Kanada „fertőzött vérrel” kapcsolatos vizsgálata

Az Ébredjetek! kanadai tudósítójától

KANADÁBAN a fertőzött vér áldozatai növekvő számban hunynak el AIDS-ben. Miért ez a növekedés? Az 1980-as években több mint ezer kanadai kapta el az AIDS-vírust „fertőzött vérből” és vérkészítményekből. Ezek a nyugtalanító tények arra indították a szövetségi kormányt, hogy létrehozza a Kanadai Vérellátó Rendszer Vizsgálóbizottságát. Egy nyilvános vizsgálat megállapítaná, hogy mennyire biztonságos Kanada vérellátó rendszere.

Az ország egyik legtiszteletreméltóbb rangidős bíróját nevezték ki a vizsgálat megbízottjának. A bizottság kihallgatásokat tart Kanada-szerte. Torontóban 1994. február 14-én kezdődtek a kihallgatások, és Horace Krevert, az Ontariói Fellebbviteli Bíróság bíráját bízták meg azzal, hogy a kellő időben számoljon be ténymegállapításairól, valamint tegye meg javaslatait a tökéletesítésekre vonatkozóan.

Egy gyászoló édesanya, akinek a fia fertőzött vérből kapta el az AIDS-et és meghalt, a bíróhoz folyamodott: „Elvették a fiamat, és ez a vizsgálat volt minden, amit kaptam. Kérem, vegyék ezt számításba.” Égett a vágytól, hogy lássa, amint alapos nyomozást folytatnak, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a vérátömlesztésekkel kapcsolatos veszélyek elkerülése érdekében. Nem ő volt az egyetlen anyuka, aki fertőzött vér okozta halál miatt vesztette el a fiát. A bizottság szívet tépő tanúvallomásokat hallott e tragédia kapcsán, mely sok kanadai életét tette tönkre.

A torontói Globe and Mail újság szalagcímei így tudósítottak: „Düh és könnyek, amint az áldozatok a vérrel kapcsolatos szörnyűségről beszélnek”; „A vérrel kapcsolatos vizsgálat során dermesztő tanúvallomásokról szereznek tudomást”; „Orvosi tudatlanság részletei”; és „A vérrel kapcsolatos vizsgálat kimutatta: a tisztviselők csekélynek ítélték az AIDS kockázatát”.

Azok az áldozatok, akik a vérből kapták el a HIV-vírust, elmondták, hogy nem figyelmeztették őket a kockázatokra. Számos esetben egészen addig, míg ki nem derült, hogy AIDS-vírussal fertőzöttek, azt sem tudták, hogy kaptak vérátömlesztést.

Egy AIDS-es tizenéves fiatal hároméves korában, nyitott szívműtét során kapta meg a HIV-vírust egy vérátömlesztésből. Egy enyhén vérzékeny, most HIV-pozitív férfinál 1984 előtt alkalmaztak vérkészítményeket, amikor hokizott. Változtatott volna az életformáján, ha tudott volna a vérkészítmények kockázatairól. Egy anyukának 1985-ben adtak HIV-fertőzött vért, és most ő, a férje és négyéves kislányuk, mindannyian fertőzöttek.

Vannak olyan emberekről szóló, szívet tépő beszámolók is, akik csak egy vagy két egységnyi vértől fertőződtek meg. „Csak egy kis pirosító gyanánt az arcára” — mondta egy asszony a vérátömlesztésről keserű szájízzel, mely HIV-vel fertőzte meg a férjét. Most már az asszonyban is van vírus.

Ahogy több tanú kijelentette, a figyelem egy másik, sokakat érintő tragédiára terelődött — a vér útján terjedő hepatitiszre. A The Globe and Mail szerint a becslések alapján „évente 1000 kanadai hal meg hepatitisz-C-ben”. Az újság hozzáteszi: „ezeknek az embereknek a fele a vérátömlesztésből kaphatta el a betegséget.”

Egy férfi elmondta, hogyan kapta el egy vérátömlesztésből a hepatitisz-C-t, amikor 1961-ben hátműtéten esett át. Műtéte után rendszeres véradó lett. 1993-ban jött rá, hogy májzsugorodása van. „Mi van azokkal az emberekkel, akik olyan vért kaptak, melyet tőlem vettek le azon évek alatt, amikor még nem tudtam, hogy ez a betegségem?” — kérdezte a vizsgálat során.

Krever bíró több mint száz kanadait hallgatott végig figyelmesen, akiknek a HIV-vírus és más, fertőzött vérből eredő tragédia tette tönkre az életét. Az orvosszakértők tanúsították, hogy lehetetlen elérni, hogy a vérkészlet teljesen mentes legyen a betegségek átvitelének lehetőségétől és más veszélyektől. Beismerték, hogy súlyos kockázatok és visszaélések léteznek a vérrel kapcsolatban. Dr. J. Brian McSheffrey, a helyi vértranszfúziós szolgálat orvos-igazgatója kijelentette, hogy az előadásokban úgy hívja fel a figyelmet a problémára, hogy ezt mondja: „Ha vérátömlesztést kell adnod, akkor vagy nem jó diagnózist vagy nem jó gyógymódot állapítottál meg.”

Politikai mesterkedésekkel és versengéssel vádolták egymást azok, akiket a kormány bizottsága „fő érdekeltségeknek” nevezett Kanada évente 250 millió dollárba kerülő vérellátó rendszerében. A Vöröskereszt és a kormányügynökségek össztűz alá kerültek. Látszólag senki sem felelős a bonyolult országos vérellátó rendszerért.

Örvendetes ellentét

A szívet tépő bizonyítékokkal ellentétben 1994. május 25-én egy örvendetesebb beszámolót nyújtottak át Krever bírónak Reginában (Saskatchewan). William J. Hall, egy 75 éves férfi, aki súlyos vérzékenységben szenved, elmondta, hogy sikeresen kezeli az állapotát vérkészítmények alternatív készítményeivel. Nem AIDS-es. Jehova egyik Tanújaként Hall úr vallásos lelkiismerete miatt elkerülte, hogy vért és vérfaktorokat kapjon. (Lásd a bekeretezett részt a 22. oldalon.)

De még nincs vége mindennek. A kormány 1995 végéig meghosszabbította a vizsgálatot. A bizottságnak még ideje lehetne megvizsgálni a hatásos vér nélküli kezelést, melyet több ezer esetben alkalmaztak már olyan felnőtteknél és gyermekeknél, akik Jehova Tanúi. Ezek az alternatív módszerek másoknál is alkalmazhatók.

Az ilyen alternatív módszereket alkalmazó orvosok meg tudnák osztani a bizottsággal a szakértői véleményüket. Dr. Mark Boyd, a McGill Egyetem orvosa 1993-ban ezt mondta a The Medical Post című újságnak: „Valójában némileg hálásak lehetünk Jehova Tanúinak, mert megmutatták nekünk, hogy milyen jól meg tudunk lenni a vérátömlesztések nélkül.” Egy amerikai elnöki bizottság 1988-ban megjegyezte: „Tekintettel a vérkészletekre, a legbiztosabb megelőző intézkedés az, hogy amikor csak lehetséges, csökkentjük azoknak az eseteknek a számát, amikor a beteg ki van téve mások vérének.” Jehova Tanúi megáldattak a „legbiztosabb megelőző intézkedéssel” a fertőzött vérrel és más, vérátömlesztésből származó veszélyekkel szemben, azáltal hogy engedelmeskednek Isten ezen törvényének: „tartózkodjatok . . . a vértől” (Cselekedetek 15:20, 29).

Szükség van az oktatásra

Sajnos a fertőzött vér átömlesztéseinek legtöbb áldozatát nem tájékoztatták az alternatív módszerekről, melyekkel megelőzhették volna a tragédiákat. A betegeknek nem adták meg a tájékozott beleegyezés lehetőségét — hogy elfogadják a vérrel járó kockázatokat vagy biztonságosabb alternatív módszerek alkalmazását kérjék.

A bizottság előtt álló bizonyítékok rámutatnak, hogy az orvosokat valamint a nyilvánosságot meg kell tanítani a vérátömlesztés helyett alkalmazandó alternatív módszerekre. A kormány ilyen magas szintű vizsgálata nagy hatással lehetne Kanadára. Elő lehetne terjeszteni az életbeléptetéshez Krever bíró felterjesztését azokról a változtatásokról, melyekre a kanadai orvostudományban a transzfúziós gyakorlattal kapcsolatos magatartások és oktatás terén van szükség. A Vizsgálóbizottság ténymegállapításai mindenkit érdekelni fognak, aki el akarja kerülni a vérátömlesztéssel járó veszélyeket.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

A VÉRZÉKENYSÉG VÉR NÉLKÜLI KEZELÉSE

A nipawini (Saskatchewan) William J. Hall elmondta a bizottságnak, hogyan és miért kezeli vérkészítmények nélkül súlyos vérzékenységét. Íme tanúvallomásának bírósági másolatából néhány kivonat:

◻ „A szüleim akkor szereztek tudomást arról, hogy vérzékeny vagyok, amikor egyszer a lábujjamtól a csípőmig feldagadtam, és az orvosok vérzékenységet állapítottak meg . . . Azt hiszem talán egyéves lehettem akkor.”

◻ „Egyszer sem vettem magamhoz vért, sem semmilyen vérkészítményt . . . Vallási hitnézeteimmel ellentétben áll, hogy vért fogadjak el, mivel én szentnek tartom a vért.”

◻ A testvéréről, aki szintén vérzékeny, ezt mondta: „Ő nem volt ugyanabban a hitben [vallásban], mint én, így hát elfogadott vérátömlesztést, és hepatitiszben meghalt.”

◻ A nyombélfekélyről, mely 1962-ben volt neki, ezt mondta: „Az orvos azt mondta, ha nem fogadok el vért, meg fogok halni . . . A kórházban jól kezeltek [vér nélkül].” Meg tudták szüntetni a vérzést.

◻ Az 1971-ben végzett műtét kapcsán, amikor rögzítették eltört csípőjét, ezt mondta: „Csak egy körültekintően végzett vér nélküli műtét volt . . . A műtét sikeres volt.” Idővel az ismételt vérvizsgálatok kimutatták, hogy nincs VIII. faktor (véralvasztó faktor) a vérében.

◻ Ahogy kezeli: „Az életmóddal . . . és óvatossággal.” Belefoglalja még az étrendet, a pihenést, a testmozgást, valamint a dagadások, a horzsolások és a vérzések óvatos kezelését.

◻ „Hiszek a lazításban, és a jó dolgokon való elmélkedésben, melyekkel Istenünk lát el minket, és abban, hogy felejtsük el az aggodalmainkat. Úgy tűnik, ez sokat segít.”

William Hall 76 éves, és Jehova egyik Tanúja.

[Kép a 20. oldalon]

Horace Krever bíró, a bizottság vezetője

[Forrásjelzés]

CANPRESS PHOTO SERVICE (RYAN REMIROZ)

[Kép a 21. oldalon]

William és Margaret Hall 370 kilométert utazott autóval, hogy megjelenjen a Vizsgálóbizottság előtt