A mormon egyház — Minden dolog helyreállítása?

A MORMON templom Salt Lake Cityben, Utah államban az Utolsó Napok Szentjei számára hitük büszke jelképe. Szorgalom, családi értékek és pénzügyi függetlenség — ezek a mormonok jelszavai. A mormon misszionáriusok, akik kitűzőkártyát viselnek, az egész világon megszokott látványnak számítanak. Ám néhány belső ügy, amit a mormonok szentnek tartanak, el van rejtve a kívülállók elől. Emiatt az egyház továbbra is szenzációt keltő híresztelések célpontja marad. A tárgyilagos értékelésnek azonban nem ocsmány beszámolókon, hanem tényeken kell alapulnia. Mit tudhatunk meg erről a hitről, melyet oly sokat rágalmaztak?

Joseph Smith egyháza ma

A mormonok hisznek abban, hogy vallásuk az igaz egyház helyreállítása, annak papságával és előírásaival együtt. Ezért az egyház hivatalos neve: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A mormon egyház nem oszlik papságra és laikusokra. Ehelyett tizenkét éves korától minden arra méltó férfi tag részt vállalhat az egyház különböző feladataiban, és tizenhat éves korára elérheti a papi tisztséget.

Az egyházi tisztségek legnagyobb része nem jár fizetéssel, és az Utolsó Napok Szentjei családok sok olyan programban vesznek részt, amelyet a helyi gyülekezetük vagy wardjuk (közösség) támogat. Gyülekezeti szinten az elderek (vének), a püspökök és a stake (cövek, vagyis kerületi) elnökök felügyelnek az egyház jól szervezett ügyeire. A Salt Lake Cityben működő, tizenkét apostolból álló tanács hatásköre az egész világra kiterjed. Végül az egyház elnöke — akit prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként tisztelnek —, valamint két tanácsadó alkotja az elnöki hatalmat, amit az Elnökség Quorumának vagy a Legfelsőbb Elnökségnek hívnak.

A hívő mormon életét számos előírás befolyásolja. A bűnbánatot és az engedelmességet jelző megkeresztelkedés a nyolcéves kor elérésével történhet meg. A megmosás és a felkenés megtisztítja és felszenteli a hívőt. A templomi endowment (felruházási) szertartás szövetségek vagy ígéretek sorozatát foglalja magában, és azt, hogy ezután már mindig egy különleges templomi alsóruhát kell hordania, ami megvéd a gonosztól, és emlékeztet a megtett, titkos fogadalmakra. Ezenfelül a mormon házaspár templomban pecsételheti el házasságát „örök időkre”, hogy családjuk sértetlen maradhasson az égben, ahol a házaspárnak továbbra is születhetnek gyermekei.

Helyeslést váltott ki a mormon egyház jóléti programja, melyet azért vezettek be, hogy „megszabaduljanak a tétlenség átkától”. A programot az egyház helyi hívei támogatják anyagilag, akik havonta két étkezésről lemondanak, és ezek értékét az egyháznak adományozzák. Ezenkívül megkövetelik, hogy jövedelmüknek pontosan az egytized részét befizessék. A mormon misszionáriusok támogatására szolgáló tőkét a család és a barátok nyújtják. A misszionáriusok általában fiatal férfiak és nők, akik körülbelül két évet töltenek ebben a szolgálatban.

Az önfeláldozás, az összetartó családok és a polgári megbízhatóság a mormon élet jellemzői. De mit mondhatunk a mormon hitnézetekről?

A mormonok és a Biblia

„Hisszük, hogy a Biblia Isten igéje, amennyiben jól van lefordítva” — jelenti ki a nyolcadik bekezdés a mormon Articles of Faith-ben (az egyház hittételei). Ám hozzáteszi: „Azt is hisszük, hogy Mormon könyve Isten igéje.” Sokan azonban csodálkoznak, hogy miért van szükség egyéb írásokra.

Bruce R. McConkie elder megerősítette ezt: „Nincs még egy nép a földön, amely olyan nagy becsben tartaná a Bibliát, mint a [mormonok] . . . De úgy gondoljuk . . ., a Biblia nem tartalmazza mindazt, ami szükséges a megmentéshez.” Gordon B. Hinckley elnök a What of the Mormons? című rövid értekezésében az írta, hogy a számos különböző szekta és egyház léte „arról tesz tanúságot, hogy a Biblia nem kielégítő”.

Az Utolsó Napok Szentjei írók komoly kételyeket fejeznek ki a Biblia megbízhatóságát illetően az állítólagos kihagyások és fordítói tévedések miatt. James E. Talmage mormon apostol az A Study of the Articles of Faith című könyvében erre buzdít: „Ezért az olvasó tisztelettudóan és imateljes gonddal olvassa a Bibliát, s folyton keresse a Szellem fényét, hogy különbséget tehessen az igazság és az emberek tévedései között.” Orson Pratt, egy korai mormon apostol továbbment: „Ki tudja, hogy az egész Bibliának akár csak egy verse is megmenekült-e a beszennyeződéstől?”

Úgy tűnik azonban, hogy ebben a kérdésben a mormonok nincsenek tisztában minden ténnyel. Az igaz, hogy a Biblia szövegét az évek során ismételten lemásolták és lefordították. Mégis elsöprő bizonyítékok vannak a tisztaságára. Több ezer korai héber és görög kéziratot vizsgáltak meg tüzetesen a Biblia újabb példányaival párhuzamosan. Az i. e. II. századból való holt-tengeri Ésaiás-tekercseket például összehasonlították egy kézirattal, mely körülbelül ezer évvel később keletkezett. Vajon becsúsztak súlyos tévedések? Ellenkezőleg, az egyik tudós elemzése kijelentette, hogy a néhány eltérés, amit találtak, „a toll nyilvánvaló megcsúszásaiból és helyesírási módosulásokból állt”.a

Sir Frederic Kenyon, a British Museum korábbi igazgatója, miután egész életében beható tanulmányokat folytatott, kijelentette: „A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát, és félelem vagy habozás nélkül állíthatja, hogy Isten igaz Szavát tartja a kezében, melyet az évszázadok során lényeges veszteség nélkül adtak át nemzedékről nemzedékre.” Így a zsoltáros szavai még ma is igazak: „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva” (Zsoltárok 12:7). Tényleg szükségünk van ennél többre?

„Ti balgák — korhol a Mormon könyve a 2Nefi 29:6-ban —, akik ezt mondjátok: Még egy Biblia, van már egy Bibliánk, és nincs szükségünk több Bibliára.” Sok mormon azonban eltűnődik Pál szigorú szavain, melyek a Bibliában a Galátzia 1:8-ban vannak feljegyezve: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.”

Az Utolsó Napok Szentjei tudósok kifejtik, hogy az új írás nem lép túl a Bibliában kijelentetteken, hanem azoknak csak a tisztázása és kiegészítése. „Nincs feszültség a két könyv között — írja Rex E. Lee, a Brigham Young Egyetem rektora. — A Biblia és a Mormon könyve is ugyanazt a tervet tanítja a megmentéssel kapcsolatban.” Vajon megegyeznek ezek a könyvek? Vizsgáljuk meg a mormon tervet a megmentéssel kapcsolatban.

„Amilyen most Isten, olyanná válhat az ember”

„Habár mi nem emlékszünk rá — magyarázza Lee —, szellemekként léteztünk ez előtt az élet előtt.” Az Utolsó Napok Szentjei örök fejlődésről szóló hitnézete szerint szigorú engedelmesség által az ember istenné válhat — olyan teremtővé, mint amilyen Isten. „Maga Isten valaha olyan volt, mint amilyenek mi vagyunk most, és ő most egy felmagasztalt Ember, és odafönn az égben trónol — jelentette ki Joseph Smith. — Meg kell tanulnotok, hogyan legyetek ti magatok Istenekké . . . ugyanúgy, ahogyan minden Isten csinálta előttetek.” Lorenzo Snow mormon próféta ezt mondta: „Amilyen az ember most, Isten is olyan volt valamikor; amilyen most Isten, olyanná válhat az ember.”

Ilyen jövőt tárnak fel a Biblia oldalai? Az egyetlen ajánlat az istenség elnyerésére, amelyet valaha is feljegyeztek ezeken az oldalakon, az Sátán, az Ördög üres ígérete volt Éden kertjében (1Mózes 3:5). A Biblia rámutat, hogy Isten azért teremtette Ádámot és Évát, hogy a földön éljenek, és azt az utasítást adta nekik, hogy hozzanak létre egy tökéletes emberi családot, mely örökké él majd ott boldogságban (1Mózes 1:28; 3:22; Zsoltárok 37:29; Ésaiás 65:21–25). Ádám szándékos engedetlensége bűnt és halált hozott a világba (Róma 5:12).

A Mormon könyve azt állítja, hogy ha Ádám és Éva, a korábbi szellemek bűntelenek maradtak volna, gyermektelenek és örömtelenek lettek volna, egyedül a Paradicsomban. E könyv változata szerint tehát az első házaspár bűne magában foglalta a szexuális érintkezést és a gyermekszülést. „Ádám azért bukott el, hogy emberek lehessenek; az emberek pedig azért vannak, hogy boldogok legyenek” (2Nefi 2:22, 23, 25). Az égben levő szellemekről ezért azt mondják, hogy ők a bűnös földön való élet lehetőségére várnak — s ez egy szükséges lépés a tökéletesség és az istenség felé. Az Ensign című Utolsó Napok Szentjei folyóirat kijelenti: „Inkább nagy értékeléssel, mintsem megvetéssel tekintünk arra, amit Ádám és Éva tett.”

„Ez a tantétel [hogy az ember a szellemi teremtésben létezett] — mondja Joseph Fielding Smith, Joseph Smith testvérének az unokája — a Bibliában csak homályosan ismerhető fel . . ., mivel a Bibliából sok érthető és értékes dolgot elvettek.” Továbbá kijelenti: „Ez a hitnézet egy kinyilatkoztatáson alapul, melyet az Egyház 1833. május 6-án kapott.” Tehát bár elfogadják a Biblia tekintélyét, ha eltérés mutatkozik, az Utolsó Napok Szentjeinek tantétele szükségszerűen nagyobb fontosságot tulajdonít saját prófétái szavainak.

A Mormon könyve — a hit talpköve

Joseph Smith úgy dicsőítette a Mormon könyvét, mint amely „minden könyv között a legpontosabb a földön, és vallásunk talpköve”. Azt mondják, írásainak forrása egy aranylemezekből álló sorozat volt. Tizenegy mormon bizonyságot tett arról, hogy látta a lemezeket. Smith azonban azt állította, hogy a dokumentum befejezése után a lemezek felvitettek az égbe. Így nem lehet őket elérni szövegelemzés céljából.

A The Pearl of Great Price (lásd a 20. oldalon levő bekeretezett részt) beszél egy bizonyos Charles Anthon nevű professzorról, akinek megmutatták néhány felirat másolatát, ő pedig hitelesnek nyilvánította azokat, a fordítást pedig pontosnak jelentette ki. Ám amikor elmondták neki a lemezek eredetét, a beszámoló szerint a professzor visszavonta véleményét. Ez a történet azonban úgy látszik, ellentmond Smith azon állításának, hogy egyedül neki adatott meg, hogy lefordítsa a lemezek nyelvét, „az ismeretet, mely el volt veszve a világ számára”. Vajon igazolhatta volna Anthon professzor egy szöveg pontosságát, ha el sem tudta volna olvasni, s így le sem tudta volna fordítani?

A Mormon könyve sokat idéz a Biblia King James-féle fordításából, annak shakespeare-i angol nyelvezetén, mely már Joseph Smith napjaiban is régiesnek számított. Néhány olvasót nyugtalanít az a tény, hogy a Mormon könyve, ez a „legpontosabb” könyv legalább 27 000 szót vesz át közvetlenül abból a bibliaváltozatból, amely állítólag tele van hibákkal, s amelynek az átdolgozására Smith később vállalkozott. (Lásd a 24. oldalon levő bekeretezett részt.)

Összehasonlítva a Mormon könyvének első kiadását a most forgalomban levő kiadásokkal, fény derül egy tényre, mely sok mormon számára meglepő: maga az a könyv, amelyet állítólag „Isten adománya és hatalma által . . . fordítottak le”, számos nyelvtani, helyesírási és lényegbeli változtatáson ment keresztül. Például nyilvánvaló keveredés van „az Örökkévaló Atya” kiléte körül. Az első kiadás szerint az 1Nefi 13:40-ben azt olvassuk, hogy „Isten Báránya az Örökkévaló Atya”. A későbbi kiadások viszont azt mondják, hogy „az Isten Báránya az Örökkévaló Atya Fia”. (Kiemelés tőlünk.) Még mindig létezik a Mormon könyvének két eredeti, 1830-as kézirata. A két eredeti közül az egyikben, melyet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Újjászervezett Egyháza őriz, a „Fia” szó a sorok közé betoldva szerepel.

Lyndon W. Cook, Utolsó Napok Szentjei tudós a The Revelations of the Prophet Joseph Smith című könyvének előszavában ezt a magyarázatot adja a mormon Doctrine and Covenants című írással kapcsolatban: „Mivel néhány kinyilatkoztatást azok a bizottságok vizsgáltak át, amelyeket a szöveg sajtó alá rendezésének feladatára jelöltek ki, lényeges szövegbeli betoldásokat és törléseket jegyeztek fel.” Az egyik ilyen átalakítás a Book of Commandments 4:2-ben található, amely Smithről kijelentette: „Neki arra van képessége, hogy lefordítsa a könyvet . . ., nem fogok neki más képességet adományozni.” Amikor azonban ezt a kinyilatkoztatást 1835-ben újranyomtatták a Doctrine and Covenants című írásban, így szólt: „Mivel nem fogok neked más képességet adományozni, amíg el nem készül” (5:4).

Történelmi rejtélyek

Néhányan nehezen tudják összeegyeztetni, hogy állítólag körülbelül húsz zsidó indult el Jeruzsálemből Amerika felé i. e. 600-ban, azzal, hogy mégis kevesebb mint harminc év alatt számuk megsokszorozódott, és két nemzetre szakadtak! (2Nefi 5:28). Azt állítják, hogy a megérkezésétől számított tizenkilenc éven belül ez a kis csapat felépített egy templomot „Salamon templomának a mintájára . . ., és igen szépen volt kidolgozva” — ez valóban hatalmas feladat volt! Salamon jeruzsálemi templomának hét évig tartó építése 200 000 munkást, mestert és felvigyázót foglalkoztatott (2Nefi 5:16-ot vö. 1Királyok 5. és 6. fejezetével).

A Mormon könyve figyelmes olvasóinak fejtörést okoznak bizonyos események, melyek úgy tűnik, nem a helyes időrendi sorrendben következnek. A Cselekedetek 11:26 például ezt mondja: „a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” Az Alma 46:15 viszont, mely állítólag az i. e. 73-ban történt eseményekről számol be, keresztényeket helyez Amerikába, mielőtt Krisztus egyáltalán a földre jött volna.

A Mormon könyve inkább történelmi beszámolónak bizonyul, semmint tantételbeli értekezésnek. Az „és történt” kifejezés körülbelül ezerkétszázszor fordul elő a forgalomban levő kiadásban — az 1830-as kiadásban mintegy kétezerszer. Sok olyan hely, amelyet a Biblia említ, még mindig létezik, míg gyakorlatilag a Mormon könyve által megnevezett összes vidék elhelyezkedése ismeretlen, például a Gimgimnó vagy Zézrom nevű helyeké.

A mormon történet nagyszabású letelepedésekről beszél szerte az észak-amerikai kontinensen. A Hélamán 3:8-ban ez áll: „És történt, ahogy megszaporodtak és szétszóródtak . . . az egész területet benépesítették.” A Mormon 1:7 szerint a vidéket „házak borították”. Sokan kíváncsiak, hogy hol vannak ennek a terjeszkedő civilizációnak a maradványai. Hol vannak a nefita tárgyi leletek, például az arany pénzek, a kardok, a pajzsok vagy a mellvértek? (Alma 11:4; 43:18–20).

Amikor ilyen kérdéseket gondolnak át a mormon hit tagjai, komolyan el kellene tűnődniük a mormon Rex E. Lee szavain: „A mormonizmus hitelessége azon a könyvön áll vagy bukik, amelyen az Egyház gúnyneve alapszik.” Az őszinte mormonok számára — valamint minden, magát kereszténynek valló egyén számára — kihívást jelent az olyan hit, amely szilárd, Írás szerinti ismereten alapul, és nem pusztán érzelmi ima-élményen.

Alap a helyreállításra

Joseph Smith-t a körülötte levő szellemi káosz indította arra, hogy elutasítsa korának szemben álló szektáit. Az ő kora előtt, alatt és után is voltak más tiszteletteljes férfiak, akik vissza akartak térni az igaz hithez.

Mi szolgál mintául az igaz keresztényiség számára? Vajon nem Krisztus, aki ’példát hagyott, hogy az ő nyomdokait kövessétek’? (1Péter 2:21). Jézus Krisztus élete éles ellentétben áll az Utolsó Napok Szentjeinek teológiájával. Bár Jézus nem volt aszkéta, egyszerű élete mentes volt minden olyan törekvéstől, hogy vagyont, dicsőséget vagy politikai hatalmat szerezzen. Üldözték őt, mert „nem e világból” való volt (János 17:16). Krisztus szolgálatának legfőbb célja az volt, hogy dicsőítse Atyját, Jehovát, és megszentelje az Ő nevét. Ugyanez igaz Jézus igazi tanítványaira. Saját megmentésüket másodrendűnek tartják.

Jézus Isten Szavát tanította, nyíltan idézett abból, és aszerint élt. Brigham Young ezt mondta a Bibliáról: „Irányítónknak tartjuk ezt a könyvet, cselekedeteink zsinórmértékének; hitünk alapjának tartjuk. Megmutatja a megmentéshez vezető utat” (Journal of Discourses, XIII. kötet, 236. oldal). Ezért így buzdított: „Vedd a Bibliát, hasonlítsd össze vele az Utolsó Napok Szentjeinek vallását, és lásd meg, kiállja-e a próbát” (Discourses of Brigham Young). Nemcsak a mormon hitnek, hanem minden, magát kereszténynek mondó vallásnak alá kell vetnie magát ennek a próbának, mivel Jézus kijelentette: „az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

A mormon szent írások

A BIBLIA és a Mormon könyve mellett az Utolsó Napok Szentjei számos más írást is elismernek.

Doctrine and Covenants (Tan és szövetségek): Ez elsősorban olyan dolgok gyűjteménye, amelyeket Joseph Smith Istentől jövő kinyilatkoztatásoknak nevezett. Ezeket időnként átdolgozták, ahogyan a tantételbeli és a történelmi fejlemények azt megkövetelték.

The Pearl of Great Price (Az igazgyöngy): Ez a könyv Joseph Smith módosításait tartalmazza a bibliai Mózes első könyvével és a Máté 24. fejezetével kapcsolatban, valamint Smith személyes történetét. Benne van Smith fordítása is egy papiruszról, melyet 1835-ben szerzett meg. Smith az írást Ábrahám kézírásának jelentette ki, mely arról szól, hogyan mentette meg egy angyal Ábrahámot, amikor egy pap megpróbálta feláldozni őt egy oltáron. A papiruszt 1967-ben újra megtalálták, és számos egyiptológus megvizsgálta. Egy beszámoló szerint úgy találták, hogy „Joseph Smith állítólagos fordításának egyetlen szava sem mutatott semmiféle hasonlóságot ennek az iratnak a tartalmával”. Kiderült, hogy az irat a Book of Breathings, egy egyiptomi temetési irat, melyet a holttal együtt temetnek el. Smith eredeti kéziratai azt mutatják, hogy a próféta 136 különböző angol szót használt a „tó” egyiptomi hieroglifájának lefordítására.

Joseph Smith bibliafordítása: Smith 1830-ban hozzáfogott a Biblia King James-féle fordításának az átdolgozásához, ám sohasem fejezte azt be. Mintegy 3400 verset átdolgozott, és sok anyagot hozzátett, beleértve egy próféciát is a Mózes első könyvének végén a saját eljöveteléről mint „kiválasztott látnokéról”. Mivel a kézirat Smith özvegyénél maradt, aki nem követte Brigham Youngot, a Salt Lake-i egyház ritkán idéz belőle, jóllehet elismeri pontosságát.

További „ihletett” tanok: Ilyeneket az egyház életben lévő prófétája bármikor továbbíthat, és ugyanolyan tekintélynek számítanak, mint a Szent Biblia. Egyik ilyen példa az 1844-ben elhangzott King Follett-előadás. Smith tartotta ezt a temetési beszédet King Follett elder temetésén, és kifejtette benne az istenné tett ember és az emberré tett Isten tanát. Ez a tan felbukkan a Journal of Discoursesban, Smith, Young és más XIX. századi mormon tekintélyek előadásainak gyűjteményében.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

A mormon istenek családja

Isten: Az összes Isten Atyja; hús-vér teste van (Doctrine and Covenants 130:22).

Elóhim: Néha úgy utalnak rá mint egyénre. Azon Istenek tanácsaként is leírják, akik a földet szervezték (Doctrine and Covenants 121:32; The Pearl of Great Price, Ábrahám 4:1; Journal of Discourses I. kötet, 51. oldal).

Jézus: Az egész föld Istene és Teremtője, a Megmentő (3Nefi 9:15; 11:14).

Jehova: Jézus ószövetségi neve. (Vö. Mormon 3:22-vel; Moróni 10:34-gyel; valamint a Mormon könyvének indexével.)

A Háromság: Három különálló, különböző szellemi személyiségből: az Atyából és a Fiúból — aki hús-vér személy — és a Szentlélekből álló Istenség (Alma 11:44; 3Nefi 11:27).

Ádám: Jézus segítője a teremtésben. Brigham Young kijelentette: „Ádám atyánk az Éden kertjébe jött . . . és elhozta Évát, az egyik feleségét . . . Ő a mi Atyánk és a mi Istenünk” (Journal of Discourses I. kötet, 50. oldal; 1854-es kiadás). Bűnbeesése után Ádám lett az első keresztény a földön (The Pearl of Great Price, Mózes 6:64–66; Ensign 1994. januári szám, 11. oldal). Ő az „öregkorú” (Doctrine and Covenants 116. fejezet) és Jézus betű szerinti, fizikai Apja (Journal of Discourses I. kötet, 51. oldal).

Mihály: Ádám másik neve, az arkangyal (Doctrine and Covenants 107:54).

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

A mormonok, a nacionalizmus és a politika

JOSEPH SMITH — a mormon hitnézet szerint próféta, látnok és kinyilatkoztató — polgármester, gazdasági vezető, altábornagy és az Egyesült Államok elnökjelöltje is volt. Példáját követve sok mormon erőteljes politikai tevékenységet folytat. Az egyház büszke az amerikai örökségére, és azt állítja, hogy Isten irányította az Egyesült Államok alkotmányának megírását. Brigham Young leszögezte: „Amikor . . . Isten Királysága veszi át az uralmat, az Egyesült Államok zászlója büszkén és makulátlanul fog lobogni a Szabadság és az egyenlő jogok zászlórúdján, folt nélkül.”

Az Articles of Faith tizenkettedik cikkelye kijelenti: „Hiszünk abban, hogy a királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és hatóságoknak alá kell rendelnünk magunkat, és hogy a törvényeknek engedelmeskednünk, azokat tisztelnünk és támogatnunk kell.” Meddig terjed az alárendeltségük? Amikor az Egyesült Államok belépett az I. világháborúba, Stephen L. Richards elder leszögezte: „Senki sem lojálisabb az Egyesült Államok kormányához, mint az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza.” „Amikor harcolunk, Isten erejével fogunk győzni” — mondta egy másik elder.

A tizenkettedik hitcikkely a harcmező másik felére is érvényes volt. Christine E. King, a Staffordshire Egyetem professzora így írt: „A német mormonokat arra buzdították, hogy fogjanak fegyvert országukért, és imádkozzanak a győzelméért.” Az egyház arra hivatkozott, hogy nem brit és amerikai mormon testvéreik ellen harcolnak, hanem a kormányzatok képviselői ellen. „Bár az ilyen különbségtétel átlátszó volt, enyhítésül szolgált a német mormonok erkölcsi és vallásos kételyeire.”

Amikor Hitler magához ragadta a hatalmat, a mormonok továbbra is a teljes szívű támogatás elvét követték. „A nácik nem tapasztaltak ellenállást vagy a kritika bizonyítékát a mormon egyház részéről” — írta dr. King. Az, hogy a mormonok hangsúlyt helyeznek a faji tisztaságra és a hazaszeretetre, az egyház malmára hajtotta a vizet, és sok mormon számára „világos volt az összefüggés a hite és a Harmadik Birodalom politikája között”. Amikor több mormon ellenszegülni merészelt Hitlernek, semmiféle támogatást nem kapott a mormon hivatalnokok részéről. „Az egyház hazafias és lojális volt, és minden támadást ledorongolt, amely a náci kormányzatot érte.” Sőt, egy eltérő véleményen levő egyént az egyház ki is közösített az illető halála után, miután a nácik kivégezték.b

Micsoda különbség ez azokhoz képest, akiket a Mormon könyve az Alma 26:32-ben így dicsér meg: „Mert inkább életüket áldoznák fel, semhogy ellenségeiket megöljék, és testvéreik iránti szeretetükben fegyvereiket mélyen elásták a földbe.”

Jézus így érvelt Pilátusnak: „Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak” (János 18:36). Jézus tanítványainak nem volt szabad fegyvert fogniuk magának Isten Fiának a védelmére, még kevésbé egy kormányzatok között dúló háború idején. Még az ellenségeiket is szeretniük kellett (Máté 5:44; 2Korinthus 10:3, 4).

Vannak ma igaz keresztények, akik szigorúan ragaszkodnak a semlegességhez egyénenként és mint csoport is. A Mothers in the Fatherland című könyv így fogalmazott: „Jehova Tanúi a megalakulásuktól kezdve eltökélten távol tartották magukat az összes államtól.” Ezért Hitler terroruralma alatt „gyakorlatilag mindegyikük határozottan megtagadta, hogy bármilyen formában engedelmeskedjen a náci államnak”.

Bár több ezren közülük mártírhalált haltak, ezek a keresztények megszívlelték Jézus szavait: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

A Biblia és a mormon írások — szembeállító tanulmány

Biblia: Az Éden-kert valószínűleg a mezopotámiai vidéken, az Eufrátesznél volt, jóllehet a pontos helyét nem ismerjük (1Mózes 2:11–14).

Doctrine and Covenants: Az Éden-kert Jackson megyében (Missouri állam, USA) volt (Doctrine and Covenants 57. fejezet, J. F. Smith elnök magyarázata szerint).

Biblia: A lélek meghal (Ezékiel 18:4; Cselekedetek 3:23).

Mormon könyve: „A lélek azonban sohasem halhat meg” (Alma 42:9).

Biblia: Jézus Bethlehemben született (Máté 2:1–6).

Mormon könyve: Jézusnak Jeruzsálemben kellett megszületnie (Alma 7:10).

Biblia: Jézus a szent szellemtől fogantatott (Máté 1:20).

Journal of Discourses: Jézus nem a szent szellemtől fogantatott. Testben fogantatott úgy, hogy Ádám nemi érintkezésbe került Máriával (Journal of Discourses I. kötet, 50—51. oldal).

Biblia: Az Új Jeruzsálem az égben van (Jelenések 21:2).

Mormon könyve: Az Új Jeruzsálem földi, és embereknek építik meg Missouriban, az Egyesült Államokban (3Nefi 21:23, 24; Doctrine and Covenants 84:3, 4).

Biblia: A Biblia írói arra kaptak ihletést, hogy leírják Isten gondolatait (2Péter 1:20, 21).

Mormon könyve: Prófétáiról azt mondják, hogy saját tudásuk szerint írtak (1Nefi 1:2, 3; Jákób 7:26).

Biblia: A Mózesi Törvényt a tizeddel együtt Jézus halála eltörölte. A hozzájárulások önkéntesek, nem kényszerítik ki azokat (2Korinthus 9:7; Galátzia 3:10–13, 24, 25; Efézus 2:15).

Doctrine and Covenants: „Bizony ez a . . . tized adásának napja népem számára; mert akitől beszedik a tizedet, az nem fog megégni (az ő [az Úr] eljövetelekor)” (Doctrine and Covenants 64:23).

[Kép a 25. oldalon]

Moróni szobra a mormon templom tetején Salt Lake Cityben