Amikor a gyermekeket idegenek szöktetik el erőszakkal
„KÉREM, SEGÍTSENEK MEGTALÁLNI A LÁNYUNKAT! KÉREM, KÉREM, SEGÍTSENEK SARÁNAK!”
Két aggódó szülő eme heves jajkiáltását közvetítették televízión, szerte az Egyesült Államokban, hogy megpróbálják megtalálni 12 éves lányukat, Sara Ann Woodot. Három héttel azelőtt rabolták el, amint biciklivel hazafelé tartott egy vidéki úton.
EGY hatalmas nyomozócsoport átfésülte az erdőket, a földeket és a közeli tavakat, és keresték az eltűnt kislány nyomait. Közel egyidőben Tina Piirainen, egy szomszédos államban egy másik aggódó szülő szintén képernyőre került, amint éppen esedezett eltűnt kislányáért. Elcsábították az erdei ösvényen, és a tízéves Holly alig egy óra alatt elveszett. Később a szántóföldeken megtalálták a tetemét.
Az eltűnt gyermekek szüleinek az élet gyötrelmes megpróbáltatás. Naponta azzal a bizonytalansággal küszködnek, hogy él-e a gyermekük, talán fizikai sérülést szenved, vagy esetleg szexuálisan megbecstelenítették, illetve halott, ahogy ez a kis Ashley esetében volt. Ashley a családjával elment megnézni, hogyan játszik a testvére a futballmeccsen. Beleunt a nézelődésbe, elsétált egy játszótérre — majd elveszett. Később Ashley testét egy közeli szántóföldön találták meg. Megfojtották.
Borzasztó lidércnyomás
Az Egyesült Államokban évente 200-300 család tapasztalja az abból fakadó borzasztó lidércnyomást, hogy a gyermekét elrabolják, és előfordulhat, hogy a gyermekét utána soha többet nem látja viszont élve. Bár a többi elkövetett erőszakos bűncselekményhez képest a számok kicsinek tűnnek, a rémület és a rettegés, mely egész közösségeken át terjed, több ezer embert érint. Megdöbbenésükben azon tűnődnek: „Hogy történhet itt ilyen tragédia? Vajon az én gyermekem lesz a következő?”
Az Egyesült Államokban évente 3200 és 4600 között mozog azoknak a bejelentett eseteknek a száma, melyben a gyermekeket erőszakkal elszöktetik. Kétharmadukat vagy még több gyermeket közülük szexuálisan zaklatnak. Ernest E. Allen, az Eltűnt és Kizsákmányolt Gyermekek Országos Központjának elnöke megjegyezte: „Az elsődleges ok szexuális eredetű, a második a gyilkossági szándék.” Az igazságügyi minisztérium szerint is több mint 110 000 más erőszakos szöktetést kísérelnek meg évente, leginkább a motorosok, általában véve pedig azok a férfiak, akik megpróbálják becsalni a gyermeket a kocsijukba. Más országok is tapasztalják a gyermekek elleni erőszakhullámot.
A társadalom is felelős?
A gyermekgyilkossággal kapcsolatban egy ausztráliai kutató rámutat, hogy az „nem egy véletlen esemény”. A Murder of the Innocents—Child-Killers and Their Victims (Ártatlanok meggyilkolása — gyermekgyilkosok és áldozataik) című könyvében Paul Wilson azt állítja, hogy „mind a gyilkosok, mind a meggyilkoltak egy ördögi kör csapdájába esnek, melyet maga a társadalom hozott létre”.
Furcsának tűnhet arra gondolni, hogy a társadalom felelős lehet ezért a tragédiáért, vagy legalábbis hozzájárulhat ehhez, mivel a legtöbb ember szörnyűséges tettnek tartja a gyermekek kizsákmányolását és meggyilkolását. Ám a fejlett ipari társadalmak, sőt sok kevésbé fejlett is, olyan filmekkel, tv-alkotásokkal és olvasmányokkal telített, amelyek a szexet és az erőszakot dicsőítik.
Mostanában egyre keményebb és keményebb pornográf filmek vannak, melyek gyermekeket állítanak előtérbe, sőt olyan felnőtteket, akik úgy vannak öltözve, hogy gyermekekhez hasonlítsanak. Ezek a filmek a gyermekek bevonásával nyílt szexet és erőszakot mutatnak be. Wilson a továbbiakban megjegyzi a könyvében, hogy olyan mozifilmcímek vannak, mint például Death of a Young One (Egy fiatal halála), Lingering Torture (Hosszan tartó kínzás) és Dismembering for Beginners (Csonkítás kezdőknek). Milyen nagy közönsége van a szadista erőszaknak és a pornográfiának? Ez egy dollármilliárdokat jövedelmező iparág!
Az élő erőszak és pornográfia óriási hatással van azok életére, akik kizsákmányolják a gyermekeket. Egy elítélt kéjgyilkos, aki öt fiatal fiút ölt meg, beismerte: „Homoszexuális pedofíliás vagyok, gyilkosság miatt elítélt, és a pornográfia meghatározó tényező volt a bukásomban.” Berit Ås, az Oslói Egyetem professzora elmagyarázza a gyermekpornográfia hatását: „Az 1960-as évek végén nagy hibát követtünk el. Azt hittük, a pornográfia helyettesítheti a kéjgyilkosságokat, azáltal hogy a kéjgyilkosok számára gondoskodik vágyaik levezetéséről, és ledöntöttük a korlátokat. Most már tudjuk, hogy tévedtünk: az ilyen pornográfia jóváhagyja a kéjgyilkosságokat. Azt a gondolatot ébreszti a bűnözőben: »Ha nézni lehet, nem lehet gond azzal sem, ha megteszem.«”
Ahogy egy felnőtt a pornográfia függőségébe kerül, egyre inkább vágyik az ingerlésre. Ennek eredményeként egyesek hajlandók vagy kényszert vagy erőszakot alkalmazni azért, hogy megszerezzék a gyermekeket perverz szokásukhoz, melybe beletartozik a nemi erőszak és a gyilkosság.
A gyermekek erőszakos elszöktetésének más okai is vannak. Néhány országban a rossz gazdasági állapotok miatt növekszik. Mivel az emberrablókat csábítja a nagy pénzösszeg, melyet váltságdíjként fizetnek nekik a gazdag családok, ezért a gyermekeket veszik célba. Évente sok csecsemőt lopnak és adnak el gyámügyi klikkeknek, hogy kiszállítsák őket az országból.
Kik alkotják az eltűnt gyermekek többségét? Mi történik velük? A következő két cikk ezt a témát fogja megvizsgálni.
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Több millió gyermekprostituált
Az Egyesült Nemzetek szerint jobbára a fejlődő országokban körülbelül tízmillió gyermeket kényszerítenek prostitúcióra, sokakat közülük elraboltak. Az idegenforgalom növekedésével ez a hírhedt foglalkozás is növekedett Afrikában, Ázsiában és LatinAmerikában. Néhány területen a több millió turista — különösen a gazdag országokból érkezők — kétharmada „szexturista”. De eljön a leszámolás napja, mivel az emberek bűntettei „nyitva van[nak] az előtt, akinek számadással tartozunk”, Jehova Isten előtt (Zsidók 4:13, Katolikus fordítás).
[Kép az 5. oldalon]
Borzasztó lidércnyomás, amikor egy gyermeket erőszakkal elszöktetnek