Norvégia legfelsőbb bírósága megvédelmezi a vallási jogokat

MILYEN körülmények tehetnek egy szülőt alkalmatlanná a gyermeknevelésre? Ez a kérdés éles viták tárgya a világon mindenhol a gyermekelhelyezési perek során. Sok tényezőt vesznek figyelembe, például a szülők egészségi állapotát, életkörülményeit és a gyermekhez fűződő viszonyát.

Mi a helyzet viszont a vallással? Vajon alkalmatlannak nyilváníthatnak egy szülőt csupán a hite miatt? Ez a kérdés került egy gyermekelhelyezési küzdelem középpontjába Norvégiában, melyben Jehova egyik Tanúja is érintett volt. Több mint két év telt el, és három tárgyalás zajlott le, míg az ügyet Norvégia legfelsőbb bíróságán lezárták.

Az egész 1988-ban kezdődött. A szülők 1989 márciusára teljesen elkülönültek, és az anya gyakorolt felügyeletet a lányuk felett. Az apa bíróságra vitte az ügyet, és azt követelte, hogy megkaphassa a lány feletti teljes körű szülői felügyeletet. Azt állította, hogy az anya képtelen a gyermek normális, egészséges felneveléséről gondoskodni, ezért csak kapcsolattartási jogot kellene ítélni neki. Mivel indokolta a követelését? Azzal, hogy az anya Jehova Tanúival van kapcsolatban.

Az apa Jehova Tanúi ellenségeinek „szakértői” tanúvallomását kérve, arról akarta meggyőzni a bíróságot, hogy Jehova Tanúi tanításai és életstílusa ütközik a szülői szerep felelősségteljes betöltéséhez szükséges beállítottsággal és értékekkel. A megyei bíróságon a bírák kettő az egy ellen úgy döntöttek, hogy a gyermek maradjon az édesanyja gondozásában, az apának pedig kapcsolattartási jogot ítéltek. Az apa fellebbezett az üggyel a fellebbviteli bírósághoz. Megint kettő az egy ellen döntöttek úgy, hogy továbbra is az anya gondozza a gyermeket. Ez alkalommal azonban az apának kiszélesített kapcsolattartási jogot ítéltek. Továbbá úgy tűnt, hogy még azokat a bírákat is kételyek gyötrik a gyermek jövőjét illetően, akik az anya javára döntöttek. Ezt a megerősített ugródeszkát használva, az apa fellebbezett az üggyel Norvégia legfelsőbb bíróságához.

Az apa újra megpróbálta lerontani Jehova Tanúi hitnézeteinek a hitelét. Azt bizonygatta, hogy káros lenne a lánya számára, ha ilyen befolyás alatt nőne föl.

A legfelsőbb bíróság azonban másképpen tekintette az ügyet. Az 1994. augusztus 26-án hozott döntés alátámasztására a tanács elnöke kihirdette: „Az, hogy az anya Jehova Tanúihoz tartozik, nem akadálya annak, hogy neki ítéljük a gyermek gondozásának jogát.” Ezt is kijelentette: „Úgy találom, hogy a gyermek jól megfelel a kívánalmaknak, és boldog kislány. Úgy tűnik, kifogástalanul kezeli a nehézségeket, amelyek minden bizonnyal felmerülnek, mivel az édesapja és az édesanyja teljesen másképpen látja az életet.” A négy másik bíró egyhangúlag támogatta a következtetését.

Az igazság szeretői Norvégiában nagyra értékelik, hogy a legfelsőbb bíróság bírái átláttak a Jehova Tanúi ellen irányuló hamis vádaskodásokon. Ezzel a döntéssel a bíróság megerősítette, hogy minden egyénnek szabadságában áll Istent imádni, és gyermekét a bibliai alapelvek által táplált szerető nevelésben részesíteni.a

[Lábjegyzet]