Amikor katasztrófa sújt

A HUSZADIK századot nagy katasztrófák jellemzik, és a legtöbbet ezek közül az ember idézte elő. Van azonban néhány kivétel. Napjainkról jövendölve Jézus Krisztus kijelentette: „nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé” (Máté 24:7). Igaz, hogy az ember okolható a háborúk és az élelmiszerhiányok miatt, viszont nem ő a felelős a földrengésekért. Ehhez hasonlóan, bár néhány katasztrofális árvíz az emberi tevékenység következménye, nem lehet a földrengések miatt az embert hibáztatni. A hurrikánok és a vulkánkitörések sem az ember hibájából következnek be.

Bármilyen okai vannak is, a természeti katasztrófák az ember kicsiny voltára és a félelmetes természeti erőkkel szembeni tehetetlenségére mutatnak. Otthonunkat, a földet általában nagyon biztonságosnak és szilárdnak érezzük. Ám amikor földrengés rázkódtatja meg, áradó vizek öntik el, vagy heves szél söpör végig rajta, amely könyörtelenül, mintegy robbanás erejével támad, akkor megszűnik ez a biztonságérzet.

A természeti katasztrófák jelentős kárt okoztak, és sok emberéletet követeltek a XX. század folyamán. Vajon elkerülhető lett volna mindez? Tehetünk bármit is a katasztrofális következmények mérséklése érdekében? Mit tehetünk egyénileg, hogy megvédjük magunkat? Vajon teljesen tehetetlenek vagyunk, amikor katasztrófa sújt? Vajon az emberiség mindig az ilyen események áldozata lesz? A következő cikkek ezeket a kérdéseket tárgyalják.