—február—márciusi száma a „Vallás” címszó alatt közölt egy cikket ezzel a címmel: „Amiért a satanizmus vonzza a fiatalokat”. A cikk erről számolt be: „Azután, hogy két fiú összeverekedett az iskolai ebédlőben, a győztes felugrott és hirtelen furcsa módon tisztelgett a kezét ökölbe szorítva, mutatóujját és kisujját egyenesen feltartva. A rajztanár képtelen volt kitalálni, miért rajzol oly sok gyermek ördögszerű, kecskefejjel ábrázolt embereket. Az okkult dolgokról szóló könyvek pedig folyton eltűntek az iskolai könyvtárból.
A gyermekek végső soron játszottak a satanizmus hatalmával, mágiájával és titokzatosságával. A legtöbbeknek ez móka és izgalom volt. Egyeseknek ez komoly dolgot jelentett — halálosan komoly volt a tizenhét éves Lloyd Gamble-nek, aki egy sátáni áldozatban vesztette életét.
Lloyd halála és tizenöt éves öccse gyilkosság vádjával történt letartóztatása után a Monroe megyei felnőttek végre megértették azokat az előjeleket, amelyek annyira titokzatosak voltak az eseményt megelőzően: az »ördög jelének« kézzel mutatása, a kecskefejjel ábrázolt figurák és azok a könyvek, melyek táplálták a tizenévesek képzeletét, valamint alapul szolgáltak a rítusokhoz és a varázslatokhoz.”
Végtelen hosszúnak tűnik azoknak a beszámolóknak a sora, melyek arról tudósítanak, hogy tízéves kor alatti és tizenéves gyermekek megölték szüleiket és más családtagjaikat a sátánimádat miatt. Más gyermekek gyermekeket öltek meg ilyen tettek során. A satanista felnőttekhez hasonlóan gyermekek megcsonkítottak és megöltek állatokat. A család kisállatait a sátáni rítusok során feláldozták egy oltáron. Nincs elég hely az ördögimádatot vallásként gyakorló gyermekek által elkövetett mészárlásoknak még csak részbeni leírására sem.
Vajon ezek a példaképpen felhozott gyermekek csak belekóstolnak a satanizmusba? Vajon azok, akik belemélyedtek az ördögimádatba kevesen vannak vagy ritkaságszámba mennek? Nem, nem ez volt a válasza azoknak, akik ezek után az okkultizmust gyakorló személyek után nyomoznak. David Toma, aki korábban erkölcsrendészeti nyomozó volt, és a fiatalok formálásáért tartott programok előadójává vált, elmondta, hogy minden iskolában, ahol beszél, mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: „Közületek hány társatokról tudjátok, hogy sátáni gyakorlatokat folytat, vagy hallottatok arról, hogy ezt teszi?” Becslése szerint „a tanulók jó egyharmada emeli fel a kezét”.
Shane Westhoelter, a National Information Network elnöke szerint a középiskolai tanulók 30-40 százaléka merül bele az okkultizmus valamelyik formájába. Ráadásul Westhoelter azt állítja, hogy az összes bűntény, amelyet tizenhét éves kor alatti tizenévesek követnek el, nem kevesebb mint hetven százalékát az okkultizmusba való belemélyedés motiválja.
[Oldalidézet az 5. oldalon]
A sátánimádat termékeny talajra lelt a mai fiatalok körében