A Biblia nézőpontja

Számít az, hogy miben hiszel?

„AMIT AZ EMBER IGAZNAK SZERETNE LÁTNI, AZT KÉSZSÉGGEL EL IS HISZI” (FRANCIS BACON [1561—1626], ANGOL ESSZÉISTA ÉS ÁLLAMFÉRFI).

AMI a vallásos tantételeket illeti, sokan úgy érzik, amíg az ember őszintén hisz abban, hogy „van ott fenn Valaki”, és szereti embertársait, addig nem igazán számít, hogy milyen egyéb dolgokban hisz. Néhányan talán a vallási csoportok által támogatott ellentmondó elképzeléseket szemlélik, amelyek Istennel, az ő szándékával és imádatának módjával kapcsolatosak, majd arra a következtetésre jutnak, hogy a különbségek csak a felszínt érintik, mint ahogyan ugyanaz az ember különböző stílusú ruhákat hord. Sőt, úgy érezhetik, hogy akik nagy ügyet csinálnak az ilyen különbözőségekből, azok teljesen eltévesztik az igaz keresztényiség szellemét.

Az Írások elismerik, hogy nem minden, vallási tanításokkal kapcsolatos vitának van értelme. Pál apostol például a Timótheusnak írt ihletett leveleiben olyan férfiakra utal, akik „hiábavaló torzsalkodásokat” szítottak. Pál olyanoknak írta le őket, mint akik ’vitatkozásokban és szóharcokban szenvednek’ (1Timótheus 6:4, 5). Az apostol arra utasította Timótheust, hogy ’a botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerülje, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek’, és utasítsa a gyülekezeteket, hogy „ne vitatkozzanak haszontalanul” (2Timótheus 2:14, 23). Napjainkban sok vallásos vita megfelel ennek a leírásnak, és értelmetlen időpazarlásnak bizonyul.

Vajon ez azt jelenti, hogy minden, vallásos hitnézetekről szóló vita értelmetlen? Nos, biztosan nem mondanánk le teljesen az öltözködésről csak azért, mert néhány ruhadarab nem alkalmas arra, hogy hordjuk, ugye? Miért mondanánk le a vallásos hitnézetek egész témájáról mint olyan dologról, ami nem fontos, csak mert néhány tantételbeli kérdés nem érdemel figyelmes vizsgálatot? Pál fentebb idézett szavainak szövegösszefüggése arra mutat, hogy az apostol életbevágóan fontosnak tartotta a tantételek kérdését. Ismételten arra figyelmeztetett, hogy a hamis tanítások valakinek a hittől való eltérését eredményezhetik, és ezt az utasítást adta Timótheusnak: „megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt” (1Timótheus 1:3–7; 4:1; 6:3–5; 2Timótheus 2:14–18, 23–26; 4:3, 4). Biztosan nem tett volna ilyen határozott kijelentéseket, ha nem lett volna fontos, hogy miben hisznek azok az első századi keresztények.

Miért adta hát az apostol azt a tanácsot, hogy utasítsuk vissza a tantételekkel kapcsolatos vitás kérdéseket? Azért, mert Pál idejében bizonyos férfiak — akiket az apostol úgy ír le, hogy „megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek” — csupán azzal a szándékkal vetettek fel tantételbeli kérdéseket, hogy mások hitét aláássák (1Timótheus 6:5). Pál csak az ezek által a romlott férfiak által felvetett kérdésekre vonatkozóan tanácsolta Timótheusnak, hogy kerülje el a vallásos hitnézetekkel kapcsolatos vitákat.

Hatással vannak a hitnézetek a viselkedésre?

Néhányan azonban kétségbe vonhatják, hogy vallásos hitnézeteink nagy hatással lennének személyes tulajdonságainkra és viselkedésünkre — arra, hogy milyen emberek leszünk. Úgy tekinthetik a hitnézeteket és a viselkedést, mint két különálló és egymáshoz nem kapcsolódó dolgot, ahogyan a zakókat és a nadrágokat is a tetszése szerint válogathatja és illesztheti össze a viselőjük. A Bibliában viszont a hitnézetek és a viselkedés inkább egy öltönyhöz hasonlít, amelynek összeillő darabjait csak együtt lehet fölvenni.

A Biblia feltárja, hogy az, amiben hiszünk, közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy milyen személyekké válunk. A Jézus napjaiban élő önelégült farizeusok példát szolgáltattak a viselkedésre is kihatással lévő, téves hitnézetekre (Máté 23:1–33; Lukács 18:9–14). Másrészt viszont a Kolossé 3:10 (NW) erre szólít fel: „öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely pontos ismeret által állandóan megújul annak képmására, aki teremtette azt.” Figyeld meg, hogy az Isten szerinti életvitelhez szükséges erő ahhoz kapcsolódik, hogy valakinek pontos ismerete van Istenről.

A „pontos ismeretnek” fordított görög kifejezés, amely 20 alkalommal fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, precíz, pontos vagy teljes ismeretre utal. Nathanael Culverwel, a görög nyelv tudósa így írja le: „egy előzőleg már ismert dolgot jobban megismerek; egy már messziről látott tárgyat pontosabban meglátok.” Tehát ahogyan egy ékszerész megvizsgál egy drágakövet, hogy felbecsülje a tulajdonságait és az értékét, úgy egy kereszténynek is meg kell vizsgálnia Isten Szavát, hogy az őáltala szolgált Isten precíz, pontos és teljes ismeretére jusson. Ez magában foglalja, hogy az ember megismerje Isten személyiségét, szándékait, irányadó mértékeit, valamint mindazokat a tanításokat, amelyek „az egészséges beszédeknek példáját” alkotják — s ez nagyban eltér attól, hogy az ember csupán elhiszi, hogy „van ott fenn Valaki” (2Timótheus 1:13).

A rómaiaknak írt ihletett levél első fejezetében feljegyezték annak egyik példáját, hogy milyen gyümölcsöt eredményez, ha valaki csak távolról ismeri Istent. Itt utalnak bizonyos férfiakra, akik „bár Istent megismerték . . . nem méltatták arra, hogy megtartsák a pontos ismeretben” (NW). Pál elmondja, milyen következményei voltak téves hitnézeteiknek: „oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; a kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok” (Róma 1:21, 28–31).

Tagadhatatlan, hogy a hitnézetek, amelyeket ezek a férfiak támogattak, közvetlen hatással voltak arra, hogy tudnak-e keresztényi életvitelt folytatni. Ehhez hasonlóan a hitnézetek és a viselkedés ma is egy varrás nélküli, elválaszthatatlanul egybeszőtt ruhadarabhoz hasonlítható. Ezért életbe vágóan fontos, hogy mindenki, akinek az a vágya, hogy elnyerje Isten tetszését, meggyőződjön arról, hogy vallásos hitnézetei valóban igazak, s szilárdan Isten Szaván alapulnak. Ugyanis „[Isten] azt akarja, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4, NW ).

[Kép a 25. oldalon]

A farizeus önelégültsége a hitnézeteit tükrözte