Üveg — Első készítői réges-rég éltek

A KOVAMOSZATOK, mikroszkopikus egysejtű szervezetek, a tengervizek felszínén lebegnek, és az óceán planktonjait alkotó szervezeteknek a hattizedét teszik ki. A „plankton” szó jelentése ’ami azért lett megalkotva, hogy vándoroljon’, és állítólag a planktonok „túl kicsik és túl gyengék ahhoz, hogy bármit is tegyenek azon kívül, hogy az áramlatok szeszélyének kitéve sodródnak”.

Lehet, hogy kicsik, de aligha gyengék. Amikor a viharok tápanyagokat kavarnak fel a tenger mélyéről, ezek az egysejtű algák, melyek kovamoszatok néven ismertek, eszeveszett evésbe kezdenek, és két napon belül képesek megduplázni a számukat. Amikor pedig megduplázódnak, az üvegtermelésük is megduplázódik. Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján?a című könyv ezt így részletezi:

„A kovamoszatok, egysejtű szervezetek, kivonják a tengerből a szilíciumot és az oxigént, üveget készítenek, amiből parányi »házikókat« építenek klorofilljuk számára. Egy tudós kihangsúlyozta fontosságukat és szépségüket: »Ezek a zöld, ékszerdobozkákba zárt levélkék alkotják az összes tengeri élőlény táplálékának kilenctized részét.« Tápértékük döntő része az általuk készített olaj, amely egyben a vízfelszín közelében tartja őket, ahol táncolva sütkéreztethetik klorofilljukat a napfényben.

Csodálatos üvegházacskáikról ugyanez a tudós azt mondta: »Elképesztő a formaváltozatosság — körök, négyszögek, pajzsok, háromszögek, ovális és négyzet alakúak — mindig változatos geometriai gravírozással díszítettek. Ezek a szálminták oly finoman helyezkednek el az áttetsző üvegben, hogy csak a hosszában négyszáz felé hasított emberi hajszálat lehetne közéjük helyezni«” (143—144. oldal).

Az apró műalkotások egy másik csoportja az óceán planktonjában élő és viruló sugárállatkák. Ezek a pici egysejtű élőlények — 20 vagy még annál is több fér el egy tű hegyén anélkül, hogy egymáshoz érne — szintén üveget készítenek az óceánban található szilíciumból és oxigénből. Leírhatatlan az a bonyolult szépség és bámulatos minta, melyet ezek az állatok dolgoznak ki, hiszen még a kovamoszatokon is túltesznek. Tanulmányozd figyelmesen az idetartozó képet, amely egy sugárállatkát ábrázol, három gömbbel, mely matrjoskababa módjára illeszkedik egymásba, és melynek protoplazmatüskéi kinyúlnak a kovaváz nyílásain, hogy elkapják és megemésszék zsákmányukat. Egy tudós ezt a megjegyzést teszi: „Ennek a szuperépítésznek egy geodéziai kupola nem elég. Három egymásba fonódó, csipkeszerű üvegboltozat kell neki.”

Vannak olyan szivacsok, melyek kovavázat építenek fel — az egyik legcsodálatosabb az öntözőkanna-szivacs. Amikor a XIX. század elején először hozták Európába, mintája annyira szembetűnően meglepő volt, hogy ezek a szivacsok drága kincsek lettek, melyeket az állatkerti gyűjteményekbe helyeztek — amíg ki nem derült, hogy nem ritka állatok, hanem „szőnyeget alkotnak a Fülöp-szigeteki Cebu környékén a tengerfenéken, valamint a japán partok mentén 200-300 méter mélységben”.

Egy tudósra ez annyira nagy hatással volt, és annyira meghökkentette, hogy ezt mondta: „Az ember zavarba jön az . . . [öntözőkanna-szivacs] kovatűkből álló ismert, változatos építménye láttán. Hogyan képesek a gyakorlatilag egymástól független mikroszkopikus sejtek így együttműködni, és milliónyi kovatűcskét kiválasztva ilyen bonyolult és szép rácsozatot kialakítani? Nem tudjuk.”

A szivacs sem tudja. Nincsen agya. Azért teszi, mert be lett programozva, hogy tegye. Ki volt a programozó? Nem ember. Az ember nem volt ott.

Az ember szerepe az üveg történetében

De most itt van az ember, és láthatóan központi szerepet foglal el az üvegkészítésben és -felhasználásban. Az üveg mindenhol ott van; körülvesz bennünket. Az ablakodban, a szemüvegedben, a számítógép képernyőjén, a teríték között és több ezer más termékben is ott van.

Az üveg sokoldalúsága és szépsége elősegítette, hogy megőrizze népszerűségét. Jóllehet elég könnyen eltörhet, más dolgokban erős. Még mindig ezt részesítik előnyben az ételek tárolásakor. A fémtől eltérően például nincs íze, amit átadna az ételnek. Némelyik üvegtartót főzéshez is lehet használni. Aligha tudnád elképzelni, hogy a kedvenc éttermedben műanyag poharakban szolgálják fel a kitűnő évjáratú bort.

Jób az üveg értékét az aranyhoz hasonlította (Jób 28:17). Az ő napjaiban biztosan nem volt olyan gyakori, mint amilyen most, de meglehet, hogy akkor már jóval több mint ezer éve használatban volt.

Végül az üvegkészítés művészete elérte Egyiptomot. Az egyiptomiak egy magformálás nevű módszert alkalmaztak. Agyagból és trágyából valamilyen formájú magot készítettek, és azt bevonták olvadt üveggel, majd egy sima felületen gurítgatva formálták. Azután élénk színű üvegszálakat húztak a felületre, hogy különféle mintákat készítsenek. Amikor kihűlt az üveg, az agyagmagot egy éles szerszám segítségével kivették. Ahhoz képest, hogy milyen kezdetleges ez a módszer, néhány meglepően vonzó üvegtárgy készült.

Sokkal később történt, hogy egy új módszer, az üvegfúvás forradalmasította az üveggyártást. Ezt a művészetet valószínűleg a Földközi-tenger keleti partjainál fedezték fel, és a kézzel végzett üvegkészítésnek még napjainkban is ez a fő módja. Egy üreges csőbe fújva a tapasztalt üvegfúvó képes hamarjában bonyolult és szimmetrikus formákat készíteni a cső végén lévő olvadt üveg cseppjéből. Vagy pedig formába tudja fújni az olvadt üveget. Amikor Jézus a földön járt, az üvegfúvás még gyerekkorát élte.

Az üvegfúvás megújítása, valamint a hatalmas Római Birodalom részéről jövő támogatás elérhetőbbé tette az üvegből készült termékeket az átlagemberek számára, és az üvegből készült árucikkek többé nem kizárólag a nemesek és a gazdagok tulajdonai voltak. Ahogy erősödött a római befolyás, az üvegkészítés művészete sok országba eljutott.

A XV. századra Velence — amely Európában fontos kereskedelmi központ volt — az üvegkészítmények fő gyártója lett Európában. A velencei üvegipar Muranóban összpontosult. A velencei üvegkészítőket nagyon nagyra becsülték, de tilos volt elhagyniuk Murano szigetét, nehogy mások tudomására hozzák értékes kereskedelmi titkaikat.

A gyönyörű velencei üvegkészítmények nagyban hozzájárultak az üveg népszerűségének fokozásához, pedig az üvegkészítés semmi esetre sem volt könnyű feladat. Az  A Short History of Glass című könyv utal egy 1713-as kiadványra, mely leírja, milyen is volt. „A férfiak folyton félmeztelenül állnak a fagyos téli időjárásban az igen forró kemencék közelében . . . Ráncosodnak, mivel természetük és lényegük . . . felég és megsemmisül a kínzó hőségtől.” A későbbi években az üvegvágók forgó kerékkel és dörzsporral csiszolták az üveget.

Későbbi újítások

Anglia különösen említésre méltó az üveg történetében. Egy angol üvegkészítő 1676-ban tökéletesítette az ólomüveg képletét. Ólomoxid hozzáadásával nehézüveget hozott létre, mely erős, tiszta és csillogó volt.

A brit birodalom a viktoriánus korban élte virágkorát és ekkorára Nagy-Britannia fő üveggyártó is volt. Különösen figyelemre méltó volt a Kristálypalotában 1851-ben tartott nagy kiállítás, az első világkiállítás, mely majdnem 90 országból vonzotta oda az iparművészet és a kézművesség kiállítóit. Noha a kiállításokon kimagaslóan szerepelt az üveg, maga a Kristálypalota — középső, 8, 2 méter magas üvegkútjával — került a rivaldafénybe. Úgy 400 tonna üveglapot használtak fel ehhez a masszív építményhez, mely 300 000, kézzel fújt üvegtáblából állt.

Mégis az Egyesült Államokban következett be az üvegkészítés következő nagy változása. Ez a mechanikus présgép tökéletesítése volt az 1820-as években. Az A Short History of Glass című könyv ezt a megjegyzést teszi ezzel kapcsolatban: „A présgépnél két, minimális tapasztalattal rendelkező férfi négyszer annyi üveget tudott előállítani, mint egy három vagy négy képzett üvegfúvóból álló csoport.”

A XX. század elején az automata üvegfúvó gépet az Egyesült Államokban tökéletesítették. 1926-ban egy pennsylvaniai telepen automata készüléket használtak, hogy percenként 2000 villanykörtét állítsanak elő.

Sok művészt és tervezőt vonzott már az üvegben rejlő művészi lehetőség. Ez az üvegből készült termékek esetében újabb mintákat, az üveg esetében pedig több műalkotás létrejöttét eredményezte.

Az üveg kétségtelenül egy csoda. Eltekintve mindattól, ahogy a háztartásban felhasználható, figyelj meg sokféle más felhasználási formája közül néhányat — a Hubble-űrtávcsőben, a fényképezőgépek lencséinél, a száloptikás kommunikációs rendszerekben és a kémiai laboratóriumokban. Lehet, hogy törékeny, de nagyon sokoldalú és szép.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Fent és lent: The Corning Museum of Glass

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

The Corning Museum of Glass