Fiatalok kérdezik:

Miért beszéljek Istenről?

„Mindenkinek megvan a saját vallása. Nem lenne szabad megpróbálnod másokra erőszakolni a te Istenedet” (14 éves Racish, Guyana).

„Vonakodom Istenről beszélni, mert szégyellem az azt követő gúnyolódást” (17 éves Rohan, Guyana).

„Azért kellene Istenről beszélnünk, mert ő a mi Teremtőnk, és neki köszönhetjük az életünket” (13 éves Marco, Németország).

HALLGASS csak figyelmesen egy csoport fiatalt, amint beszélgetnek, és minden bizonnyal ezt a szomorú végkövetkeztetést fogod levonni: kétségtelenül nem Isten a legnépszerűbb beszélgetési téma a legtöbb fiatal körében. Ha megemlíted a sportokat, a ruhákat, a legújabb mozifilmeket vagy a másik nemet, akkor általában élénk beszélgetést idézel elő. De ha meg mered említeni Istent, hamarjában sűrű ködhöz hasonló kínos csend ereszkedhet le.

Néhány fiatal egyszerűen nem hisz Istenben. Talán úgy érvelnek, hogy mivel nem látják őt, kizárt dolog, hogy létezzen — és róla beszélni időpazarlásnak tűnik. Mindamellett az ateisták határozottan kisebbségben vannak a fiatalok között. Egy Gallup-felmérés szerint az amerikai fiatalok körülbelül 95 százaléka igenis hisz Istenben. Gallup valójában azt a következtetést vonta le: „Sok fiatal számára a hitnézetének Istene nem valami homályos, elvont elv, hanem egy személyes Isten, aki figyeli a tetteit és annak megfelelően megjutalmazza vagy megbünteti.” Akkor hát miért vonakodik olyan sok fiatal attól, hogy beszéljen arról, amiben hisz?

Az ok, amiért néhányan késlekednek

Egyszerűen úgy látszik, hogy sokan neveletlenségnek gondolják azt, ha valaki hitbeli dolgokról beszél, valamint úgy vélik, hogy a vallásos gondolatokat legjobb, ha az ember megtartja magának. Néhány fiatal már annak a gondolatára is zavarba jön, hogy Istenről beszélgessen. „Nem menő dolog ilyet tenni” — érvelnek.

Bármi legyen is az egykorú társaid nézete, te hol állsz ebben a kérdésben? Ez a kérdés különösen akkor helyénvaló, ha Jehova Tanújaként nevelkedtél. Miért? Azért, mert a tanúskodás, és az, hogy Istenről beszélj másoknak, ennek a hitnek a lényege! (Ésaiás 43:9, 10; Máté 24:14).

Ennek ellenére néhány Tanú fiatalt elbátortalanít az a rosszindulat, mellyel olykor találkoznak, és késlekednek azzal, hogy közreműködjenek a nyilvános prédikálómunkában — vagy csak azért vesznek részt benne, mert a szüleik rábeszélik őket. Mások osztoznak ugyan ebben a munkában, de titkon azt remélik, hogy az iskolatársaik közül egy sem látja őket, amint ezt teszik. Az iskolában egyesek megpróbálják titokban tartani vallásos meggyőződésüket. Ez gyakran azért van, mert félnek az osztálytársak gúnyolódásaitól. „Féltem Istenről beszélni — ismeri be a fiatal Ryan —, mert a társaim sértegettek, és nem volt bátorságom folytatni a beszélgetést.”

Azután vannak olyanok, akik azért késlekednek, mert attól félnek, hogy nem tudnak teljes mértékben a Biblia irányadó mértékei szerint élni. Az „ifjúkori kivánságok” vonzását érezve úgy érvelnek, hogy legjobb lenne, ha nem is azonosítanák magukat keresztényként, nehogy valami rosszat tegyenek (2Timótheus 2:22).

Egyesek azért nem beszélnek Istenről, mert egyszerűen alkalmatlannak érzik magukat. A tizenkilenc éves Wilton ezt így fejezi ki: „Nehéznek találtam, hogy Istenről beszéljek a munkatársaimnak, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok alkalmas megvédeni azokat a dolgokat, melyeket róla mondtam. Úgy éreztem, ha kérdőre vonnának a hitnézeteimről, nem lenne kielégítő válaszom.”

Keresztény kötelesség

Lehetséges, hogy hasonló okokból kifolyólag késlekedsz azzal, hogy Istenről beszélj? Amennyiben igen, akkor nem vagy egyedül. Más fiatalok ugyanilyen érzésekkel küzdenek. Ám mindazon dolgok ellenére, melyek elbátortalaníthatnak valakit ennek megtételétől, sokan értékelni kezdték, hogy kényszerítő okok vannak arra nézve, hogy beszéljünk Istenről másoknak. Melyik ezek közül néhány?

Az elején említett fiatal, Marco jól fejezte ki, amikor azt mondta, hogy Isten „a mi Teremtőnk, és neki köszönhetjük az életünket” (Jelenések 4:11). Igen, az élet egy értékes ajándék. A zsoltáros ezt mondta Istenről: „nálad van az életnek forrása” (Zsoltárok 36:10). Mivel megkaptad ezt az ajándékot, vajon nem kellene kimutatnod a háládat érte?

Az egyik mód arra, hogy kimutassuk hálánkat az, ha mások jelenlétében dicsőítjük Jehova Istent. Ő a nap, a hold, az eső Alkotója, a levegőé, amit belélegzünk, és az ételé amit megeszünk (Cselekedetek 14:15–17). „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való” — mondta Jakab tanítvány (Jakab 1:17). Megköszönöd Istennek ezeket az ajándékokat? (Kolossé 3:15). Milyen jobb módja van annak, hogy kifejezd köszönetedet, mint az, hogy beszélsz Istenről? (Lukács 6:45).

De tulajdonképpen Isten parancsolja nekünk, hogy beszéljünk róla. Fia, Jézus Krisztus ezt parancsolta a keresztényeknek: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19, 20). A fiatalok sincsenek kizárva a felelősség alól, hogy részt vegyenek ebben a munkában. A zsoltáros ezt parancsolja: „Dícsérjétek az Urat . . . ifjak és szűzek; vének és gyermekek! Dícsérjék az Úrnak nevét; mert csak az ő neve nagy, az ő dícséreti a földnek és az egeknek felette vagyon!” (Zsoltárok 148:7, 12, 13, Károli, 1899). De nem kell tehernek tekintened ezt a megbízatást. Ez valójában kiváltság — tulajdonképpen „Isten munkatársai”-nak egyike lehetsz (1Korinthus 3:9).

Mi a helyzet akkor, ha egyszerűen nem érzed magadat alkalmasnak? Jeremiás prófétának is ilyen érzései voltak a bibliai időkben. „Ah, ah Uram Isten! — mondta. — Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!” Mi volt Jehova válasza? „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked” (Jeremiás 1:6, 7). Jehova segítségével Jeremiás pontosan ezt tette 40 éven át!

Hasonló a helyzet napjainkban a keresztényekkel, „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5). Még akkor is, ha természetednél fogva szégyenlős és visszahúzódó vagy, Isten tud segíteni, hogy legyen bátorságod beszélni. A keresztény gyülekezeten belül vannak gondoskodások, melyek segíthetnek, hogy még inkább „alkalmatos” legyél mint Isten Szavának tanítója. Ha úgy érzed, hogy valamilyen személyes támogatásra van szükséged, miért ne beszélnél a gyülekezet egyik felvigyázójával? Lehet, hogy csak egy személyes bibliatanulmányozási program kidolgozásának kérdése, vagy annak, hogy valaki tapasztaltabb személlyel dolgozz együtt.

Amit elvégezhetsz

Ha beszélsz Istenről, az azt a valódi érzést nyújthatja, hogy elvégeztél valamit. Először is az egykorú társaid közül sokan keresnek válaszokat, szinte esdekelnek a segítségért. Nélkülözik az irányítást, nincs tiszta képük a jövőről. Azon tűnődnek: „Miért vagyunk itt? Hová tartunk? Miért van annyira tele a világ problémákkal?” Mint keresztény, te rendelkezel a válaszokkal, és valószínűleg te vagy a legjobb helyzetben ahhoz, hogy ilyen ismeretet adj át egykorú társaidnak. Sok közös dolog van bennetek, és minden bizonnyal inkább olyan valakivel beszélnének, aki velük egykorú, mintsem egy felnőttel.

Igaz, időnként ellenállással fogod szembetalálni magadat. De lehet, hogy találsz majd olyan egyéneket is, akik fogékonyak a Biblia üzenetére. Egy fiatal Tanú lány a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszoka című könyv személyes példányát olvasva ült a buszon. Egy mellette ülő fiú kezdett beleolvasni. „Klassz ez a könyv! — kiáltott fel. — Ez a könyv sokat beszél Istenről. A legtöbb embert nem érdekli a vallás.” A fiatal Tanú lány kihasználta ezt az alkalmat, hogy mélyreható beszélgetést folytasson az isteni név témájáról.

Igaz, ha keresztényként azonosítod magadat, akkor kötelességed annak megfelelően viselkedned (1Péter 2:12). De a jó keresztényi viselkedés csak fokozni fogja az üzeneted hitelességét. Figyeld meg egy Eric nevű fiatal példáját. Hatást gyakorolt rá az iskolájába járó Tanú fiatalok jó viselkedése. Ez felkeltette az érdeklődését aziránt, hogy többet tanuljon Istenről. Elkezdték vele a bibliatanulmányozást, és ma megkeresztelt keresztény, aki Jehova Tanúi New York-i világközpontjában szolgál.

Ha beszélsz Istenről, az neked is segíthet! Védelmül szolgálhat. Ha a társaid tudják, hogy Jehova Tanúinak egyike vagy, sokan tisztelni fognak. Talán kevésbé lesznek hajlamosak arra, hogy nyomást gyakoroljanak rád abban, hogy helytelen cselekedetekbe keveredj, amikor felismerik magas irányadó mértékeidet — valamint tudják azt, hogy te valószínűleg tanúskodni fogsz nekik, válaszul a kísértésre.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden alkalommal, amikor csak kinyitod a szádat, írásszövegeket kell idézned. Meg fog maradni a sportok, ruhák vagy a zene iránti érdeklődésed, és szeretsz majd időről időre ilyen dolgokról is beszélgetni. De emlékezz erre: „a szívnek teljességéből szól a száj” (Máté 12:34). Ha valóban a szívedben van az Isten iránti szeretet, természetből fakadóan beszélni szeretnél róla. Egy jövőbeni számban néhány módot fogunk megtárgyalni, mely segítségével ezt hatékonyan megteheted.

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Szégyelled, ha meglátnak az iskolatársaid, amikor a nyilvános prédikálómunkában veszel részt?