1995 Mi a helyzet a jövőnkkel?

„A világnak jobb útmutatóra van szüksége annál, hogy csupán esedezik a demokrácia és a piacgazdaság foganatosításáért — de egy útmutató sincs kéznél” (Will Hutton, Guardian Weekly).

EMBERI szemszögből ez a kijelentés igaznak tűnhet. A világban látszólag nincs megbízható útmutató, amely mutatná a béke, a biztonság, az igazságosság, a jogosság és a jó kormányzat felé vezető irányt. Az ember szinte minden kormányzati rendszert kipróbált már, a monarchiától a köztársaságig, a diktatúrától a demokráciáig, és mégis majdhogynem kormányozhatatlannak találja a világot, amelyben él. Akkor most melyik irányba forduljon?

Úgy tűnik, van egy választási lehetőség — egy olyan lefelé vezető út, mely még több erőszak, bűnözés, korrupció, igazságtalanság, vallási és politikai képmutatás, nacionalista gyűlölet és a szegények kizsákmányolásának világa. Ez az út egyesek szerint anarchiához vezet.

Vagy ott van annak a lehetősége, hogy megtesszük egy olyan jobb világ felé vezető, önfeláldozást igénylő, meredek emelkedőn az utat, mely azon alapul, hogy Isten milyen kormányzatot talál megoldásnak, ahogy az a Bibliában megtalálható. Azért meredek, mert erkölcsi bátorságot, személyes áldozatokat, az életről alkotott szellemi nézetet és egy határozott szándékú Istenbe vetett hitet igényel. Ám ahhoz, hogy ez az emelkedőn való feljutás sikeres legyen, az embernek alázatosnak kell lennie — alázatosnak a Teremtője előtt. Istenhez kell fordulnia igazságos uralkodásért. A keresztény Péter apostol ezt a tanácsot adta: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:6, 7; Jelenések 4:11).

Ki befolyásolja az embereket a gyűlölet irányába?

Az ember egyedül nem képes véglegesen jóra változtatni ezt a világot — az önző, gonosz elemek túl sokan vannak és túl erőteljesek. Jeremiás prófétának igaza volt, amikor ezt írta: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Isten nélkül az ember nem tudja sikeresen irányítani a lépteit az egész emberi család előnyére. Miért van ez? Azért, mert örökölt tökéletlenségünkön kívül mindig ott van az a láthatatlan ellenség, Sátán, aki kész befolyásolni az embereket, ahogy azt Ruandában tette, hogy felbőszüljenek, és egy vérontással teli konfliktust robbantsanak ki (1Mózes 8:21; Máté 4:1–11).

Ahhoz, hogy előítéletre, gyűlöletre és gyilkosságra ösztönözze az emberek szívét és elméjét, Sátán beleneveli a nemzetekbe a nacionalista, törzsi és vallási felsőbbrendűség elképzeléseit. Ezt a mélyen gyökerező gyűlöletre nevelést a szülők — akiknek az elméjét gyakran már évszázados hagyományok erre irányították — a csecsemőkortól beleplántálják gyermekükbe. Ezt a hagyományt azután megszilárdítják az iskolarendszerek és a vallásos tanítások. Így emberek milliói nőnek fel gyűlölettel és előítélettel a szívükben. Csecsemőkortól kezdve formálják őket, és agymosáson mennek keresztül, hogy a gátlástalan politikai és vallási demagógok rendeletére embertársuk ellen forduljanak. Az értelmetlen jelszavak és képbejátszások áradata futótüzet indíthat el és lobbanthat lángra, mely „etnikai tisztogatásban” vagy szervezett öldöklésben érhet véget.

Amikor Martin van Creveld, izraeli hadtörténész arra utalt, hogy mit tartogat a közeljövő, azt írta a The Transformation of War című cikkében: „A jelen kedvező helyzetéből tekintve minden kilátás megvan arra, hogy a vallási . . . fanatikus megnyilvánulások jelentősebb szerepet fognak játszani a [nyugaton lejátszódó] fegyveres konfliktusok előidézésében”, mint valaha „az elmúlt 300 év alatt”. Így a vallás, ahelyett hogy a békére vivő erő lenne, és emelné az emberiség szellemiségét, inkább abban a történelmi szerepben áll, hogy gyűlöletet szít, konfliktust és gyilkolást idéz elő.

Másmilyen jövő ígérete

Ha az emberiség alkalmas akar lenni egy igazságos új világban való életre, akkor osztoznia kell Ésaiás próféta jövendölésének beteljesítésében: „megtanítson minket [Jehova] az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein . . . ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:3, 4).

Kik azok ma, akik világszerte gondosan figyelnek erre a próféciára? Kik voltak azok, akik Ruandában inkább meghaltak, semmint hogy megölték volna más törzsbeli hívőtársaikat? Kik voltak azok, akik inkább meghaltak a náci koncentrációs táborokban, semhogy Hitler hadseregében szolgáltak volna? Kik töltötték idejüket sok ország börtöneiben, csak hogy ne tanuljanak hadakozást? Ők azok, akik örvendenek az Ésaiás 54:13 beteljesedésének: „minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”

Jehova Tanúi között világszerte már most uralkodik ez a béke, mert elfogadták Jehova tanításait Szavából, a Bibliából. Követik Krisztus Jézus tanításait és példáját. Mit is mondott ő? „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:34, 35). Jehova Tanúi olyan mértékben gyakorolják ezt a szeretetet, hogy bár hajdanán katolikusok és protestánsok voltak, most harmonikusan együtt munkálkodnak Észak-Írországban. Bár egykor vallásilag ellenségek voltak, most együttműködnek mint keresztények Izraelben, Libanonban és más országokban. Nem tanulnak többé hadakozást. Milyen különbséget jelentene, ha a világ összes embere figyelembe venné Jézus szavait, és alkalmazná azokat az életében!

Jehova Tanúi hisznek abban, hogy Isten megígért új világa közel van, mely olyan világ, amelyet egy égi kormányzat ural majd. Milyen alapon hisznek egy ilyen határozott reménységben?

Isten megígért döntő tette

Szavában, a Bibliában Isten ígéretet tett egy igazságos uralomra az egész engedelmes emberiség számára. Dániel nevű prófétája által megjövendölte, hogy e rendszer végidején létrehoz egy tartós és igazságos kormányzatot. „Azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44). Ez ugyanaz a Királyság-uralom, melynek kérésére Krisztus tanította a hívőket jól ismert imájában: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

Ebben az imában azt kérjük Istentől, hogy teljesítse ígéretét igazságos uralmára vonatkozóan. És tudjuk, hogy Isten nem hazudhat. Pál beszélt az örök életről, „melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Titus 1:2; Zsidók 6:17, 18). És mit ígért meg Isten? Péter apostol válaszol erre: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13; Ésaiás 65:17; Jelenések 21:1–4).

Mielőtt ezt az igazságos uralkodási formát teljes mértékben javunkra fordítanánk itt a földön, egy nagy megtisztításnak kell végbemennie. A bibliai próféciák együttesen arra utalnak, hogy ez a tett, mellyel a föld megtisztul Sátántól és gonosz erőitől, hamarosan meg fog valósulni. (Lásd a Máté 24. fejezetét; a Lukács 21. fejezetét; és a Márk 13. fejezetét.) E megtisztítás végső tettét Armageddon csatájának hívják, mely „a mindenható Isten ama nagy napjának viadala” (Jelenések 16:14, 16).

Annak ellenére, amit sokan gondolnak, a 2000. évnek nincs jelentősége. Végtére is ez a dátum csak a kereszténységben érvényes. Más kultúrák a saját naptárrendszerük alapján számolnak. Ami jelentős, az az, hogy most van itt az ideje annak, hogy Istenhez és az ő Szavához fordulj, és vizsgáld meg te magad, „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:1, 2). Ami számít, az az, hogy most van itt az ideje annak, hogy válassz — vagy azt, hogy azon az úton jársz a jövő felé, melyet Isten megáldott, vagy továbbra is a meghiúsulás útján haladsz, melyet Sátán világa ajánl. Mi arra buzdítunk, hogy Isten útját válaszd. Válaszd az életet! (5Mózes 30:15, 16).

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint” (2Péter 3:13).

[Kép a 13. oldalon]

A nemzetek csak Isten Királyságának uralma alatt tudnak igazán ekevasakat csinálni a kardjaikból