Amiért sokan azt hiszik, hogy a világ véget ér

A VILÁG tényleg reménytelen helyzetben van, s ezt ma sokan azonnal elismerik. „A világ különböző részeiről kérdeztem meg embereket arról, hogy milyen esélyeket látnak a jövőre nézve — írta Billy Graham evangelizátor. — A legtöbben borúlátóak . . . A világ színterén lezajló eseményeket állandóan az »Armageddon« és az »Apokalipszis« szóval írják le.”

Miért van az, hogy az „Armageddon” és az „Apokalipszis” szót gyakran használják a jelenlegi helyzet leírásakor? Mi a jelentése ezeknek a szavaknak?

Bibliai eredet

A Biblia beszél ’a mindenható Isten ama nagy napjának viadaláról’, és azzal a hellyel kapcsolja össze ezt a viadalt, amelyet „zsidóul Armageddonnak neveznek” (Jelenések 16:14–16). A Cambridge Enciklopédia így határozza meg az Armageddon szót: „a rossz és a jó erők közötti végső kozmikus csata.”

Bár az „apokalipszis” abból a görög szóból származik, amely ’kinyilatkoztatás’-t vagy ’leleplezés’-t jelent, már felvett egy másik jelentést is. A bibliai Jelenések vagy Apokalipszis könyve a gonoszok Isten általi elpusztítását és Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az Ezeréves Uralmát emeli ki (Jelenések 19:11–16; 20:6). Ezért a Webster’s New Collegiate Dictionary úgy határozza meg az „apokalipszis” szót, mint ami „egy közelgő kozmikus katasztrófa, amelyben Isten elpusztítja a gonosz uralmon levő erőit, az igazságosaknak pedig életet ad egy messiási királyságban”.

Amikor az emberek ma a világról és annak helyzetéről beszélnek, nyilvánvalóan a Bibliában mondottak befolyásolják őket. Mit mond valójában a Biblia a világ végéről?

A Biblia és a világ vége

A Biblia világosan megjövendöli a világ végét. Jézus Krisztus és tanítványai beszéltek a világ végéről (Máté 13:39, 40, 49; 24:3; 2Timótheus 3:1; 2Péter 3:3). Nem arra gondoltak azonban, hogy maga a föld fog elpusztulni. A betű szerinti földről a Biblia ezt mondja: „nem mozdul az meg soha örökké” (Zsoltárok 104:5). A „világ vége” kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” (NW).

Péter apostol beszélt a Noé napjaiban bekövetkezett Özönvíz előtti világról, és kijelentette: „az akkori [istentelen emberekből álló] világ vízzel elboríttatván, elveszett.” Péter aztán azzal folytatta, hogy a jelenlegi világunk „az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára” van fenntartva (2Péter 3:5–7). János apostol ezt írta: „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

Ennek a világnak a végén láthatatlan uralkodóját is elteszik az útból (Jelenések 20:1–3). Pál apostol írt erről a gonosz uralkodóról: „e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit.” Jézus ezt mondta róla: „most vettetik ki e világ fejedelme [Sátán, az Ördög]” (2Korinthus 4:4; János 12:31).

Nem lesz-e áldás, ha megszabadulunk ettől a világtól és gonosz uralkodójától? A keresztény emberek már régóta imádkoznak azért, hogy így legyen, amikor azt kérik, hogy jöjjön el Isten Királysága és legyen meg az ő akarata a földön. Azért imádkoznak, hogy Jézus Krisztus cselekedjen Atyja azon parancsának engedelmeskedve, hogy szabadítsa meg a földet minden gonoszságtól! (Zsoltárok 110:1, 2; Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44; Máté 6:9, 10).

Ez viszont felvet egy kérdést: Lehetséges, hogy a hamis vagy téves jóslatok a világ végéről azért keletkeztek, mert az emberek a Biblia igaz próféciáinak félreértésén vagy helytelen alkalmazásán alapuló időpontot jósoltak meg erre az eseményre vonatkozóan? Nézzük csak.

Első századi félreértések

Figyeld meg, mi történt az első században. Közvetlenül Jézus égbemenetele előtt apostolai türelmetlenül kérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” Azon nyomban élvezni akarták a Királyság összes áldását, de Jézus kijelentette: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (Cselekedetek 1:6, 7).

Csupán három nappal halála előtt Jézus hasonlóképpen beszélt: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.” Majd hozzátette: „Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Máté 24:42, 44; Márk 13:32, 33). Néhány hónappal korábban is így buzdított Jézus: „legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Lukács 12:40).

Az ilyen, Jézustól kapott figyelmeztetések ellenére a korai keresztények, mivel türelmetlenül várták Krisztus jelenlétét és az áldásokat, amiket elhoz majd, találgatni kezdték, hogy mikor fognak beteljesedni a Királyságról szóló ígéretek. Ezért Pál apostol így írt a thessalonikabelieknek: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja” (2Thessalonika 2:1, 2).

Pál szavai azt jelzik, hogy néhány korai keresztényben téves várakozások alakultak ki. Habár a thessalonikabeli keresztények talán nem jövendöltek meg egy konkrét időpontot ’a Krisztushoz való egybegyűlésükre nézve az égben’, világos, hogy azt gondolták, ez az esemény minden pillanatban bekövetkezhet. Szükségük volt arra, hogy kiigazítsák nézeteiket, és Pál levelei elérték ezt a célt.

Másoknak is szükségük van kiigazításra

Ahogyan azt az első cikkben megjegyeztük, az első század után mások is azt várták, hogy Isten ígéretei egy bizonyos időpontban fognak beteljesedni. Néhányan azt jósolták, hogy egy ezeréves időszak végén — akár Jézus születésétől, akár a halálától számoljuk — el fog jönni a világ vége. De az ő jóslataik is hamisnak vagy tévesnek bizonyultak.

Ez a következő kérdéseket veti fel: Vajon a bibliai próféciák beteljesedésével kapcsolatos félreértések azt jelentik, hogy maguk a próféciák tévesek? Megbízhatóak Isten ígéretei? És hogyan fogadták el a modernkori keresztények a kiigazítást ebben a kérdésben?