Bambuszorgona — Fülöp-szigeteki zenei újdonság

AZ ÉBREDJETEK! FÜLÖP-SZIGETEKI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AZ ORGONÁK ilyen vagy olyan formában már több mint 2000 éve léteznek. A megépítésük módszere változik, de minden orgonában közösek a sípsorok, melyek a hangképző technika részét képezik. Ezek rendszerint fából és fémből készülnek. Annak az orgonának azonban, amiről mi szeretnénk mesélni neked, elsősorban bambuszból készült sípjai vannak. 953 hangképző sípja közül összesen 832 van bambuszból. A többi fémből készült. Ezen felül van néhány olyan sípja, amely csupán díszítésül szolgál.

Hogyan működik a bambuszorgona? A működési elve ugyanaz, mint más, sípokkal ellátott orgonák esetében. Kétfajta sípot használnak, és levegőt fújnak beléjük, hogy zenei hangokat szólaltassanak meg. Az ajaksípok — a játékasztallal való összekötő pontjaikhoz közel elhelyezkedő félkör alakú lyukak segítségével — sok tekintetben ugyanolyan módon képeznek hangot, mint a fuvola. A nyelvsípok — egy belül vibráló alkotóelem segítségével — a klarinéthoz vagy a szaxofonhoz hasonlóan képeznek hangokat. Az a tény, hogy a legtöbb síp bambuszból készül, különleges akusztikai jellegzetességet kölcsönöz ennek az orgonának.

Orgonaépítés

Ezt a bambuszorgonát Diego Cera, spanyol misszionárius 1816-ban kezdte építeni. Miért bambuszt használt? Figyelembe véve a területen uralkodó viszonylagos szegénységet, talán az olcsó anyagok használatának szükségessége volt az egyik tényező. Másfelől az orgona készítője bizonyára a helyhez illő anyagokat kívánt felhasználni.

1816-ban vágták ki a bambuszokat, és körülbelül egy évre eltemették azokat a tengerpart homokja alá. Azokat, amelyek átvészelték, hogy ily módon vannak kitéve a rovaroknak és a természeti erőknek, időállónak tekintették, és felhasználták az orgona megépítéséhez. Az elkövetkező néhány év során összerakták az orgona különféle részeit. Amikor a nagyobb részét 1821-ben befejezték, kijelentették, hogy „a legkiválóbb, és fajtáját illetően a legelső az országban”.

Túlélve a megpróbáltatást

A bambuszorgona élete nem volt könnyű. 1829-ben földrengések voltak Las Piñas városában, ahol az orgona található. Leomlott annak a háznak a tetőzete, amelyben elhelyezték, és az orgona egy időre valószínűleg ki volt téve a természeti erőknek. 1863-ban egy hallatlanul erős földrengés több kárt tett az orgonában. Néhány sípot pótoltak, de egy időn át rovarok pusztították ezeket. 1880-ban egy újabb katasztrofális földrengés súlyosan megrongálta azt a házat, amelyben az orgona volt, és mielőtt teljesen rendbehozták volna az épületet, tájfun dúlt. Akkorra szétszóródtak az orgona különféle részei.

Az évek során kísérletet tettek némi helyreállításra, de az egyik ilyen kísérlet maradandó kárt okozott. Az egyik szerelő lefűrészelte a bambuszsípok egy részét azért, hogy hangolószelepeket illesszen rájuk. Ez maradandóan megváltoztatta a hangszer hangmagasságát. És a helyreállításra tett kísérletek ellenére az orgona továbbra is romlott.

Az orgona háborút is kiállt. Az 1890-es évek végén Las Piñas a filippínók és a spanyolok közötti összetűzések színhelye volt, a Fülöp-szigetek és Amerika között dúló háborúban pedig a filippínók és amerikaiak közötti csatározásé. A romlás ellenére azonban az 1911 és 1913 közötti időből származó feljegyzések arra utalnak, hogy látogatók érkeztek az orgona megtekintésére.

Az 1941—1945-ös évek magukkal hozták a második világháborút a Fülöp-szigetekre. A japán megszállás alatt az orgona Marquess Y. Tokugava, Hirohito császár rokona részéről kapott figyelmet. Intézkedett a részleges javítások érdekében, de azután sok évig nagyon keveset foglalkoztak a hangszerrel.

Majd az 1970-es években az emberek felemelték hangjukat a helyreállítás érdekében. A több száz bambuszsípból 45 hiányzott, és 304 nem működött. Az egyikben találtak egy madárfészket. Lehetett tenni valamit azért, hogy az orgona újra olyan állapotba kerüljön, hogy szépen lehessen rajta játszani?

Helyreállítás

A helyreállítás tervfeladatát 1973 márciusában kezdték el, és egy jó hírű külföldi céget bíztak meg a munkával. A sípokat Japánba, az orgona hátramaradt részét pedig Németországba szállították. Ott egy különleges szobát építettek, hogy utánozzák a Fülöp-szigeteki éghajlatot. Ebben a szobában folytatódott a helyreállítás munkálata.

A cél az volt, hogy az eredeti típushoz képest a lehető legközelebb maradjanak a dolgok. Végül befejeződtek a javítási munkálatok. A Japánban megjavított sípokat repülővel Németországba szállították. Az egész orgonát újra összeszerelték és ellenőrizték. Azután 1975. február 18-án egy egyórás koncert során a német közönség fülét gyönyörködtette.

Röviddel ezután az orgonát egy tucat ládába pakolták, és mind az 5626 kilogrammot visszaszállították a Fülöp-szigetekre, a belga légitársaság szíves engedélyével. Nagyszerű fogadtatásban részesült Las Piñas-ban, abban a városban, ahol elhelyezték. Harmincezren nézték a vontató dobogókkal teli díszfelvonulást, amelyek epizódokat ábrázoltak a hangszer történetéből.

1975. május 9-re a bambuszorgona készen állt a felavatási koncertre. Egy német orgonista játszott a filippínó zenészekkel, amint a bambuszorgonát újra bemutatták a Fülöp-szigeteki embereknek.

Nagyra értékeled a zene ajándékát, melyet a Teremtőnk adott nekünk? Szeretnél valami némileg különbözőt hallgatni? Ha valaha lehetőséged lesz bambuszorgonát hallani Las Piñas-ban, kétségtelenül örömedet leled majd ebben a különleges, Fülöp-szigeteki zenei újdonságban.