Törékeny bolygónk — Mit mondhatunk a jövőről?

KÉTSZÁZ évvel ezelőtt Patrick Henry, amerikai államférfi ezt mondta: „Nem tudok más módszert, amivel a jövőt megítélhetnénk, csak azt, ha a múlt segítségével tesszük.” A múltban az ember eltiporta a környezetet. A jövőben vajon jó útra tér? Eddig nem valami biztatóak a jelek.

Jóllehet tett már némi dicséretes előrehaladást, az főleg felszínes volt, inkább a tüneteket, semmint az okokat közelítette meg. Ha egy házon száraz korhadás van, a famunka lefestése nem akadályozza meg a ház összeomlását. Csakis egy nagyobb szerkezeti javítás fogja megmenteni a házat. Hasonlóképpen változtatni kell azon a módon, ahogyan az ember használja ezt a bolygót. Nem elegendő csupán keretek közé szorítani a károkat.

Az Egyesült Államokban 20 év alatt történt környezeti szabályozások eredményét boncolgatva egy szakértő azt a következtetést vonja le, hogy „a környezet elleni támadást nem lehet hatásosan szabályozni, hanem meg kell előzni”. Nyilvánvaló, hogy a környezetszennyezés megelőzése sokkal jobb, mint annak káros hatásait gyógyítgatni. De ahhoz, hogy egy ilyen célt elérjünk, nem más kell, mint alapvető változás az emberi társadalomban és abban, amire az üzleti szervezet összpontosít. A Caring for the Earth című könyv elismeri, ahhoz, hogy törődjünk a földdel, „olyan értékekre, valamint gazdaságokra és társadalmakra” van szükség, „melyek eltérnek a ma elterjedtektől”. Mi az a néhány érték ezek közül, melyeken változtatni kell a bolygó megmentése érdekében?

A válság mélyen gyökerező okai

Önzés. Az első szükséges lépés ahhoz, hogy megvédjük a környezetet az, hogy a bolygó érdekeit helyezzük előrébb az azt kizsákmányoló emberekénél. Ám kevesen hajlandók lemondani dúskáló életmódjukról, még akkor is, ha az esetleg rombolja a bolygót a jövő nemzedékei számára. Amikor a nyugat-európai országok között az egyik legszennyezettebb ország, Hollandia kormánya egy környezetszennyezés-ellenes kampány keretében megpróbálta korlátozni az autóval utazást, széles körű ellenállás szabotálta a tervet. Noha a holland utak a legzsúfoltabbak a világon, az autóvezetők egyszerűen nem voltak hajlandók feladni autóvezetési jogukat.

Az önérdek hatással van azokra, akik döntéseket hoznak, és a közvéleményre. A politikusok vonakodnak foganatosítani azokat a környezettel kapcsolatos terveiket, melyek szavazatokba kerülhetnek, a gyárosok pedig szembeszállnak minden olyan javaslattal, mely veszélyeztetheti a nyereséget és a gazdasági növekedést.

Kapzsiság. Amikor a haszon és a természetvédelem közötti választás kérdésére terelődik a szó, a pénz beszél, a kutya ugat. A hatalmas iparágak lobbiznak, hogy csökkentsék a környezetszennyezés szabályozását, vagy hogy teljesen kivonják magukat a kormány rendeletei alól. Az ózonréteg károsodása jól példázza ezt a gondot. Egy főbb amerikai vegyipari vállalat elnöke még 1988 márciusában is kijelentette: „Jelenleg a tudományos bizonyítékok alapján nem mutatkozik szükségesnek a CFC-k kibocsátásának drámai csökkentése.”

Ugyanaz a vállalat azonban javasolta, hogy teljesen vonják ki a klór-fluor-szénhidrogéneket (CFC-ket). Pálfordulás? „Semmi köze sem volt ahhoz, hogy a környezetet károsítja-e vagy sem — magyarázta Mostafa Tolba, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) főigazgatója. — Az egésznek az volt a lényege, hogy ki nyer [gazdasági] előnyt kihez képest.” Manapság sok tudós eszmél rá arra, hogy az ózonréteg pusztulása az egyik legborzalmasabb környezeti katasztrófa a történelemben, amit az ember okozott.

Tudatlanság. Amit tudunk, eltörpül a mellett, amit nem tudunk. „Még mindig viszonylag keveset tudunk a trópusi esőerdők gazdag élővilágáról — magyarázza Peter H. Raven, a Missouri Botanikus Kert igazgatója. — Hallatlan, hogy többet — sokkal többet — tudunk a hold felszínéről.” Ugyanez érvényes a légkörre is. Mennyi szén-dioxidot tudunk még az égbe árasztani anélkül, hogy befolyásolnánk a globális éghajlatot? Senki sem tudja. Ám ahogy a Time folyóirat kijelentette, „meggondolatlanság alávetni a természetet ilyen óriási kísérleteknek, amikor nem tudjuk, mi lesz a kimenetele, és a lehetséges következmények túlságosan félelmetesek ahhoz, hogy fontolóra vegyük”.

Az UNEP becslései szerint lehet, hogy ennek az évtizednek a végére az ózonveszteség végül évente több százezer újabb bőrrákos esetet fog előidézni. A termésre és a halászatra gyakorolt hatása még ismeretlen, de a számítások szerint jelentős.

Szűk látókörű szempontok. Más katasztrófáktól eltérően a környezeti gondok alattomosan nőnek a fejünk fölé. Ez akadályozza az összehangolt tettek állhatatos végrehajtására tett kísérleteket, mielőtt maradandó kár keletkezne. A Saving the Planet című könyv összehasonlítja jelenlegi helyzetünket az 1912-es Titanic roncsain halálra ítéltek helyzetével: „Kevesen vannak tudatában annak, hogy mekkora méreteket ölthet a lehetséges tragédia.” A szerzők úgy vélik, hogy a bolygót csak akkor lehet megvédeni, ha a politikusok és az üzletemberek szembeszállnak a valósággal, és hosszú távon életképes megoldásokban, nem pedig rövid távú hasznokban gondolkodnak.

Önző magatartás. Az 1992-es Föld Csúcstalálkozón Felipe González, spanyol miniszterelnök rámutatott, hogy „a gond világméretű, és a megoldás sem lehet más”. Való igaz, de ijesztő feladat olyan megoldásokat találni, melyek világméretekben elfogadhatók. A Föld Csúcstalálkozó egyik amerikai küldöttje kertelés nélkül kijelentette: „Az amerikai életforma nem vita tárgya.” Másfelől Maneka Gandhi, indiai környezetvédő azért panaszkodott, hogy „Nyugaton egy gyermek annyi ételt-italt fogyaszt, mint Keleten 125 gyermek”. Kijelentette, hogy „a Keleten tapasztalható környezeti romlás szinte teljes egészében a Nyugat fogyasztása miatt van”. Az önző nemzeti érdekek következtében a környezet javítása érdekében tett nemzetközi erőfeszítések újra meg újra megfeneklettek.

Mindezen alapvető gondok ellenére több ok is van arra, hogy bizalommal nézzünk a jövő elé. Az egyik: bolygónk védőrendszerének rugalmassága.

A föld gyógyítása

Az emberi testhez hasonlóan a földnek is megvan az a bámulatos képessége, hogy meggyógyítja önmagát. Erre kiemelkedő példa esett az elmúlt században. 1883-ban a Krakatau (Krakatoa) nevű vulkanikus indonéziai sziget kolosszális robbanással tört ki, melyet még mintegy 5000 kilométerrel odébb is hallottak. Majdnem 21 köbkilométernyi anyag zúdult az égbe, és a sziget kétharmadát ellepte a tenger. Kilenc hónappal később az élet egyedüli jele egy parányi pók volt. Ma az egész szigetet buja trópusi növényzet borítja, mely több száz madár-, emlős-, kígyó- és rovarfajnak ad otthont. Ezt a felépülést minden bizonnyal az segítette elő, hogy az Ujung Kulon Nemzeti Park részeként védelemnek örvend.

Az emberek okozta károkat is meg lehet akadályozni. Bizonyos idő elteltével a föld meg tudja gyógyítani magát. De kérdés: Az emberek megadják-e a földnek a szükséges nyugalmat? Valószínűleg nem. Ám van Valaki, akinek feltett szándéka hagyni, hogy a bolygó meggyógyítsa önmagát — az a Valaki, aki teremtette azt.

„Örvendezzen a föld”

Istennek sohasem állt szándékában az, hogy az ember rombolja a földet. Azt mondta Ádámnak, hogy „mívelje és őrizze” Éden kertjét (1Mózes 2:15). Az, hogy Jehova törődik a környezet védelmével, sok olyan törvényben is megmutatkozott, melyet az izraelitáknak adott. Például azt mondta nekik, hogy hétévente egyszer — a sabbath évben — hagyják ugaron a földet (2Mózes 23:10, 11). Amikor az izraeliták gyakran figyelmen kívül hagyták ezt és más isteni parancsolatokat, Jehova végül megengedte a babilóniaiaknak, hogy elnéptelenítsék az országot, mely azután 70 évig siváran állt, ’míg lerótta a föld az ő szombatjait’ (2Krónika 36:21). Tekintettel erre a történelmi előzményre, nem meglepő, hogy a Biblia azt mondja, Isten ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’, hogy a föld helyre tudjon állni az ember részéről jövő környezeti támadásokból (Jelenések 11:18).

Ez a tett azonban csak az első lépés lesz. A bolygó életben maradása, ahogy Barry Commoner, biológus helyesen rámutat, „egyaránt azon múlik, hogy véget vetünk-e a természettel vívott háborúknak, és hogy véget vetünk-e a köztünk lévő háborúknak”. E cél elérése érdekében a földön élő embereknek „az Úr tanítványainak” kell lenniük, hogy törődjenek egymással, és törődjenek földi otthonukkal. Ennek eredményeként békességük „nagy lesz” (Ésaiás 54:13).

Isten biztosít bennünket afelől, hogy a föld ökoszisztémáit felújítja. Könyörtelen előrenyomulásuk helyett a sivatagok ’virulnak majd mint őszikék’ (Ésaiás 35:1). Az élelmiszerhiány helyett ’bő gabona árasztja majd el a földet’ (Zsoltárok 72:16). Ahelyett hogy a környezetszennyezéstől kihalnának, a föld folyói ’tapsolnak’ majd (Zsoltárok 98:8).

Mikor lesz lehetséges egy ilyen átalakulás? Amikor „Jehova uralkodik” (Zsoltárok 95:10, Báró Szepessy-féle fordítás [96:10]). Isten uralma garantálni fogja az áldást minden élőnek a földön. „Örvendezzen a föld — mondja a zsoltáros —, harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is” (Zsoltárok 96:11, 12).

Annak a földnek, melyet megáld annak Teremtője, és amelyet igazságosságban uralnak, ragyogó jövője van. A Biblia így írja le a részleteket: „igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét” (Zsoltárok 85:11–13). Amikor felvirrad az a nap, bolygónk soha többé nem lesz veszélyben.

[Kép a 13. oldalon]

Az emberi testhez hasonlóan a földnek is megvan az a bámulatos képessége, hogy meggyógyítja önmagát