A babák szállítása — Az afrikai és az észak-amerikai módszer

AZ ÉBREDJETEK! NIGÉRIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AZ EMBEREK világszerte különféle módokon szállítják a babákat. Az észak-amerikai és afrikai módszer egészen sok eltérést mutat.

Ezen a két különböző kontinensen feltűnően eltérő a gazdasági helyzet. Ezért várható, hogy a szállítási módszerek is feltűnő különbséget mutatnak. Először nézzük, hogyan kezelik a dolgot az emberek Észak-Amerikában.

Az észak-amerikai módszer

Az Egyesült Államokban és a világ sok más részén a megszokott módszer az, hogy négykerekű babakocsival vagy sportkocsival szállítják a babákat. Az utóbbi években az a tendencia, hogy könnyebben használhatóvá, elegánsabbá, és a baba számára kényelmesebbé teszik ezeket. Sok kocsiban plüsspárnázás, mosható alsó párna és felemelt ülés van.

A babakocsik jóleső pihenőhelyet, változatosságot kínálnak a gyermekeknek, fájó lábaiknak pedig megnyugvást. A babakocsi az álmos gyermek számára kerekeken guruló ágyhoz hasonlíthat. A mozgó babakocsi mozgása gyakran lecsendesíti és megnyugtatja a fáradt és ingerlékeny gyermeket.

A babakocsik a szülők életét is megkönnyíthetik. Egy szülő így nyilatkozott: „Könnyebb, mintha mindenhová cipelni kellene a gyermeket.” Egy gyermeket talán könnyű vinni, amikor még kicsi, de más a helyzet, amikor kétszer, illetve háromszor olyan nehéz kezd lenni. Továbbá a szülőknek jó érzés tudni, hogy gyermekük biztonságos és stabil helyen van a babakocsiban, amit ellenőrizni tudnak.

Az Egyesült Államokban figyelnek arra, hogy biztonságosra készítsék el a babakocsikat. Széles fenékkel és alacsony súlyponttal tervezik őket, hogy ne boruljanak fel könnyen. A fékeknek erőseknek kell lenniük, és úgy kell elhelyezni őket, hogy a babakocsiban ülő gyermek ne tudja kiengedni. Kallantyúkat szerelnek föl, nehogy véletlenül összecsukódjon a babakocsi. Figyelnek arra, hogy kiküszöböljék a „becsípődési pontokat” — az olyan területeket, ahová becsípődhetnek az apró ujjacskák. Az öv további védelmet biztosít.

A babakocsik ára húsz dollártól kezdve egészen ennek az összegnek mintegy nyolcszorosáig, illetve tízszereséig változhat. Az egyik luxusmodellnek, amelyet körülbelül háromszáz dollárért árusítanak, olyan specialitásai vannak, mint például egy különlegesen nagy kosár, plüss belső, vízhatlan külső, sok irányban mozgatható kerekek, valamint gyorsan összecsukható, pihekönnyű váz. A különlegesen megtervezett „kocogók babakocsija”, amit a mama vagy a papa kocogás közben is tolhat, mintegy 380 dollárba kerül.

Az afrikai módszer

Afrikában és Ázsia sok országában a legtöbb anya a hátán hordja a babáját, éppen úgy, ahogyan az ő anyjuk, és azoknak az anyja tette előttük. A „baba a háton” módszer — ahogyan sok afrikai hívja — valószínűleg a legolcsóbb és a legkényelmesebb megoldás. Az egyetlen szükséges felszerelés egy erős, négyszögletű vászondarab, amit csomagolónak neveznek. Egy egyszerű, biztonságos mozdulattal az anya előrehajol, elhelyezi babáját a hátán, azután betakarja és átköti a vászonnal magát és a babát.

Vajon előfordul, hogy a baba leesik, míg a helyére köti az anyukája? Szinte soha. Amikor az anya átköti csecsemőjét, az egyik kezével támaszt, míg a másikkal rögzíti a csomagolót. A nagyobb gyermekekről egy Blessing nevű nigériai nő ezt mondta: „A babák nem ellenkeznek; szorosan kapaszkodnak. Nagyon szeretnek a mamájuk hátán lenni. Néha sírnak, hogy felmehessenek. De ha a baba kapálózik, felkarjával a mama az oldalához szoríthatja a baba egyik vagy mindkét karját, amíg a helyére teszi a csomagolót.”

A mamák egy másik vászondarabot használnak a nagyon kicsi babák nyakának megtámasztására, s ezt ugyanúgy kötik össze, mint a fő csomagolót. A kicsi vagy alvó babáknak további támaszt jelent, hogy betakarják a gyermek karjait a csomagolóval. A nagyobb gyermekek kezét — azok nagy örömére — szabadon hagyják.

Meddig hordják az afrikai anyák gyermeküket a hátukon? A múltban egyes etnikai csoportok, például a nigériai jorubák a babákat hároméves korukig a hátukon hordták. Manapság egy baba körülbelül két évig utazik a mamája hátán, hacsak időközben a mamának nem születik újabb babája, akit az előbbinek a helyén kell vinnie.

Kényelmesen rákötözve a mamája hátára, a baba bárhová mehet, ahová a mamája megy: lépcsőkön fel és le, göröngyös talajon, beszállhat a járművekbe, s kiszállhat belőlük. De amellett, hogy a „baba a háton” módszer praktikus és olcsó eszköz a baba szállítására, fontos érzelmi szükségleteket is kielégít, például megvigasztal. A síró babát a mamája felteszi a hátára; a baba elalszik, a mamája pedig tovább dolgozik.

Az alvó baba áthelyezése a mama hátáról az ágyba gyengédséget igényel, mivel sok baba nem szereti, ha zavarják. Ilyenkor a mama óvatosan az oldalára fekszik, és finoman kibontja a csomagolót, ami most a baba takarója lesz. Néha a hát biztonságát színlelendő a mama egy párnát rak a baba elé.

A „baba a háton” módszernek más előnyei is vannak. Lehetővé teszi a mama számára, hogy állandóan tájékozott legyen a babája szükségleteivel kapcsolatban. Ha a gyermek levert, izgatott, lázas, vagy nedves a pelenkája, a mamája ezt megérzi. A „baba a háton” módszernek hosszú távú előnyei is lehetnek. A Growth and Development című könyv kijelenti: „A közvetlen fizikai közelség csecsemőkorban szilárd és szerető köteléket hoz létre anya és babája között, s megalapozza az emberekkel kialakított kapcsolatokat a későbbi években. Úgy vélik, fontos szempont ebben az a tény, hogy a gyermek, akit ilyen közel tartanak, könnyen érzékelheti a mamája szívverését, éppen úgy, ahogyan a mamája méhében.”

A babák nagyon szeretik azt a közeli kapcsolatot, amit a „baba a háton” módszer biztosít. Afrikában nem kell messzire menned, hogy boldog gyermekeket láss a mamájuk hátán. Némelyikük békésen szundikál. Más babák mamájuk hajával, fülével vagy nyakláncával játszanak. Megint mások elégedett hangokkal kísérik mamájukat, aki lépésének ütemére halkan énekel.

Igen, az, ahogyan a babákat Afrikában szállítják, általában nagyon eltér az észak-amerikai módszertől. Mégis mindkét módszer alkalmazkodott a saját kultúrájához, és betölti szerepét.