A dohánygyártó cégek viharos napokat élnek
EGY beszámoló szerint, mely 1995. július 26-án jelent meg a The New York Timesban, „az Igazságügyi Minisztérium összehívta a New York-i vádesküdtszéket, hogy kinyomozza, vajon a dohánygyártó cégek hamis színben tüntették-e fel a szövetségi szabályozók előtt a cigaretták tartalmát és káros hatásait. A minisztérium valószínűleg egy második bizottságot is össze fog itt hívni, hogy kinyomozza, vajon a cégek vezetői hazudtak-e a Kongresszusnak a dohányipari termékekkel kapcsolatban.”
Mi ennek az alapja? A beszámoló tisztázta ezt a dolgot. 1994 áprilisában hét jelentős, egyesült államokbeli dohánygyártó cég vezető állású tisztviselői eskü alatt vallották a kongresszusi bizottság előtt: „nem gondolják, hogy a nikotin függőséget okoz, hogy a cigaretták betegségeket idéznek elő, illetve hogy a cégük manipulálja a nikotintartalmat a dohányipari termékekben”.
Ezek után a vállalkozás meghiúsult — ártatlanságukról tett kijelentéseik erejüket vesztették —, amikor 1995 júniusában kétezer gyanús dokumentum került napvilágra. Ezek a dokumentumok rámutatnak arra, hogy a dohánykutatók 15 évet töltöttek annak tanulmányozásával, hogy a nikotinnak milyen „gyógyszertani” hatásai vannak a dohányzók testére, agyára és viselkedésére. Dr. Victor DeNoble, az egyik cég volt kutató tudósa így írja le a kutatás kulcsfontosságú eredményét: „A cég kezdte felismerni, hogy csökkentheti a kátrányt, viszont növelheti a nikotint, és a cigaretta még ezzel együtt is elfogadható a dohányzó számára. Mindezen munka után a cég felismerte, hogy a nikotin nemcsak nyugtató vagy ösztönző, hanem hatásai központilag jelentkeznek az agyban, valamint hogy az emberek az agyban lévő hatások miatt dohányoznak.”
A The New York Times szerint a cégek kutatásai kimutatták, hogy „az emberek bármilyen márkájú dohányt szívtak, úgy jutottak hozzá a számukra szükséges nikotinmennyiséghez, hogy mélyebbre szívták le a füstöt, tovább tartották a szájukban, vagy több cigarettát szívtak el”. A cégek kutatói próbáltak kevés kátrányt tartalmazó cigarettákat készíteni megfelelő mennyiségű nikotinnal, hogy a dohányzót kielégítsék.
A dokumentumok továbbá feltárták, hogy a dohánygyártó cég élénk érdeklődést tanúsított fogyasztói iránt. Vizsgálatának alanyai több mint 15 éven át középiskolások voltak. Iowa állam egyik városában kérdezték meg az embereket — köztük a 14 éves dohányzókat is — dohányzási szokásaikról.
Ezeknek a kutatással kapcsolatos dokumentumoknak a felfedését úgy tekintik, mintha szívesség lenne az együttműködő ügyvédek egy csoportjának, amely hét dohánygyártó cég ellen „class-action” pert indít. Azt hozzák fel vádként, hogy a dohánygyártó cégek elhallgatták a nikotin függőséget okozó jellegével kapcsolatos tudnivalókat, és hogy a függőség elősegítése érdekében manipulálták a nikotin mennyiségét. Amint egy ügyvéd kijelentette, nincs a világon olyan esküdtbíróság, amely elhiszi, hogy ezek a cégek csak hobbiból végezték ezt a kutatást.
Ahogy a fejlett ipari országokban egyre fokozódik a „vihar”, a dohányfüst egyre inkább a fejlődő országokba száll. Negyven évvel ezelőtt délen, vagyis a fejlődő világban gyakorlatilag egyetlen nő sem dohányzott, és a férfiaknak is csak körülbelül 20 százaléka. Ma viszont a fejlődő országokban az összes nőnek a 8 százaléka, az összes férfinak pedig az 50 százaléka dohányzó — és ez a szám csak növekszik. „A füst — állítják a kutatók — dél felé száll.”
Az Ébredjetek! tudósítója beszámol az irányzatról
Brazíliába kihelyezett írónk néhány általános megjegyzést tesz a délen tapasztalható helyzettel kapcsolatban. A fejlett ipari országokban végzett kutatás minden eddiginél szörnyűbb képet fest a dohányosoknak. Megvan a hatása. „Azok az országok, melyek felismerték a nyilvános tájékoztatás létfontosságú szerepét, most úgy látják, hogy kezd csökkeni a dohányfogyasztás” — tudósít az Egészségügyi Világszervezet (WHO). „Északon — fűzi hozzá a Panos, egy tájékoztató szervezet, melynek központja Londonban van — a dohányzás sok otthonban, nyilvános helyen és munkahelyen társadalmilag már nem elfogadható többé”, és a legtöbb ember most rájön, hogy „a dohányzás kiolthatja az életét”. „A dohányipar dél felé húzódik.”
Ezzel ellentétben délen olyan könnyűnek bizonyul egy új piac kiépítése, mint amilyen egy doboz cigaretta kinyitása. A dohányiparnak csábítóak a fejlődő országokban tapasztalható körülmények. Négy fejlődő országból háromban nincsenek tiltó rendelkezések a reklámozásra, s ugyanakkor a nyilvánosság kevésbé van tudatában a dohányzás veszélyeinek. „Az emberek nincsenek tudatában a kockázatoknak, ugyanis senki nem beszél nekik róla” — jegyzi meg a Panos.
Hogy a fiatal nőket — az ipar egyik fő célpontját — buzdítsák első cigarettájuk meggyújtására, a reklámok „úgy mutatják be a dohányzást, mint valami elragadó, mulatságos tevékenységet, melyet a független nők élveznek”. A dohányreklámok gyanúsan hasonlítanak azokra, melyeket a fejlett ipari világban fél évszázaddal ezelőtt alkalmaztak. Akkor beváltak a reklámok. Egy forrás szerint nemsokára 3 nőből 1 „férfias lelkesedéssel gyújtott rá”.
Napjainkban a fokozottan rámenős piacszervezés, mely megcélozta a fejlődő országokban élő naiv nőket, biztosítja, hogy az 1920-as és 1930-as évek ezen „reklámsikere” megismétlődjön. Ezért a világ szegényebb országaiban élő fiatal nők millióit jelenleg az a veszély fenyegeti, hogy a szomorú kilátások szerint olyanok lesznek, amilyeneknek egy megfigyelő írta le őket: „csinos fiatal lányok nikotinos éveik elején.”
Az elsődleges célpont
Míg a dohányipar fő célpontjainak egyikét a nők jelentik, addig a fiatalok az elsődleges célpontok. A karikatúrareklámok, és a játékokon látható cigarettaemblémák beválnak, csakúgy, mint a sportesemények szponzorálása.
A Panoscope folyóirat beszámolója szerint Kínában a fiatalok „nagyon rákapnak a cigarettára”. A 12—15 éveseknek mintegy 35 százaléka, a 9—12 éveseknek pedig a 10 százaléka dohányzik. A Folha de S. Paulo című napilap beszámolója szerint Brazíliában a becslések szerint tízmillió fiatal dohányzik. Nincsenek tudatában a veszélynek? „Tudom, hogy a cigizés káros — mondja Rafael, egy 15 éves brazil fiú, aki másfél csomag cigarettát szív el naponta —, de nagyon jó.” Mi a következménye ennek a felelőtlen érvelésnek? „Naponta — tudósít a Panos — legalább még 4000 fiatal kezd el dohányozni.”
A dohányipar néhány olyan terméket szállít délre, melynek nagyobb a kátrány- és nikotintartalma, mint az északon árult márkáknak. Az indok nyilvánvaló. „Nem magyarázkodom a nikotin miatt — jelentette ki néhány évvel ezelőtt egy dohányipari tisztviselő. — Ez hozza az újabb üzletet. Ennek hatására jönnek újra vásárolni az emberek.” Ez válik be. „A magas nikotintartalomnak köszönhetően — erősíti meg a Roken Welbeschouwd (Dohányzás — mindent figyelembe véve) című holland kiadvány — gyorsabban alakul ki függőség, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy a nikotintartalom fokozatos csökkentésével növeljék a fogyasztást és az eladást.”
„A dohányipar — fejezi be a Panos — a délt tekinti annak a piacnak, amelyik viszi az üzletet az iparban.”
Rágyújtasz vagy tovább élsz?
Ha fejlődő országban élsz, mit fogsz tenni? A tények világosak. 1950-ig elhanyagolható volt a dohányzásból eredő betegségek okozta halálesetek száma, ma azonban délen egymillió ember hal meg évente dohányzásból eredő betegségek következtében. Ám a WHO arra figyelmeztet, hogy a fejlődő országokban a dohányzásból eredő halálesetek éves száma három évtizeden belül hétmillióra fog emelkedni. Ellentétben azzal, amit a dohányreklámok mondanak neked, a cigaretta végül koporsószeg.
Azt mondod, hogy tudatában vagy a veszélynek? Remek, de mit kezdesz ezzel az ismerettel? Olyan leszel, mint az a dohányos, aki olyan sok borzalmas dolgot olvasott a dohányzásról, hogy úgy döntött, felhagy az olvasással? Vagy elég okos leszel ahhoz, hogy átláss a dohányreklámok ködösítésén, és nemet mondj a dohányzásra? Igaz, a dohányfüst dél felé száll — de nem kell a te utadba szállnia!
[Kiemelt rész a 19. oldalon]
Kína — az első számú
Kínában egy 35 éves dolgozó, Dzsang Han-min behajlítja tenyerét, és meggyújt egy cigarettát. „Őszintén szólva — mondja — sok dolog nélkül meg tudok lenni, de a cigaretta nem tartozik ezek közé.” Úgy látszik, ugyanez mondható el Dzsang 300 millió honfitársáról is. Kína az 1980-as évek óta „minden más országnál többet termel, többet ad el és többet szív el”. Az egyik elmúlt évben „több milliárd cigarettát adtak el ennek a szenvedélyes dohányos lakosságnak”, mely által Kína lett „a világ első számú dohányos nemzete” (Panoscope folyóirat).
[Kiemelt rész a 20. oldalon]
„Garanciás” cigaretták?
Noha évente hárommillió ember hal meg dohányzásból eredő betegségekben, a reklámok továbbra is azt hangoztatják a dohányzóknak, hogy szokásuk biztonságos. Egy brazil folyóiratban például egy mostanában megjelent reklám egy olyan cigarettamárka érkezését kürtölte ki, mely „gyári garanciával jár”. A reklám így bizonygatja ezt: „Az autódra van garancia; a tévédre van garancia; az órádra van garancia. A cigarettádra is van.” Ám ahogy a reklámok rámutatnak, és ahogy a krónikusan beteg dohányzók is tanúsíthatják, az egyedüli garancia az, hogy „a dohányzás káros az egészségre”.
[Kép a 19. oldalon]
Fő célpont — a fejlődő országokban élő nők
[Forrásjelzés]
L. Taylor készítette WHO-fotó
[Kép a 20. oldalon]
Nincsenek tudatában a kockázatoknak?
[Forrásjelzés]
WHO