Ausztrália huncut és bosszantó papagájai
EGY Ausztráliába érkező átlagos látogatónak meg lehetne bocsátani, ha azt gondolná, hogy az egzotikus trópusi madarak serege a helyi állatkertből vagy madárházból szabadult ki. Azok a teremtmények, amelyek más országokban csak kalitkában láthatóak, a kertben röpködnek. Ez különösen igaz az ausztráliai papagájra — ami pedig sokszínű, lármás madarak változatos családját jelenti.
Körülbelül 330 papagájfaj létezik, és az Antarktiszon kívül a 20. északi szélességi körtől délre minden nagyobb szárazföldön megtalálható. Bár nem mindegyik faj található meg Ausztráliában, elég nagy számban vannak itt ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegyék jelenlétüket ebben az országban! A papagájfélék családjába beletartoznak a hullámos papagájok (egyesek törpepapagáj néven ismerik őket), a kakaduk és a nektárspecialisták, a lórik. Ausztráliában néha úgy tűnik, hogy ezek a színes madarak mindenütt ott vannak.
Igencsak ez volt a benyomásunk, amikor egy látogatást tettünk Új-Dél-Walesbe. Időnként több tucat hullámos papagáj is csipegetett egyszerre a gyepen, különösen kora reggel és késő délután. A forgalmas utcákon láttunk rózsaszín és szürke tollazatú rózsás kakadukat. Hangos rikácsolásuk semmi esetre sem nevezhető dallamosnak. A papagájok egyik legsűrűbben látható csoportjához tartoznak Ausztráliában, és nagy csapatokban lepik el a kis- és nagyvárosokat. A telefonvezetékeken és a villanydrótokon gubbasztanak, és úgy ismerik őket, mint akik távközlési meghibásodásokat okoznak távol eső területeken. A hím és a tojó élethossziglan együtt marad, és bátran megvédik faodúban levő fészküket a betolakodókkal szemben. Sajnálatosan „annyira elszaporodtak, hogy a mezőgazdasági kártevők közé sorolják őket” (The Cambridge Encyclopedia of Ornithology).
A közparkokban a Pennant-papagájok a kezünkből ettek. Egyáltalán nem féltek a turisták nyüzsgésétől, nyilvánvalóan tudták, hol kaphatnak alamizsnát. Paradicsomi környezethez hasonlított, hogy ilyen szelíd madarak voltak körülöttünk.
Számunkra a legmeglepőbb talán az volt, hogy hatalmas sárga bóbitás kakadukat láttunk lecsapni felettünk. Jellegzetes sárga bóbitájuk igazolja nevüket. A The Illustrated Encyclopedia of Birds ezt mondja el: „A madársereg a földön táplálkozik, néhány madár őrt áll a közeli fán, és hangos, rekedt kiáltással figyelmezteti a többieket a veszélyre.” Hamar észreveszed, ha kakadu van a közeledben!
Mi teszi ennyire jellegzetessé a papagájokat? Az ember évszázadokon át értékelte őket azért a képességért, hogy tudják az emberi hangot utánozni. De más madarakat is utánoznak? A fent idézett Cambridge enciklopédia ezt állapítja meg: „Bár a vadon élő papagájok seregei zajosak; nem tudnak más fajokat utánozni, és ezért nem világos, miért képesek »beszélni« a papagájok.” Ha a madárhangutánzásról van szó, akkor még mindig az észak-amerikai gezerigó viszi el a pálmát.
A világon szinte mindenhol találhatók madarak — vajon észreveszed őket? Megfigyeled őket? Ismered azokat a madarakat, amelyek gyakran fordulnak elő a környezetedben? Meg tudod különböztetni eltérő alakjukat, füttyszavukat és éneküket? Észrevetted változó repülési szokásaikat? Mindegyikükről biztosan egy lenyűgöző tanulmány készülhetne.
A több mint 9300 tanulmányozásra váró madárfajra nézve — nem is beszélve a körülöttünk levő összes többi csodáról — ki állíthatná joggal, hogy az örökké tartó élet unalmas lesz? Oly sok tanulni való dolog van, oly sok okból dicsérhetjük Teremtőnket! Mennyire hálásak lehetünk, hogy Isten jónak látta belefoglalni teremtésművébe a „szárnyas repdeső” teremtményeket (1Mózes 1:20–23; Jób 39:29, 30; Jelenések 4:11).
[Képek a 15. oldalon]
Rózsás kakadu és (fent) rozellapapagáj
[Forrásjelzés]
Az Australian International Public Affairs szíves engedélyével
[Kép a 16. oldalon]
Sárga bóbitás kakadu
[Forrásjelzés]
Az Australian International Public Affairs szíves engedélyével