Biztosíthatja a boldogságot az anyagi jólét?

„ISKOLÁNKBAN körülbelül minden ötven tanuló közül csak egy vagy két gyermek hordott cipőt — emlékszik vissza a negyvenöt éves Poching, aki az 1950-es években nőtt fel Tajvan déli részén. — Nem győztük pénzzel a cipőket. Ennek ellenére sose tekintettük magunkat szegényeknek. Mindennel rendelkeztünk, amire szükségünk volt.”

Ez mintegy negyven évvel ezelőtt történt. Azóta az élet drámaian megváltozott Poching és a többi húszmillió szigetlakó számára. A Facts and Figures—The Republic of China on Taiwan című könyv magyarázata szerint „Tajvant mezőgazdasági társadalomból egy lüktető életű ipari társadalommá alakították át”. Az 1970-es évek végére Tajvant „stabil, jóléti társadalomnak” tekintették.

A jólét nyilvánvaló volta valóban mindenhol látható Tajvanon. Az ultramodern, sokemeletes irodaépületektől, melyek gomba módra elszaporodtak az egész szigeten, a drága, import autóktól zsúfolt autópályákig — mindezekért más fejlődő nemzetek irigykednek Tajvan anyagi jólétére. Tajvan legjelentősebb angol nyelvű újsága, a China Post azzal büszkélkedik, hogy napjainkban „a tajvaniak örvendenek a legmagasabb életszínvonalnak a kínai történelemben”.

„Kényes problémák sokasága”

Vajon mindez az anyagi jólét igazi boldogságot és megelégedést hozott az embereknek? Bár nem kétséges, hogy sok dologra büszkék a tajvaniak, ennek a sikertörténetnek mégis van egy másik oldala is. A China Post különösképpen rámutat erre: „Ezzel a nagyfokú gazdagsággal együtt jár a bonyolult és kényes problémák sokasága.” Tajvan anyagi jólétének megvolt az ára.

A „bonyolult és kényes problémákkal” kapcsolatban, amelyek gyötrik ezt az egykor viszonylag bűnözés nélküli szigetet, a China Post ezt figyeli meg: „Az elmúlt néhány évben a bűnözés és a rendbontás vészjóslóan megnövekedett jóléti társadalmunkban, ami egyre jobban fenyegeti minden törvénytisztelő polgár életét és tulajdonát.” A Post újság „A gazdagság a szenvedély földjévé teszi Tajvant” című cikkében nehezményezi a jól menő „topless bárok és éttermek”, valamint a férfifodrász cégér alatt futó illegális bordélyházak problémáját. A zsarolás és a váltságdíjszerzés szándékával elkövetett emberrablás egy másik probléma lett. Az egyik jelentés úgy beszél a gyermekek elrablásáról, mint ami „Tajvan új, fellendülő iparága”. Sokan folyamodnak ilyen bűntettekhez, hogy ezáltal kifizessék szerencsejátékban szerzett adósságaikat vagy más pénzügyi veszteségeiket.

A gyermekek nem csupán ártatlan áldozatai a bűnözésnek. Egyre növekvő számban keverednek bele a bűncselekmények elkövetésébe. A jelentések azt mutatják, hogy egyedül 1989-ben harminc százalékkal megugrott a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények aránya. Egyesek szerint ennek a növekedésnek a nyomai a család szétbomlásához vezetnek vissza, és a statisztikák, úgy tűnik, igazolják ezt. Például 1977-től 1987-ig csökkent a száma azoknak a tajvani pároknak, akik összeházasodtak, a válási arány viszont több mint a duplájára nőtt. Mivel a kínai kultúra hagyományosan hangsúlyt fektet a család fontosságára egy stabil társadalomban, nem csoda, ha sokan igencsak aggódnak a rosszabbodó állapotok miatt.

A probléma gyökere

Különböző magyarázatokkal szolgáltak, hogy megpróbálják meghatározni, mi az oka a társadalmi rend elkorcsosodásának egy jóléti társadalomban. Egyesek inkább filozofikusabb beállítottságúak és azt mondják, hogy ez csak a siker ára. De a sikerre és a jólétre hárítani a felelősséget olyan lenne, mint az ételt vádolni a falánkság miatt. Nem mindenki falánk, aki eszik, és nem mindenki anyagias vagy bűnöző, aki jól él. Nem, önmagában nem az anyagi jólét az oka a bűnözésnek és a társadalmi rend felbomlásának.

A China Post egyik vezércikke rámutatott egy ehhez hozzájáruló főbb tényezőre. Így írt: „Évtizedeken át túl nagy hangsúlyt fektettünk az anyagi fejlődésre. Ez a felelős az erkölcsi és szellemi értékek hanyatlásáért mai társadalmunkban.” (Kiemelés tőlünk.) Igen, az anyagi dolgok hajszolásának túlhangsúlyozása az anyagiasság és a kapzsiság szelleméhez vezet. Ez előmozdítja az önzést. Ez pont olyan szellem, amely a család szétbomlásához és a társadalomra káros hatással levő dolgok elburjánzásához vezet. Amit a Biblia kétezer évvel ezelőtt mondott, az még ma is igaz: „minden rossznak gyökere a pénz szerelme [nem maga a pénz]” (1Timótheus 6:10).

Világméretű probléma

A béke és nyugalom — valamint biztonság — keresése érdekében ezrek vándoroltak ki Tajvanról más országokba. A Tajvanon tapasztalt problémák azonban nem csak Tajvan egyedülálló problémái. Féktelenül terjednek világszerte.

Néhány évvel ezelőtt egy tanulmány kimutatta, hogy a leggazdagabb kaliforniai (USA) megyében a legnagyobb a válási arány az országban. A megye egyes területein az ingatlanüzlet körülbelül kilencven százalékát a felbomlott házasságok eredményezték. A nemzeti átlagnál kétszer több öngyilkosságot jelentettek. Az alkoholizmus aránya az egyik legmagasabb volt az országban, és azt mondták, hogy ebben a megyében egy főre több pszichiáter és más elmegyógyász jut, mint bárhol az Egyesült Államokban.

Jézus Krisztus rámutatott egy alapvető igazságra, amikor ezt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4). Az anyagi javak — nem számít, milyen bőségesen van belőlük — nem tudják kielégíteni egy ember minden szükségletét, és a boldogságot sem tudják biztosítani. Ellenkezőleg, gyakran az történik, amit egy kínai közmondás kijelent: „Amikor valaki jól táplált és melegben van, gondolatai kicsapongásokkal és testi vágyakkal kezdenek foglalkozni.” Ez mutatkozik meg a Tajvanon és máshol végbemenő eseményekben — az anyagi jólét önmagában gyakran az erkölcsi és társadalmi hanyatlás, valamint az ezzel járó problémák előzményévé válik.

Mi szükséges akkor ahhoz, hogy az anyagi jólét a valódi és tartós boldogság része lehessen? Hogy választ kaphass, kérünk, olvasd el a következő cikket.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Amikor valaki jól táplált és melegben van, gondolatai kicsapongásokkal és testi vágyakkal kezdenek foglalkozni” (kínai közmondás).

[Kép az 5. oldalon]

Az anyagi gazdagság a kisvárosokat nyüzsgő, neonfényben úszó nagyvárosokká változtatta