Szeretetben együtt élve

Kedves Nagymami és Nagypapi!

Jól vagytok? Azt hiszem, én meg vagyok fázva.

Köszönöm, hogy a napokban játszottatok velem. Elvittetek a parkba és az uszodába. Nagyon élveztem.

Jövőre február 11-én lesz az iskolai koncertünk. Ha megint el tudtok jönni, kérlek benneteket, hogy gyertek el.

Nagyon örülünk, ha eljöttök hozzánk, nagymami és nagypapi.

Kérlek, vigyázzatok magatokra és mindig legyetek egészségesek. Hideg lesz, úgyhogy vigyázzatok, nehogy megfázzatok.

Már alig várom, hogy megint eljöjjetek és játsszatok velem. Kérlek, adjátok át üdvözletemet Yuminak és Masakinak.

Mika (japán)

A TE unokád írt már neked valaha egy ehhez hasonló levelet? Ha igen, amikor megkaptad, kétségtelenül sok örömet szerzett. Az effajta levelek a nagyszülők és az unokák között fennálló szép és szeretetteljes kapcsolat bizonyítékai. De mire van szükség ahhoz, hogy kialakítsunk, fenntartsunk és megerősítsünk egy ilyen kapcsolatot? És hogyan bizonyulhat ez előnyösnek mind a három nemzedék számára?

Szeretet — „az egység tökéletes köteléke”

Roy és Jean, két brit nagyszülő ezt mondja: „Úgy érezzük, a legfontosabb alapelv az, hogy elismerjük a főséget és szeretetben kijöjjünk egymással.” Jehovának ez a két Tanúja konkrétan a Kolossé 3:14-ben (NW) található írásszöveget idézte, mely úgy írja le a keresztény szeretetet, mint ami „az egység tökéletes köteléke”. A szeretet tiszteletet, gondos figyelmet, vonzalmat és családi egységet idéz elő. Amikor apu hazajön a munkából, az egész család odaszalad hozzá, hogy melegen üdvözölje. Ha szeretet honol a családban, ugyanez történik, amikor a nagyszülők érkeznek meg. „Itt a nagymami és a nagypapi!” — kiált egy izgatott gyermek. Azon az estén a nagy család leül vacsorázni, és nagypapi a helyi hagyomány szerint a számára fenntartott helyen, az asztalfőn ül le. Bele tudod képzelni magadat és a családodat ebbe a szeretetteljes jelenetbe? Te is élvezed ezt az áldást?

„Ékes korona a vénség”

Nyilvánvaló, hogy a nagyszülők iránti szeretetet és tiszteletet folyamatosan, nemcsak különleges alkalmakkor kell kinyilvánítani. Ezért állandóan oktatni kell a gyermekeket. A családon belül tanulják meg a gyermekek szeretni rokonaikat és másokat, követve a szüleik által felállított példát. A szülők példája alapvető, ahogy azt sokan kihangsúlyozták azok közül, akiknek ezzel a témával kapcsolatban kikértük a véleményét. Macaiah, egy édesapa Benin City-ből (Nigéria) ezt mondja: „Azt hiszem, a példám, hogy tisztelem a feleségem szüleit, segít a gyermekeimnek is, hogy alázatosak és tisztelettudók legyenek. »Apukának« és »anyukának« szólítom a feleségem szüleit. A gyermekeim hallják és látják, hogy úgy tisztelem őket, mintha a saját szüleim lennének.”

Ha az unokák nem tisztelik a nagyszüleiket, akkor ez felzaklathatja a nagyszülőket, nem is annyira maga a hiányosság, hanem az, hogy a szülők nem igazítják helyre az unokákat. Demetrio, egy római (Olaszország) nagyapa ezt mondja: „Abból látom a lányom és a vőm irántunk való szeretetét, ahogy arra nevelik az unokáinkat, hogy tiszteljenek és méltányoljanak minket.” Időnként előfordul, hogy az unokák túl szemtelenül bánnak a nagyszülőkkel, mintha velük egykorú játszópajtásaik lennének, vagy felsőbbrendű beállítottsággal bánnak velük. A szülők felelőssége, hogy megszüntessenek minden ilyen hajlamot. Paul, egy nigériai Tanú ezt mondja: „Úgy egy évvel ezelőtt a gyermekeim kezdték lenézni az édesanyámat. Amikor ezt észrevettem, elolvastam nekik a Példabeszédek 16:31-et: »Ékes korona a vénség«, és arra is emlékeztettem őket, hogy a nagyi az én édesanyám. Ahogy engem tisztelnek, őt is úgy kellene tisztelniük. Áttanulmányoztam velük az Ifjúságodat tedd eredményessé!a című könyv 10. fejezetét is, melynek címe: »Hogyan tekintesz a szüleidre?« Most már nem jelent nekik gondot, hogy tiszteljék a nagymamát.”

A családi kapcsolatok ápolásából származó előnyök

A kölcsönös vonzalmat akkor is lehet ápolni, ha a családtagok egymástól távol élnek. Stephen, egy nigériai nagypapa ezt mondja: „Személyesen írunk minden egyes unokánknak. Ez megerőltető feladat, de az unokákkal való kapcsolat kiépítése és fenntartása sok jutalommal jár.” E tekintetben nélkülözhetetlen a szülők erőfeszítése. Mások a körülményeiktől függően telefonon tartják a kapcsolatot.

Giuseppe, egy nagypapa Bariból (Olaszország), akinek 11 unokája van, elmondja, hogy a legközelebbi családtagjaival hogyan ápolja a meleg barátságot: „Jelenleg a rokonságba tartozó hat családból három messze lakik. De ez nem gördít akadályt a kellemes kapcsolat és az összejöveteleink elé. Nálunk az a szokás, hogy évente legalább egyszer összejövünk, mind a 24-en.”

Amikor a nagyszülők egyedül élnek, ha egymás látogatása, felhívása vagy a levélváltások rendszertelenek, a kapcsolatok személytelenné válhatnak. A vonzalmat folyamatosan ki kell nyilvánítani. Néhány középkorú vagy jó egészségnek örvendő nagyszülő önállóan akar élni, amíg még tetterős és önálló. Ha viszont teljesen elszigetelik magukat a családtagoktól, az is megeshet, hogy amikor nő a vonzalom iránti szükségletük, talán nem azonnal kapják meg azt.

Egy másik hasznos tanács Michaeltől érkezik, aki nigériai édesapa: „Én Jézus Aranyszabályát alkalmazom — hogy azt tegyem másokkal, amit szeretném ha ők tennének velem. Ezért nagyon szeretnek a gyermekeim. Jó kommunikációnak örvendünk.” Hozzáteszi: „Ha bármelyik unokám olyat tesz, ami felzaklat, szükség esetén beszélek vele. De ha olyan dologról van szó, aminél megtehetem, hogy nem veszek róla tudomást, akkor általában csak elfelejtem.”

A nagyszülők kis ajándékai és apró gesztusai pozitív választ válthatnak ki. A kedves, buzdító szavak, nem pedig az állandó panaszkodás teszi kellemessé a családi életet. Ha időt szánunk az unokákra, szórakoztató játékokra és hasznos kis munkákra tanítjuk meg őket, bibliai történeteket vagy családi anekdotákat mesélünk nekik, az meleg és maradandó emlékeket szül. Ilyen apró, ámde fontos dolgok élvezetesebbé tehetik az életet.

A kölcsönös tiszteletből származó előnyök

„A nagyszülőknek óvatosaknak kell lenniük, nehogy szembeszálljanak vagy versengjenek a szülők gyermeknevelésre vonatkozó tekintélyével” — állítja Gaspare Vella, orvos. „Különben — fűzi hozzá — nagyszülőkként kiterjesztik tevékenységi körüket, és nagyszülő-szülőkké válnak.” Ez a tanács összhangban van azzal, amit az Írások mondanak, hogy a gyermekek nevelését illetően a szülőké az elsődleges felelősség (Példabeszédek 6:20; Kolossé 3:20).

Élettapasztalatuk révén a nagyszülők könnyen adnak tanácsot. Óvatosnak kell lenniük azonban, hogy ne adjanak felesleges, olykor alkalmatlan tanácsot. Roy és Jean ezt mondja: „Fontos tisztán látni, hogy a gyermekek nevelését és fegyelmezését illetően a szülőké az elsődleges felelősség. Néha úgy érezheti valaki, hogy a szülők kicsit túl szigorúak, más esetekben pedig nem elég szigorúak. Ezért le kell küzdeni azt a valódi kísértést, hogy az ember közbelépjen.” Michael és Sheena, két brit nagyszülő ugyanezt erősíti meg: „Ha a gyerekek tanácsot kérnek tőlünk, adunk nekik, de nem feltétlenül várjuk el tőlük, hogy el is fogadják, és nem leszünk mérgesek, ha nem fogadják el.” Jó, ha az idős szülők megbíznak házas fiukban és lányukban. Ez a bizalom jobbá teszi a három nemzedék közötti kapcsolatot.

Vivian és Jane, akik Anglia déli részén élnek, igyekeznek mindig betartani a fegyelmezést, melyet fiuk és a menyük — akikkel együtt élnek — szab ki az unokákra: „Nem próbáljuk meg rájuk erőszakolni a saját nézetünket, ha esetleg mi másképp gondoljuk. A gyermekek felfogják, hogy mi támogatjuk az anyut meg az aput, így soha nem próbálnak meg »kijátszani minket ellenük«.” A nagyszülőknek akkor is óvatosan kell fegyelmezniük az unokákat, amikor a szülők nincsenek jelen. Harold Nagy-Britanniából ezt mondja: „A nagyszülőknek előre meg kellene beszélniük a szülővel minden olyan fegyelmezést, melyet szükségesnek látnak, amikor nincs jelen a szülő.” Harold hozzáteszi, hogy gyakran elegendő az unokáknak egy kedves, ám határozott szó, vagy egyszerűen egy emlékeztető, hogy „a szülők mit várnak el”.

Amikor Christopher, egy nigériai nagypapa néhány hiányosságot figyel meg saját gyerekeinél, nem beszél róla az unokák jelenlétében: „Minden szükséges tanácsot akkor adok, amikor egyedül vagyok a szülőkkel.” A szülőknek pedig meg kell tenniük a magukét, hogy gondoskodjanak arról, hogy a nagyszülők szerepét tisztelet övezze. „Alapvető — mondja Carlo, egy édesapa, aki Rómában (Olaszország) él — hogy a gyermekek előtt soha ne panaszkodjunk a nagyszülők vagy más családtagok hiányosságai miatt.” Hiroko, egy japán édesanya ezt mondja: „Amikor felmerül valamilyen gond a férjem rokonaival kapcsolatban, először a férjemmel beszélem meg.”

A nagyszülők oktató szerepe

Mindegyik családnak van saját története, vannak szokásai és tapasztalatai, melyek megkülönböztetik azt minden más családtól. Általában véve a nagyszülők fűzik össze a történelmi emlékek láncszemeit a családban. Egy afrikai mondás szerint „minden idős ember, aki meghal, olyan, mint egy elégett könyvtár”. A nagyszülők közvetítik a rokonok és a fontos családi események emlékeit, valamint a családi értékeket, melyek nemegyszer alapjaiban egyesítik a családot. Egy szakértő, nem számítva azt az erkölcsi útmutatást, melyet a Biblia nyújt, azt mondta, hogy ha „a fiataloknak nincs történelmi emlékük, akkor az őket megelőző élmények megalapozása nélkül, értékek nélkül, bizonytalanul és ingatagon nőnek fel” (Gaetano Barletta: Nonni e nipoti [Nagyszülők és unokák]).

Az unokák szeretik hallgatni az arról szóló történeteket, amikor apu és anyu, meg más rokonok még kicsik voltak. Nagyon tanulságos és szórakoztató lehet egy fotóalbum átnézése. Milyen szeretetet és melegséget idézhet elő az, amint a nagyszülők elmesélik a fényképen bemutatott múltbeli események történetét.

Reg és Molly, két brit nagyszülő, aki Jehova Tanúja, ezt mondja: „Boldoggá tesz minket, ha az unokákkal lehetünk és együtt tevékenykedhetünk velük, anélkül hogy befurakodnánk az anyukájukkal és apukájukkal fennálló szoros kapcsolatukba, válaszolunk sok kérdésükre, együtt játszunk, együtt olvasunk, megmutatjuk nekik, hogyan kell írni, meghallgatjuk ahogy olvasnak, és szerető érdeklődéssel nyomon követjük iskolai dolgaikat.”

Az egyik súlyos hiba, amit sok nagyszülő és szülő elkövet, az, hogy a gyermekeknek és az unokáknak csak a fizikai jóléte miatt aggódik. Reg és Molly, akit a fentiekben már említettünk, ezt mondja: „A legnagyszerűbb örökség, amit a gyermekeinknek és az unokáinknak adhatunk, az, hogy biztosítjuk számukra, hogy Isten Szavának igaz ismeretében nevelkedjenek” (5Mózes 4:9; 32:7; Zsoltárok 48:14; 78:3, 4, 6).

Összhangban cselekedve az isteni tanítással

A Szent Biblia, Isten Szava ’hat’ az emberekre. Képes segíteni nekik, hogy legyőzzenek vagy eltávolítsanak olyan megosztottságot eredményező tulajdonságokat mint amilyen az önzés és a büszkeség (Zsidók 4:12). Azok, akik átviszik a gyakorlatba a tanításait, ezáltal örömnek és egységnek örvendenek a családban. Számos írásszöveg közül az egyik, amely segít a három nemzedéknek eltávolítani a közöttük esetleg kialakuló bármilyen szakadékot, a Filippi 2:2–4, mely arra buzdít mindenkit, hogy mutasson ki szeretetet és elmebeli alázatosságot, tartson fenn egységet, és ’ne nézze a maga hasznát, hanem a másokét is’.

Összhangban cselekedve az isteni tanítással, a szülők éppúgy, mint az unokák, nagyon komolyan veszik azt az intést, hogy „adják meg szüleiknek [és nagyszüleiknek, NW ] a viszont tartozást” anyagi, érzelmi és szellemi téren (1Timótheus 5:4). Jehova iránti egészséges félelemmel telve mély tiszteletet mutatnak ki a nagyszülők iránt, elméjükben tartva szavait: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől” (3Mózes 19:32). A nagyszülők azáltal mutatnak ki jóságot, ha utódaik jólétéért fáradoznak: „A jó örökséget hágy unokáinak” (Példabeszédek 13:22).

A nagyszülők, a szülők és az unokák — akár együtt élnek, akár nem — kölcsönös hasznot meríthetnek a szereteten és tiszteleten alapuló szeretetteljes kapcsolatokból, csakúgy, mint azt a Példabeszédek 17:6 mondja: „A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 8. oldalon]

A családi összejövetel hozzájárulhat a családi egységhez

[Kép a 9. oldalon]

Ha írsz a nagyszüleidnek, az buzdítólag hat rájuk

[Kép a 10. oldalon]

Ha átlapoztok egy családi albumot az unokákkal, az gazdagító élmény lehet