A beszélgetés művészet
EVÉS, alvás, munka — ezek mind alapvető emberi szükségletek. De van még egy szükséglet, amit égetően fontos kielégíteni. Vajon melyik az?
Figyeld meg egy olyan férfi szavait, aki öt évet töltött magánzárkában, megfosztva az egyik legértékesebb életszükséglettől. „Társaságra vágytam, valakire, akivel társaloghatok, akivel beszélgethetek — ismeri el. — Kezdtem megérteni, hogy valamit tennem kell a magányosság ellensúlyozására. Egyedüllétemben és a csendben veszélyben volt az elmém épsége.”
Igen, velünk született szükségletünk, hogy kommunikáljunk valakivel. A beszélgetés segít kielégíteni ezt a szükségletet. Dennis R. Smith és L. Keith Williamson kutatók a következőket jegyzik meg: „Szükségünk van olyan emberekre, akikben őszintén megbízhatunk, akikkel megoszthatjuk legnagyobb örömeinket és legnyugtalanítóbb félelmeinket, akikkel társaloghatunk.”
Szükségünk van a társalgásra!
Az emberek a beszéd csodálatos képességével vannak felruházva. Igen, úgy vagyunk megtervezve, hogy beszélgessünk. Egy férfi ezt figyelte meg: „Isten társas lényeknek alkotott minket. Ha nincs lehetőséged a társalgásra, vagy ha valaki megfoszt téged a kommunikációs képességedtől, az olyan, mint egy büntetés. Miközben beszélgetsz valakivel, értékes dolog zajlik le. Jobb érzéseid lesznek önmagaddal kapcsolatban, és hasznot merítesz abból, amit mások gondolnak és éreznek.”
Egy utazószolga felesége, Elaine ezt mondja: „A szavak érzéseket fejeznek ki. Nem feltételezhetjük, hogy a házastársunk tudja, mennyire értékes számunkra. Erről beszélni kell; a fülnek hallania kell a szavakat. Szükségünk van a beszélgetésre.”
Egy keresztény vén fia, David így fejezi ki magát: „Néha zavart vagyok, és igazán nem tudom, hogyan is érzek. Először hajlamos vagyok hallgatni, ezért a nyomás fokozódik a bensőmben. Úgy látom, hogy ha társalgok valakivel, az olyan, mint egy rés, amin keresztül kiereszthetem a nyomást. Mialatt társalgok, lehetőségem van arra, hogy megtudjam, milyen érzéseim is vannak önmagammal kapcsolatban, és képes vagyok rendbe tenni ezeket az érzéseket.”
Dolgok, amelyek akadályozhatják a beszélgetést
A beszélgetés csakugyan kielégít egy bizonyos szükségletet. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek akadályozhatják a beszélgetést. Néhány ember számára a beszélgetés valójában küzdelemmé válik — olyan tevékenységgé, amelyet el kell kerülni.
„Életem nagy részében — mondja Gary — könnyebbnek találtam elmenekülni a másokkal folytatott beszélgetések elől.” Így magyarázza: „Ez a dolog elsősorban az önbizalmam hiányából ered. Még mindig szenvedek az attól való félelmemben, hogy amikor beszélgetek valakivel, bután hangzik, amit mondok, vagy talán lekicsinyelnek amiatt, amit mondtam.”
Elaine úgy érzi, hogy az ő problémája a félénkség. Így magyarázza: „Olyan családban nőttem föl, ahol nem társalogtunk. Az apám rendkívüli félelmet ébresztett bennünk. Emiatt ahogy felnőttem, úgy éreztem, semmi említésre érdemes dolgot nem tudok mondani.” Igen, a félénkség óriási akadályokat gördíthet a beszélgetés élvezete elé. Nos, ez a tulajdonság a csend falai közé zárhat téged!
„Olyan ez, mint egy csapás — mondja John, egy keresztény vén, aki beismeri, hogy kicsi önbecsüléssel küzd. — Ha megadod magad a félénkségnek, elszigeteled magad. Még ha száz ember van is a teremben, akkor se fogsz beszélgetni. És ezért nagy árat fogsz fizetni!”
Ezzel szemben egy Daniel nevű vénnek a következő a mondanivalója: „A társalgás számomra természetes dolog. De még mielőtt észrevenném, már félbe is szakítottam valakit, és átvettem a beszélgetés irányítását. Akkor ébredek ennek tudatára, amikor meglátom a feleségemnek azt a bizonyos arckifejezését, és azt gondolom magamban: »Ó, nem, már megint elkövettem.« Tudom, hogy a beszélgetés további részében már semmi örömét sem fogja lelni.”
Hogyan győzhetjük le ezeket és más olyan dolgokat, amelyek akadályt gördíthetnek a beszélgetés elé? Milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek ebben a művészetben? Hogyan lehet őket alkalmazni?
„Mit mondhatok?”
„Miről társaloghatok?” „Nem tudok semmit.” „Senki se akarja meghallgatni a mondanivalómat.” Bár lehet, hogy ilyen gondolataid vannak, ezek valószínűleg nem fedik a valóságot. Sokkal többet tudsz, mint gondolnád, és ennek az információnak egy része alighanem érdekel másokat. Például lehet, hogy utaztál valahová mostanában. Az emberek talán tudni szeretnék, hogy az a terület mennyiben hasonlít az ő lakóhelyükhöz.
Azonkívül olvasás által bővítheted és bővítened is kell az ismereteidet különböző témakörökben. Jó szokás időt fordítani arra, hogy mindennap olvass valamit. A Jehova Tanúi által kiadott irodalom a Bibliával, valamint közérdekű témakörökkel kapcsolatos információkat tartalmaz. Minél több információt fogadsz be, annál többet tudsz megosztani másokkal. Jó példa erre az, ahogyan Jehova Tanúi a Vizsgáljuk az írásokat naponta című füzetben található napiszöveget használják. Ez nap mint nap valami újat nyújt neked, amiről gondolkodhatsz, és amit felhasználhatsz a beszélgetésben.
Beszédbe elegyedni valakivel nem jelenti azt, hogy csak egy személynek kell beszélnie. Mindkét félnek ki kell fejeznie magát. Hagyd, hogy a másik személy is beszéljen. Ha csöndes, akkor tapintatos kérdésekkel bátoríthatnád. Tegyük fel, hogy egy idősebb személlyel társalogsz. Kérdezhetnéd őt a múlt eseményeiről, és arról, hogy mennyire változott meg a világ vagy a családi élet a fiatalkora óta. Élvezni fogod, ha meghallgatod, és tanulni is fogsz belőle.
Légy jó hallgató!
A figyelmes hallgatás értékes kincs a beszélgetésben. Az a mód, ahogyan másokat hallgatunk, támogatást jelenthet a terheikkel segítséget keresőknek. Egy férfi, aki úgy gondolta, hogy egy hajítófát sem ér, nyomorultul érezte magát, és felhívta az egyik barátját, hogy segítséget kérjen tőle. Annak ellenére, hogy az időpont rendkívül alkalmatlan volt, a barátja kedvesen meghallgatta őt — két órán keresztül! Ez a férfi most fordulópontnak tartja az életében azt az egy beszélgetést. Mitől volt más ez a beszélgetés? „Csak attól, hogy jó hallgató voltam — ismeri be a figyelmes barát. — Nem emlékszem, hogy bármilyen bölcs dolgot mondtam volna. Egyszerűen csak a megfelelő kérdéseket tettem föl: »Miért érzel így?« »Miért nyugtalanít ez a dolog?« »Mi segíthetne?« A saját kérdéseire adott választ, amikor nekem válaszolt!”
A gyerekek nagyra becsülik az olyan szülőket, akik időt szakítanak a velük való beszélgetésre. Egy Scott nevű fiatal fiú megjegyzi: „Jó dolog, ha odajönnek az emberhez a szülei, és tudni akarják, hogy min jár az esze. Apu mostanában ezt csinálja, és ez segít, mert vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem tudsz egyedül elintézni.”
„Olyan légkört kell teremtened, amelyben a gyermekeid szívesen társalognak veled” — javasolja egy férfi. Rendszeresen időt tölt külön-külön mind a négy gyermekével, mivel úgy érzi, a szülők részéről megnyilvánuló figyelmes, megértő hallgatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok jól alkalmazkodó személyiséget fejlesszenek ki. Mit javasol? Ha alkalmak adódnak, és a gyermek szeretne társalogni, légy kész meghallgatni. „Akármilyen fáradt vagy gondterhelt is légy, soha ne fojtsd beléjük a szót! Figyelj oda rájuk!” — mondja.
Az őszinte érdeklődés válaszra talál
Sok embernek érzelmi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy ki tudjon tárulkozni és ki tudja fejezni magát a beszélgetésben. Egy fiatal férfi így kesergett: „Szükségem van arra, hogy társalogjak valakivel, de kihez menjek oda? Számomra nem könnyű a társalgás. Szükségem van valakire, aki érdeklődik irántam!” A valódi, őszinte érdeklődés bizalomteljes és biztonságos légkört hozhat létre, amelyben könnyebb valakinek társalognia és megnyitnia a szívét a másik ember előtt.
Egy férfi a következőket meséli el: „Amikor sok évvel ezelőtt családi helyzetekkel kapcsolatos problémáim voltak, megpróbáltam beszélgetni az egyik barátommal. Csak annyit mondott, hogy szorítsam össze a fogam, legyek kitartó, és akkor minden rendben lesz. Nem zajlott le párbeszéd, nem beszélgettünk, és ez nem segített semmit. Valójában csak azt eredményezte, hogy megint bezárkóztam. Ezzel ellentétben később társalogtam Jehova Tanúi egyik felvigyázójával. A tekintete, az arckifejezése és a kedves modora alapján tudtam, hogy együtt érez velem. Ez azt eredményezte, hogy egyszerre csak kitárulkoztam és többet beszéltem, mert őszintén érdeklődött. Ezt mondta: »Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy támogassunk téged a helyzetedben.« Mindenki kedvezően válaszolna egy ilyen embernek!”
Vajon kitárhatnánk többen a szívünket, és bevonhatnánk másokat egy jelentőségteljes beszélgetésbe? Ha látunk valakit, aki kimaradt a csoportból, mert túl félénk a beszélgetéshez, megpróbáljuk bevonni a beszélgetésünkbe? A korábban már említett John ezt mondja: „Meg tudom érteni, milyen ez az érzés, mert beleképzelem magam az ő helyébe, és vele együtt gyötrődöm én is!” Majd hozzáteszi: „Mennyire fontos, hogy vonzódjunk hozzá, és érdekeltté tegyük a beszélgetésben! Akár egy imát is mondhatunk magunkban az üggyel kapcsolatban.”
Dan ezt mondja az egyik barátjáról: „Roy annyira nem bízott abban, hogy képes beszélgetni, hogy amikor egy csoport társalgott, ő mindig néhány lépéssel hátrébb állt. Ilyenkor megkérdeztem tőle: »Mondd csak, Roy, mit is mondtál erről vagy arról?« Erre azután mindig elkezdett társalogni. S ez azt eredményezte, hogy a többiek olyan oldaláról ismerték meg, amilyenről addig nem tudtak.” Dan így buzdít: „Ne add fel, ha valakivel nehéz beszélgetni, vagy valakit nehéz szóra bírni. Gondolj arra magadban, hogy belül ő egy jó személy, aki társalogni akar. Továbbra is próbáld csak szóra bírni, és dolgozz ezen.”
Hasznot meríthetsz a mások irányában ápolt szerető, őszinte érdeklődésből — még akkor is, ha a félénkség problémájával küzdesz. John úgy találta, hogy ez segített neki leküzdeni az arra irányuló hajlamát, hogy elszigetelje magát. „A szeretet nem keresi a maga hasznát — magyarázza (1Korinthus 13:5). — Úgy tehetsz szeretetteljes dolgot, ha társalogsz másokkal és érdeklődsz mások iránt. Ha megadod magad a hiányosságaidnak, az nem vezet célra. Imateljesen legyőzheted önmagad.” Hozzáteszi még: „Olyan nagy jutalommal jár, ha így teszel. Ha látod, hogy mások kedvezően reagálnak, és észreveszed, hogyan lelkesednek föl, az számodra is építő. Ennek pedig bátorsággal kell eltöltenie téged, hogy újra meg újra megpróbáld.”
A beleélés — meghatározó tényező a beszélgetésben
A beleélés képessége az egyik legértékesebb emberi vonás. Mi pontosan a beleélés? Dr. Bernard Guerney, a Pennsylvania State University professzora azt mondja, hogy a beleélés az „a képesség, hogy megértjük a másik ember érzéseit és nézőpontját — akár egyetértünk vele, akár nem”. Mennyire fontos a beleélés a beszélgetésben? „Meghatározó tényező! Ez az alap, amire minden egyéb felépül.”
Dr. Guerney megmagyarázza, hogy a beszélgetés elsőrendű fontosságú minden jó kapcsolatban. Természetesen véleménybeli különbségek gyakran előfordulnak. Hajlandónak kell lennünk beszélni a problémáról ahhoz, hogy ezeket eloszlathassuk, és megőrizhessük a kapcsolatot. Sokan vonakodnak így tenni, mert nem tudják, hogyan társalogjanak anélkül, hogy a másik személyt védekező magatartásra kényszerítenék vagy feldühítenék. Dr. Guerney szerint „a legtöbb ember összetéveszti a másik személy álláspontjának megértését és tiszteletét az ezzel az állásponttal való egyetértéssel. Ennélfogva nem mutatnak megértést és tiszteletet, amikor nem értenek egyet valamivel. A beleélés lehetővé teszi, hogy különválaszd az egyetértést és a megértést.”
Ha gondolatban a másik személy helyzetébe képzeled magad, akkor úgy fogsz érezni és gondolkodni, ahogyan ő. Ilyen körülmények között úgy fogod találni, hogy az együttérzés, a megértés és a tisztelet növekedhet még akkor is, ha nem értesz egyet valamivel.
Figyeld meg Janetet, aki négy gyermek anyja. Egy alkalommal el volt keseredve, és hasznavehetetlennek érezte magát. Most már felismeri, milyen fontos a beleélés, ha segítséget nyújtunk valakinek. A következőt mondja el: „Emlékszem, amint a férjem társalgott velem, és elmagyarázta, hogy mi mindenben segítettem, holott én azt gondoltam, hogy a tetteim egyenértékűek a semmivel. Nagyon szerető módon meghallgatta, amit könnyek között mondtam, aztán megerősített. Ám ha lekicsinyelte volna a gondolkodásomat, vagy azt mondta volna, hogy ez szamárság vagy valami ehhez hasonlót, nagyon elcsendesedtem volna, és félrevonultam volna magányomban. Ehelyett azon az estén egy nagyon hosszú és tartalmas beszélgetésünk volt.”
„A beleélés azt mutatja, hogy törődsz a másik emberrel. Ez előmozdítja a kommunikációt, a gondolatcsere kibővített formáját, amit a legtöbb ember akar, és amire a legtöbb embernek szüksége van” — fejezi be dr. Guerney.
Meg tudod tenni!
Jó beszélgetőtárs lehetsz. Áttekintettünk néhány olyan tulajdonságot, amely nélkülözhetetlen a beszélgetés művészetének elsajátításához, de még jó néhány ilyen van. Például a barátságosság, a humorérzék és a tapintat, hogy csak néhányat említsünk. De egy művészhez hasonlóan, aki képzés és gyakorlás által ügyesen forgatja az ecsetjét a vásznon, amint egy gyönyörű mesterművet alkot, nekünk is dolgoznunk kell ezeknek a szükséges tulajdonságoknak a kifejlesztésén.
Daniel például jó beszélgetőtárssá vált. Hogyan? Úgy, hogy megtanulta ellenőrzése alatt tartani a beszélgetés félbeszakítására és irányítására való hajlamát. Elismeri: „Tudatos erőfeszítést kell tennem, nehogy én irányítsam a beszélgetést. Számomra ez azt jelenti, hogy megzabolázom a nyelvemet. Amikor azon veszem észre magam, hogy apró érdekességeket akarok megjegyezni, megfékezem a gondolataimat. Ha úgy gondolom, hogy a megjegyzésem megváltoztatná a beszélgetés irányát, vagy megfosztana valakit a beszélgetési képességétől, akkor egyszerűen nem teszek megjegyzést!”
Mi segített Elaine-nek? Miután pontos ismeretet szerzett a Bibliából, ráébredt, hogy olyan dologgal rendelkezik, ami értékes és érdemes arra, hogy beszéljen róla. Ezt mondja: „Úgy találom, hogy ha nem magamra irányítom a figyelmet, és szellemi dolgokról társalgok másokkal, akkor kellemesebben érzem magam, amikor beszélgetek. A bibliai irodalom olvasása, amit rendszeresen megkapunk, szintén segítséget jelent. Ha naprakész vagyok ebben, olyan új és friss dolgokkal rendelkezem, amiket megoszthatok másokkal, és könnyebben tudok beszélgetni.”
Próbáld meg kifejleszteni ezeket a nélkülözhetetlen tulajdonságokat a beszélgetésedben. Ezáltal te is felfrissülést és élvezetet nyújthatsz másoknak, és érezheted az abból fakadó megelégedettséget, hogy egy olyan művészetet sajátítottál el, amely igazán kielégít egy emberi szükségletet.