Ahogy megláthatjuk a körülöttünk lévő szépséget

„Minden nyelven az egyik legkorábban használt kifejezésünk: »hadd nézzem!«” (Ifj. William White).

A REPKEDŐ lepkét bámuló kisgyermek, az idős házaspár, mely a káprázatos naplementére mereszti szemét, a háziasszony, aki gyönyörködik abban, ahogyan elrendezte a rózsákat — pillanatnyilag mind a szépségre irányítja figyelmét.

Mivel Isten teremtésének szépsége mindenhol látható, nem szükséges több száz kilométert utazni ahhoz, hogy valaki észrevegye. Egy félelmet keltő látvány talán távol van, de lenyűgöző művészet a közeledben is található, ha keresed, és ami még fontosabb, ha tudod, hogyan kell keresni.

Az emberek gyakran megjegyzik, hogy „a szépség a megfigyelő szemében szépség”. De nem mindenki veszi észre, jóllehet a szépség ott van. Lehet, hogy egy festményre vagy egy fényképre van szükségünk, hogy az bámulatba ejtsen minket és felfigyeljünk rá. Tulajdonképpen sok művész úgy véli, hogy sikere inkább attól a képességétől függ, hogy észrevegyen valamit, mint attól, hogy le tudja rajzolni. Maurice Grosser The Painter’s Eye című könyve kifejti, hogy „a festő a szemével alkot, nem pedig a kezével. Amit csak lát, ha tisztán látja, le tudja festeni . . . Az a fontos, hogy tisztán lásson.”

Akár művészek vagyunk, akár nem, megtanulhatjuk tisztábban látni a dolgokat, észrevenni a körülöttünk lévő szépséget. Más szóval, ki kell mennünk, és új megvilágításban kell néznünk a dolgokat.

E tekintetben John Barrett, aki a természetrajz témájában író, hangsúlyozza a személyes részvétel értékét. „Semmi nem helyettesíti azt, ha a saját szemeddel látsz, ha tapintás, szaglás és hallás útján érzékeled az állatokat és a növényeket a természetes közegükben — mondja. — Hadd mélyüljön el a szépség . . . Bárhol vagy, először nézd, élvezd és újra csak nézd.”

De mit keressünk? Kezdhetnénk azzal, hogy megtanuljuk észrevenni a szépség négy alapelemét. Ezeket az elemeket Jehova teremtésművének szinte minden oldalán fel lehet ismerni. Minél gyakrabban állunk meg, hogy megfigyeljük őket, annál jobban fog tetszeni az ő művészete.

A szépség elemeinek elkülönítése

Formák és minták. Formák sokaságának világában élünk. Némelyik egyenes, mint egy bambuszrakás oszlopai, vagy geometrikus, mint a pók hálója, míg mások alaktalanok, mint egy felhő, mely állandóan változik. Sok forma vonzó, akár egy egzotikus orchideáról, egy tengeri kagyló spirális alakjáról, vagy akár egy fa ágairól legyen is szó, mely lehullatta leveleit.

Ha ugyanaz a forma ismétlődik, egy mintát hoz létre, mely látvány szempontjából szintén vonzó lehet. Például képzeld el egy faállomány törzseit az erdőben. Formájuk — mindegyik más, mégis hasonló — kellemes mintát alkot. De ahhoz, hogy meglásd a formájukat és a mintát, amit alkotnak, világosnak kell lenni.

Fény. A fényeloszlás különleges jelleget kölcsönöz azoknak a formáknak, melyeket vonzónak találunk. Kihangsúlyozódnak a részletek, a szerkezete színt kap, és kialakul egy hangulat. A fény a napszaktól, az évszaktól, az időjárástól, sőt még a lakóhelyünktől függően is változik. Egy felhős nap diffúz fényeivel ideális arra, hogy értékeljük a vadvirágok vagy az őszi levelek finom tónusait, míg a hegyláncok bércei és csúcsai akkor mutatják meg drámai formájukat, amikor a felkelő vagy lemenő nap formálja őket. Az északi félteke lágy, fagyos napsugara vadregényessé teszi ezt az idillikus tájat. Másrészről a trópus tündöklő napsugara a légzőcsöves búvárok számára átlátszó csodaországgá alakítja a sekély tengert.

Ám még hiányzik egy fontos elem.

Szín. Életre kelti a különféle tárgyakat, melyeket magunk körül látunk. Míg a formájuk talán megkülönbözteti őket, a színük kihangsúlyozza páratlan jellegüket. Azonkívül az összeillő mintákban a színeloszlásnak megvan a maga szépsége. Lehet az egy élénk szín, mint a piros vagy a narancssárga, mely leköti a figyelmet, illetve egy nyugtató szín, mint a kék vagy a zöld.

Képzelj el egy tenyérnyi helyen sárga virágokat a tisztáson. A fény rávetődik a sárga virágokra, melyek úgy látszanak, mintha izzanának a reggeli levegőben, miközben a reggeli nappal szegélyezett sötét törzsek tökéletes háttért képeznek. Most íme, van egy képünk. Csak „be kell kereteznünk”, és itt lép be a kompozíció.

Kompozíció. Ahogy a három alapelem — a forma, a fény és a szín — vegyül, az határozza meg a kompozíciót. És ez az, ahol mi, megfigyelők döntő szerepet játszunk. Ha valamicskét előre, hátra, egyik oldalra, magasabbra vagy alacsonyabbra lépünk, igazíthatjuk az elemeket vagy a fényt a képünkön. Így határolhatjuk körbe a képünket, hogy csak azokat az elemeket tartalmazza, melyeket szeretnénk.

Gyakran automatikusan képet alkotunk, amikor elhaladunk egy pompás látnivaló mellett, melyet a közeli fák vagy növényzet vesz körül. De sok nagyszerű kép — amely méreteiben kisebb — talán a lábunk alatt van.

Észrevéve a kicsit és a nagyot

Isten keze munkájában a nagy és a kicsi egyaránt szép, és örömünk csak fokozódik, amikor megtanuljuk, hogyan láthatjuk meg a részleteket, melyek szintén megnyerően kapcsolódnak össze. Apró festményeket alkotnak, melyek szétszóródnak a természet nagy vásznán. Ahhoz, hogy értékeljük őket, mindössze le kell hajolnunk és alaposabban meg kell vizsgálnunk.

Ezt a képben képet John Shaw fényképész így írta le a Closeups in Nature című könyvében: „Soha nem szűnik meg bámulatba ejteni, hogy ha a természet egy részletét közelebbről is megnézem, az mindig még közelebbi pillantásra invitál . . . Először egy nagy képet lát az ember, azután egy színfoltot a keret egyik sarkában. Egy közelebbi pillantás virágokról árulkodik, és az egyik virágon egy pillangóról. Szárnyai egy pontosan kivehető mintát tárnak fel, a mintát a szárny hímporának pontos elhelyezkedése adja, és minden hímpor tökéletes önmagában véve és magától is. Ha valóban megérthetnénk azt a tökéletességet, mely egy pillangószárny hímporát alkotja, akkor lehetséges, hogy kezdenénk megérteni a tervezés tökéletességét, mely a természet.”

Eltekintve az esztétikai örömtől, melyet nyújt, a természet művészete — kicsiben és nagyban is — közelebb vihet minket a Teremtőnkhöz. „Emeljétek föl a magasba szemeiteket és lássátok meg” — buzdított Jehova. Ha megállunk, hogy nézzünk, bámuljunk és csodáljunk valamit, akár a csillagos eget, akár Isten egy másik teremtésművét vesszük is célba, ez Arra fog emlékeztetni minket, „ki teremté azokat” (Ésaiás 40:26).

Emberek, akik megtanulták, hogyan kell meglátni valamit

A bibliai időkben Isten szolgái különösen érdeklődtek a teremtés iránt. Az 1Királyok 4:30, 33 szerint „Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége . . . Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.”

Salamon lehet, hogy részben apja példája miatt érdeklődött a teremtés csodái iránt. Dávid, aki fejlődése éveiből sokat töltött pásztorként, gyakran elmélkedett Isten keze munkáján. Az egek szépsége különösen mély benyomással volt rá. A Zsoltárok 19:2-ben ezt írta: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Vö. Zsoltárok 139:14.) A teremtett dolgokkal való kapcsolata nyilván közelebb hozta Istenhez. Velünk is ezt teheti.a

Ahogy ezek az istenfélő emberek is tudták, Isten keze munkájának elismerése és értékelése felemelő hatással van ránk, és gazdagítja az életünket. A gyakran lealacsonyító, passzív szórakozással sújtott mai világban, ha felfigyelünk Jehova teremtésművére, az egészséges tevékenységgel lát el minket és a családunkat. Azoknak, akik vágyódnak Isten megígért új világára, ez olyan időtöltés, aminek a jövőben is örvendhetnek (Ésaiás 35:1, 2).

Amikor nemcsak látjuk a körülöttünk lévő művészetet, hanem meg is figyeljük a Mesterművész tulajdonságait, aki mindezt alkotta, kétségtelenül indíttatást érzünk arra, hogy visszhangozzuk Dávid szavait: „Nincsen Uram hozzád hasonló . . ., és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!” (Zsoltárok 86:8).

[Lábjegyzet]

[Képek a 10. oldalon]

Példák a mintára és formára, a fényre, a színre és a kompozícióra

[Forrásjelzés]

Godo-Foto