Óvakodj az olvasás iránti közönyösségtől

EGY újfajta olvasási nehézség söpör végig világunkon. Olvasás iránti közönyösségnek hívják. Úgy határozzák meg, hogy „az a tulajdonság vagy állapot, hogy valaki képes olvasni, de nem tanúsít érdeklődést aziránt, hogy megtegye”a (Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary, Tenth Edition). Igen, az olvasást — melybe egykor élvezettel mélyedtek el az emberek — most gyakran elutasítják, mint valamilyen fárasztó munkát. „Az olvasásnál fáradozni kell — panaszolta egy 12 éves lány —, és az nem mulatságos.”

Sok felnőtt is közönyös az olvasás iránt. Például az Egyesült Államok 97 százalékos aránnyal büszkélkedik az írni-olvasni tudás terén; mégis az amerikai felnőtteknek közel a fele ritkán olvas könyveket vagy folyóiratokat! Világos tehát, hogy az olvasási képességgel nem mindig ér fel az olvasás iránti vágy. Ez még a művelt emberek körében is így van. „Amikor egy hosszú nap után fáradtan hazajövök — mondja a Harvard Egyetem egyik diplomása —, inkább bekapcsolom a tévét, mint hogy kezembe vegyek egy könyvet. Ez könnyebb.”

Mi történt az olvasással? Az elmúlt néhány évtizedben népszerűsége nem tudott ellenállni a figyelmet megragadó tömegkommunikációs eszközöknek. „Most, hogy van nálunk MTV [Music Television] — és van videónk, Nintendo játékunk meg walkmanünk —, az a lehetőség, hogy átvergődjünk egy könyvön, nem látszik olyan könnyűnek mint az egyszerűbb időkben” — írja Stratford P. Sherman a Fortune című folyóiratban. Az olvasásnak talán a legidőigényesebb versenytársa a televíziónézés. Egy átlag amerikai 65 éves korára valójában kilenc évet tölt az életéből tévénézéssel!

Mivel az olvasás jutalmait nagyon gyakran feláldozzák a vibráló képernyő kedvéért, jó lenne figyelembe venni a következőket.

Az olvasás előnyei

Az olvasás serkenti a képzelőerőt. A televízió helyetted gondolkodik. Mindent érthetővé tesz: az arckifejezéseket, a modulációt és a látványt.

Az olvasás esetében azonban te választod ki a szereposztást, te állítod fel a díszletet, és te irányítod a cselekményt. „Olyan sok szabadságod van ebben — állítja egy 10 éves fiú. — Megteheted, hogy minden egyes szereplő pontosan úgy nézzen ki, ahogy te akarod. Amikor könyvet olvasol, jobban tudod irányítani a dolgokat, mint amikor látsz valamit a tévében.” Ahogy dr. Bruno Bettelheim megjegyezte, „a televízió megragadja a képzelőerőt, de nem enged szabad folyást neki. Egy jó könyv egyszerre serkenti és szabadítja fel az elmét.”

Az olvasás javítja a nyelvi készséget. „Egy gyermek vagy felnőtt sem lesz jobb tévénéző azáltal, hogy többet nézi a tévét — jegyzi meg Reginald Damerall, a Massachusettsi Egyetem munkatársa. — Olyan elemi készségek kellenek hozzá, hogy még nem hallottunk olyanról, hogy valaki ne tudott volna tévét nézni.”

Ezzel ellentétben az olvasás nyelvi készséget igényel és javítja azt; elválaszthatatlan kapcsolatban van a beszéddel és az írással. Egy középiskolai angoltanár ezt mondja: „Nem fér hozzá semmi kétség, hogy a diák sikere rendkívüli mértékben függ a szókincsétől, mind abban, amennyit megért olvasás közben, mind pedig abban, ahogyan érvel írásban, és az olvasáson kívül nincs más mód arra, hogy valaki jó szókincsre tegyen szert — egyszerűen nincs más.”

Az olvasás fejleszti a türelmet. Mindössze egy órán belül ezernél is több kép villanhat át a tévéképernyőn, kevés időt hagyva a nézőnek arra, hogy elmélkedjen a látottakon. „Ez a módszer szó szerint rövid ideig tartó koncentrálóképességre programoz be” — jelenti ki dr. Matthew Dumont. Nem meglepő, hogy néhány tanulmány összeköti a túlzott tévénézést a hirtelen döntéssel és a nyugtalansággal — mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében.

Az olvasáshoz türelem kell. „A mondatok, a bekezdések és az oldalak lassan, sorban tárulnak a szemünk elé, és olyan logika szerint, amely távolról sem intuitív” — írja Neil Postman, kommunikációs szakember. Az olvasónak a saját tempója szerint kell értelmeznie, kiértékelnie azt, ami az oldalon van, és a szerint kell elmélkednie is azon. Az olvasás egy összetett dekódoló folyamat, mely megköveteli — és fejleszti — a türelmet.

Kiegyensúlyozott nézet

Az olvasás előnyei ellenére el kell ismerni, hogy a televíziónak is megvannak a maga érdemei. Felülmúlhatja az olvasást abban, hogy bizonyosfajta információt közöl.b Egy lebilincselő tévébemutató még serkentheti is az olvasás utáni érdeklődésedet. „A beszámolók szerint a gyermekeknek szóló irodalmat és tudományt bemutató tévéműsorok arra indítják a gyermekeket, hogy keressenek erről szóló vagy ilyen témával kapcsolatos könyveket” — állítja a The Encyclopedia Americana.

Nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott nézet. A nyomtatott oldal és a televízió két külön közvetítő eszköz. Mindegyiknek megvannak a maga erősségei és korlátai. Mindkettővel lehet élni — vagy visszaélni. Igen, a túlzott olvasás, amikor már elszigeteled magad, éppolyan ártalmas lehet, mint a túlzott tévénézés (Példabeszédek 18:1, Újfordítású revideált Biblia; Prédikátor 12:14).

Az olvasást mégis gyakran mellőzik a vizuális szórakozás kedvéért. Egy japán újságíró így panaszkodik: „Az olvasók kultúrájából átmegyünk a nézők kultúrájába.” Ez különösen a fiatalok körében figyelhető meg. Ennek eredményeképpen sokan közülük úgy nőnek fel, hogy közönyösek az olvasás iránt, és később elszenvedik ennek következményeit. Akkor hát hogyan tudnak segíteni a szülők gyermekeiknek, hogy vágyat fejlesszenek ki az olvasás iránt?

Ahogyan a szülők segíthetnek

Mutassatok példát. A Newsweek című újságban megjelent, „Ahogyan jó olvasókat lehet nevelni” című cikk ezt a félreérthetetlen figyelmeztetést adja: „Ha te tévémániákus vagy, valószínűleg a gyermeked is az lesz. Ha viszont a gyermekeid azt látják, hogy boldogan összekuporodsz egy jó könyvet olvasva, azt a gondolatot ébreszted majd bennük, hogy nemcsak prédikálsz az olvasásról, hanem gyakorolod is.” Sőt, ami még jobb, néhány szülő hangosan felolvas a gyermekeinek. Ezzel melegséggel áthatott kapcsolatot hoznak létre — olyasvalamit, ami manapság sajnos sok családból hiányzik.

Kezdjél el kialakítani egy könyvtárat. „Legyenek körülötted könyvek, sok-sok könyv — javasolja dr. Theodore Isaac Rubin. — Emlékszem, én azért olvastam őket, mert ott voltak, és mert mindenki más is olvasta őket.” A gyermekek olvasni fogják a könyveket, ha azok könnyen elérhetők. Még nagyobb lesz az ösztönző erő az olvasáshoz, ha a könyvek részét képezik személyes könyvtáruknak.

Tedd élvezetessé az olvasást. Azt mondják, ha egy gyerek szeret olvasni, a tanulás küzdelmét félig megnyerte. Tehát tedd élvezetes tapasztalattá az olvasást gyermeked számára. Hogyan? Először is korlátozd a tévénézés idejét, különben szinte mindig diadalmaskodik az olvasás felett. Másodszor, teremts olyan légkört, ami elősegíti az olvasást; a csöndes időpontok és helyek, mint amilyen a jó világítással ellátott személyes könyvtár, ösztönöznek az olvasásra. Harmadszor, ne kényszerítsd az olvasást. Tedd elérhetővé az olvasásra szánt anyagot és lehetőséget, de engedd, hogy a gyermek vágyat fejlesszen ki iránta.

Néhány szülő már gyermeke kiskorában elkezd neki olvasni. Ez hasznos lehet. Egyes tudósok azt mondják, hogy hároméves korára a gyermek már érti annak a nyelvezetnek a nagy részét, melyet ő is használni fog a mindennapi beszédben, ha felnő — még akkor is, ha ő nem tudja folyékonyan kimondani ezeket a szavakat. „A gyermekek korábban és nagyobb ütemben kezdik megtanulni megérteni a nyelvet, mint ahogy megtanulják kimondva használni” — írja a The First Three Years of Life című könyv. A Biblia ezt mondja Timótheusról: „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat” (2Timótheus 3:15). A gyermek szó latin megfelelője az infans, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’még nem beszélő’. Igen, Timótheus hallotta az írás szerinti szavakat, már jóval azelőtt, hogy beszélte volna azokat.

A Biblia — kitűnő segítség

„A Biblia az irodalmi művek lenyűgöző gyűjteménye” — jelenti ki a The Bible in Its Literary Milieu című könyv. Hatvanhat könyve valóban tartalmaz költői formákat, dalokat és történelmi feljegyzéseket, melyekből fiatalok és idősek egyaránt tanulhatnak (Róma 15:4). Azonkívül a Biblia „Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16).

Igen, a legéletbevágóbb olvasmány, amely elérhető, Isten Szava, a Biblia. Nyomós oka volt, hogy minden izraelita királynak kellett hogy legyen egy személyes példánya az Írásokból, és azt ’olvasnia kellett életének minden idejében’ (5Mózes 17:18, 19). Valamint Józsué is azt a parancsot kapta, hogy olvassa az írásokat „halk hangon” — vagyis magában, lágy hangon — „éjjel és nappal” (Józsué 1:8, NW).

Kétségtelen, hogy a Biblia több része nem könnyű olvasmány. Összpontosítást igényelhet. Emlékezz rá, mit írt Péter: „mint újszülött kisgyermekek fejlesszetek ki vágyat a Szó hamisítatlan teje után” (1Péter 2:2, NW). Az Isten Szavának „tejéhez” való kedv gyakorlás útján olyan természetessé válhat, mint egy kisgyermek ösztönös vágyódása az édesanyja teje után. Ki lehet fejleszteni a Biblia olvasása iránti értékelést.c Nagyon is megéri a fáradságot. „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” — írta a zsoltáros (Zsoltárok 119:105). Nemde mindannyiunknak szükségünk van ilyen útmutatóra ezekben a nyugtalan időkben?

[Lábjegyzetek]