Ahova a sasok berepülnek halvacsorára

EZRÉVEL érkeznek, gyönyörűen vannak felöltözve a vacsorához, amint Alaszka minden pontjáról, Brit Columbiából, és még olyan messziről is repülnek ide, mint Washington állam. Nagyon megkapó madarak, fölöttébb előkelők fehér fejükkel és mutatós fehér farktollukkal, melyeket legyező alakban szétnyitnak, hogy földet érésükkor lefékezzék magukat. Sötétbarna testűek, átlagosan 6 kilogramm súlyúak, a tojók valamivel nagyobbak, mint a hímek, óránként 50 kilométert utaznak, kiterjesztett szárnyszélességük 1,8-2,4 méter — ám amikor éles szemükkel észrevesznek egy halat egy kilométerrel odébb, 160 kilométeres óránkénti sebességgel képesek lecsapni rá és felkapni!

A Chilkat-folyó mentén rendezett vacsorapartijukhoz azonban nincs szükség ilyen látványos légimutatványokra. Lazacételük nem megy sehova. Bőségesen eloszlik előttük, éppen csak arra várva, hogy felfalják. Mindezeknek az ünnepeknek az Alaszkai Chilkat Fehérfejű Rétisas Természetvédelmi Terület a vendéglátója, melyet 1982-ben Alaszka állama hozott létre azért, „hogy megvédje és fenntartsa a világ legnagyobb fehérfejű rétisas tömörülését, és azok döntő fontosságú természetes környezetét”.

A természetvédelmi terület a Chilkat-, a Klehini- és a Tsirku-folyó ártéri területén 19 000 hektárt ölel fel, s csak olyan területek tartoznak ide, melyek a rétisasok fontos tartózkodási helyei. Az a különleges terület, ahol a rétisasok ezrei összetömörülnek, és ahova az őket megtekinteni szándékozó látogatók csapata összesereglik, a Haines és Klukwan városok közötti Haines Highway-jel határos Chilkat-folyó mentén húzódik 8 kilométeren át.

Egy kormányzati katalógus, melynek címe: „Alaska Chilkat Bald Eagle Preserve” (Alaszkai Chilkat Fehérfejű Rétisas Természetvédelmi Terület), elmondja, hogy a folyó mentén ez a nyolckilométeres szakasz miért tudja felszolgálni a rétisasoknak az ívott lazaccsemegéket.

„A Chilkat-folyón tapasztalható természeti jelenséget, mely felelős azért, hogy a víz nyolc kilométeren nem fagy meg a fagyos hónapok alatt, »hordalékkúp tároló medencének« hívják. A Tsirku-hordalékkúp, mely kavicsból, kőből, homokból és gleccserek okozta törmelékből álló, legyező alakú halom a Tsirku-, a Klehini- és a Chilkat-folyó egybetorkollásánál, úgy működik, mint egy hatalmas víztároló medence.”

Egy folyó, amely akkor lassul le, amikor közel van egy másik víztömegbe való betorkollásához, szokás szerint üledéket rak le, deltát alakít ki, de nem marad utána víztároló medence. Ott viszont, ahol a Tsirku-folyó belép a Chilkat-folyóba, földtörések és a gleccserek munkájának hatására nagy medence keletkezett, mely tengerszint alatti, több mint 230 méter mélyre ki van vájva. Amikor a jégárak visszahúzódtak, törmeléket hagytak maguk után, a folyók meg homokot és kavicslerakódást hagytak ott, míg végül a medencében laza, porózus lerakódások nem lettek, több mint 230 méter vastagon az alapkőzet felett.

A beszámoló azt mutatja, hogy a melegebb tavasz során, nyáron és kora ősszel a hóból és a megolvadt jégárból származó víz beleömlik a hordalékkúpba. A hordalékkúp gyorsabban kapja a vizet, mint ahogy kifolyatná azt, s így egy hatalmas víztároló keletkezik. A sas természetvédelmi terület katalógusa így folytatja: „Amikor elérkezik a tél, beáll a hideg idő és a környező vizek megfagynak. Ebben a nagy víztárolóban azonban a víz 5-10 Celsius-fokkal melegebb marad a környező vizeknél. Ez a melegebb víz »beszivárog« a Chilkat-folyóba, és nem engedi befagyni.

A lazacok közül öt fajta ezekben, és más közeli folyókban és mellékfolyókban ívik. A lazacok ívásra vonulása nyáron kezdődik, és egészen késő őszig vagy télig tart. A lazacok röviddel az ívás után elpusztulnak, a tetemük pedig nagy mennyiségű élelmet biztosít a sasok számára.”

A lazaclakmározás októberben kezdődik és februárig tart, azután pedig a sasok ezrével kezdenek szétszóródni messze, a környező vidéki területekre. A természetvédelmi terület azonban egész évben otthont ad 200-400 sasnak. Azon a halon kívül, amit elfognak, vízimadarakkal, kisemlősökkel és állati tetemekkel egészítik ki étrendjüket.

Izgalmas udvarlás, tartós „házasság”

Életre szóló párt keresnek — elérhetik a 40 éves kort is —, de általában csak a költési időben maradnak együtt. Az udvarlási viselkedés áprilisban kezdődik, és „látványos udvarlási bemutatók lehetnek benne, melyben a sasok összezárt karmokkal és a levegőben bukfencezve zuhannak” — az Eagles​—The Alaska Chilkat Bald Eagle Preserve című prospektus szerint. Mindez, és még a kezüket is fogják? Ez végtelenül romantikusan hangzik!

A természetvédelmi területen kilencvennégy fészket figyeltek meg. 1-3 tojás általában május vége, június eleje felé kel ki, 34-35 napos költési idő után. A fiókák szeptemberre elhagyják a fészket, de meg kell elégedniük egy barna és fehér pettyes tollazattal. Négy- vagy ötéves korukig nem is lesz díszes fehér a fejük és a farkuk!

A prospektus némi háttérinformációt is ad a sasok életben maradásért folytatott küzdelméről, és tanácsot ad a látogatóknak arra vonatkozóan, hogyan élvezhetik a természetvédelmi terület biztonságát:

„Az Alaszkai Chilkat Fehérfejű Rétisas Természetvédelmi Terület 19 000 hektárnyi területet ölel fel, mely a sasok védelmére van elkerítve. Ám a sasokat nem mindig védték; egykor a pénzjutalomért vadászók vadászható vada volt. A sasok élő lazacok és kisemlősök iránti óriási étvágyáról szóló beszámolókra alapozva az Alaszkai Területi Törvényhozó Testület 1917-ben pénzjutalmat tűzött ki a sasokra. A hainesi William H. Seward Erőd veteránjai történeteket mesélnek arról, hogy csekély zsoldjukat a karompáronként fizetett 1 dollárral (később 2 dollárra emelték) egészítették ki.

Későbbi vizsgálatok feltárták, hogy eltúlozták, hogy a sasok mekkora kárt tesznek a lazacok ívásra vonulásában, és 1953-ban megszüntették a pénzjutalmat. Akkorra több mint 128 000 sast lőttek már le a pénzjutalomért. Délkelet-Alaszka saspopulációja az 1940-es évek során, amikor a pénzjutalom még érvényben volt, a becslések szerint fele akkora volt, mint az 1970-es években.

Amikor Alaszka 1959-ben állammá lett, az alaszkai fehérfejű rétisasok az 1940-es Fehérfejű Rétisas Törvény szövetségi védelme alá kerültek. Egy sas megölése szövetségi szabálysértés, valamint élő illetve halott sasok vagy bármilyen részük (köztük a tolluk!) birtoklása szintén törvénytelen, kivéve bizonyos különleges feltételek esetén.

Az Alaszkai Állami Törvényhozó Testület 1972-ben létrehozta a Chilkat Folyó Kritikus Természetes Környezetű Területet, melyet a Halakkal és Vadakkal foglalkozó Alaszkai Minisztérium tart kézben, hogy védelmet biztosítson a fő sastömörülés számára. A sasok természetes környezetének kiterjedt területe védelem nélkül maradt, s hosszú és gyakran elkeseredett harc tombolt a környezetvédők és a fejlődéspárti erők között a Chilkat-völgyben lévő terület kihasználásával kapcsolatos kérdésekben. Miután a Nemzeti Audubon Társaság és az állami támogatású Haines/Klukwan Erőforrás-kutatás behatóan tanulmányozta a kérdéseket, a fakitermelők, a halászok, a környezetvédők, az üzletemberek és a helyi politikusok végül kompromisszumot kötöttek. Az állami törvényhozó testület 1982-ben törvénybe iktatta ezt a kompromisszumot, mellyel létrehozta a 19 000 hektáros Alaszkai Chilkat Fehérfejű Rétisas Természetvédelmi Területet.

A Természetvédelmi Területen tilos a fakitermelés vagy a bányászat, ám a terület hagyományos kihasználása, mint amilyen a bogyószedés, a horgászás és a vadászat, tovább folytatódhat. A Természetvédelmi Területet az Alaszkai Park-részleg tartja kézben 12 fős felügyelőségének segítségével, mely helyi lakosokból, állami tisztviselőkből és egy biológusból áll.

Még folyamatban lévő kérdés, hogyan lehet kihasználni a völgy természetes erőforrásait, anélkül hogy kárt tennének a környezetben, valamint a föld kihasználására vonatkozó kérdések még mindig vitát szíthatnak a Chilkat-völgyben. A helyi lakosok azonban büszkék arra, hogy találtak egy helyi megoldást a sasok védelmére.”

A fő terület, ahol a látogatók megtekinthetik a sasokat, a Haines Highway mentén húzódik, mely párhuzamos a Chilkat-folyóval, és itt erre a célra megfigyelőhelyekről gondoskodtak.

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Chilkat-folyó Chilkoot-folyó

Klehini-folyó KLUKWAN

Sasnéző terület

(hordalékkúp)

▲

▲

Haines Highway

Tsirku-folyó ▼ Chilkoot-tó

Chilkat-tó ▼

Chilkat-folyó ▼ Lutak-öböl

Takhin-folyó ▼

HAINES

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps™ copyright © 1993 Digital Wisdom, Inc.

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fehérfejű rétisasok a 15—18. oldalon: Alaska Division of Tourism