A Vörös-tenger csodái a hullámok alatt
Az emberek azt mondják, hogy a szépség csupán a külső felszín. A valódi szépség azonban gyakran a felszín alatt rejtőzik — és ez nemcsak emberekre vonatkozik. A Vörös-tenger esetében is igaznak találtam ezt. A sivár tengerpart egyáltalán nem sejtette velem azt a hihetetlen gyönyörűséget, amely arra a szerencsés úszóra vár, aki a víz felszíne alatti világot kémleli.
A VÖRÖS-TENGER az egyik legérdekesebb olyan hely hírében áll a világon, ahol a korallzátony csodáit lehet felfedezni. Ezért égtem a vágytól, hogy saját szememmel lássam, vajon jogos-e ez a hírneve.
Ha már egyszer saját magam láttam a víz alatti világot, akkor jobban meg is akartam érteni. Aaron Miroz tengerbiológus, a Vörös-tenger élővilágának szakértője válaszolt kérdéseimre.
Miért ilyen gazdag élőlényekben a Vörös-tenger vize?
„A Vörös-tenger úgy néz ki és úgy is működik, mint egy hatalmas varsa, mivel sok halat begyűjt az Indiai-óceánból. Továbbá a korall rendkívüli bőségének örvendhetünk itt. A zátonyon gyakran mintegy húsz különböző korallfajt lehet találni csupán egy négyzetméter sziklafelületen növekedve. Az ideális vízhőmérséklet, mely csak néhány fokot ingadozik az év folyamán, hozzájárul a korall növekedéséhez. Ezenfelül a területen levő gyenge esőzés következtében kevés üledék kerül a tengerbe. Ez viszont lecsökkenti a szennyező anyagok mennyiségét, bár sajnálattal azt kell mondanom, hogy az elmúlt tizenöt évben a helyzet rosszabbodott.”
Milyen problémák jelentkeznek e tengeri kincs megőrzése során?
„Amikor egy viszonylag szennyezetlen élőhellyel foglalkozunk, akkor a szennyezés a legnagyobb probléma. A Vörös-tengerben levő szennyező anyagok három fő forrása: foszfátok, halgazdaságok és a part menti városok szennyvize. Az oxigénpalackos búvárkodásra használt helyek népszerűsége is problémák okozója lehet. A törékeny korallzátonyt könnyen megsérthetik a gondatlan búvárok.”
Már sok éve tanulmányozza a Vörös-tenger korallzátonyát. Elmondana néhány dolgot azok közül, melyeket megfigyelt?
„Azt figyeltük meg, hogy a halaknak saját táplálkozási időrendjük van. Némelyikük reggel hét órakor kezd enni, három órán keresztül eszik, majd tart egy szünetet, és délután újból három órán át táplálkozik. Egyes halak csak éjszaka táplálkoznak. Ezek az időrendek fontosak. Ha a kisebb halak egész nap állandóan fenyegetett helyzetben lennének a ragadozók miatt, akkor alig tudnának táplálkozni. És a halak — az emberekhez hasonlóan — válogatósak is lehetnek. A kékpettyes sügér (Plectoproma maculatus) például különösen kedveli a varázslatos Anthias squammipinnust, amely igen elterjedt hal a Vörös-tengerben. Az akváriumunkban levő halaknak is megvan a maguk kedvenc eledele — egyesek a tonhalat kedvelik, míg mások jobban szeretik a szardíniát.
Az ember azt gondolná, hogy egy hal számára minden ember egyforma, de nem ez a helyzet. A halak és még bizonyos gerinctelen állatok is megtanulják felismerni az embereket. Emlékszem egy polipra, amelyet egyszer játékosan megcsapkodott az egyik társunk a csapatból. A polipnak nem tetszett, hogy megcsapkodják, és sose fogadott el még egyszer táplálékot attól a személytől. Egyébként azt figyeltük meg, hogy a szelíd emberek találják meg legjobban az összhangot a halakkal, ellenben egy agresszív vagy türelmetlen személy felizgatja őket.”
Ami mély benyomást kelt egy kezdő búvárban, az a szépség és a színek hihetetlen sokfélesége.
„Való igaz, a színes halak mély benyomást keltenek. De — amit sokan nem vesznek észre — bizonyos halak jelzésként használják színeiket, mint ahogy mi közlekedési lámpákat használunk. Amikor például a vörös sügér (Cephalopholis miniatus) vadászik, akkor színe inkább a vörös sötétebb árnyalatává válik, mint amikor egyszerűen csak őrzi területét. A bohóchal, amely a sügér zsákmánya, ki tudja olvasni a sügér színéből, amikor az »nincs szolgálatban«. Ezekben a biztonságos időszakokban a bohóchal bátran elkergeti azokat a sügéreket, amelyek behatolnak területére.”
Nem kétséges, hogy sok valószínűtlen helyen lehet felfedezni Isten teremtésművének rendkívüli szépségét. Életemet gazdagabbá tette az, hogy felfedeztem ennek a szépségnek éppen csak egy kis ízelítőjét. Ez a rövid látogatás a hullámok felszíne alatti birodalomba növelte értékelésemet a bolygónk által rejtegetett természeti kincsek iránt. (Beküldött cikk.)
[Kép a 26. oldalon]
Egy tűzhal komótosan úszott körbe, nem aggódott a ragadozók miatt. Azok tisztes távolban maradnak, mivel a tűzhal tüskés úszói erős mérget tartalmaznak
[Kép a 26. oldalon]
A bohóchal ritkán kóborol el messzire az otthonától, amely egy hatalmas tengeri rózsa tapogatói között van. A hal immunis a rózsa ölelésére, amint segít gazdaállata tisztán tartásában
[Kép a 26. oldalon]
A pillangóhalak színsorrendben közelednek. Ostyához hasonló testük ide-oda hullámzott, ami egy pillangóra emlékeztet
[Kép a 26. oldalon]
A Picasso hala tarkabarka csíkjaival és azzal, ami élénk sárga kirúzsozásnak tűnik, egy absztrakt művész alkotására emlékeztet
[Kép a 26. oldalon]
A császárhalnak sokszínű öltözéke van, amely változtatja színét és formáját, míg a hal felnő