Van, akiben lehet bízni?

„Egyike volt annak a néhány embernek, aki nem tartozott a családhoz, a szüleim mégis teljesen megbíztak benne . . . Jóságos és törődő személynek mutatkozott, aki soha nem tenne olyat, amivel ártana nekünk . . . Kevés ember volt az életemben, akiben vakon bíztam, de ő közéjük tartozott.”

ÍGY írta le egy fiatalasszony azt a bizalmat, mellyel a háziorvosa iránt viseltetett. Sajnos végzetes tévedés volt, hogy ebbe a személybe helyezte bizalmát. Ugyanis 16 éves korától kezdve ez az orvos szexuálisan megbecstelenítette őt. „Hazudott és becsapott” — mondta az asszony a bíróság előtt, mely azután igazságot szolgáltatott (The Toronto Star).

Mindenhol megsemmisül a bizalom

A bizalmat egy szép, mégis törékeny virághoz hasonlóan könnyen ki lehet irtani gyökerestől, és könnyen el lehet taposni. Mindenhol döntő csapást mérnek rá! Michael Gaine, aki egy bíborosnak és egy érseknek volt a titkára Angliában, kijelentette: „Volt idő, amikor mindenki bízott egy papban. Amikor a családok a gondjaira bízták gyermekeiket. Most már nem számítanék ilyenre. Örökre elszakadtunk ettől a bizalomtól” (The Guardian Weekend).

Az üzletemberek becsapják a konkurenseket. A csalafinta reklámozók félrevezetik és kihasználják a fogyasztókat. Egy szívtelen hivatalnok elsikkasztotta saját cégének nyugdíjalapjait, ezáltal megfosztva alkalmazottait megtakarított pénzecskéiktől. Az alkalmazottak rendszeresen meglopják munkaadóikat. Egy beszámoló például megjegyezte, hogy „a kanadai üzletek becslések szerint évente 20 milliárd kanadai dollárt veszítenek belső lopások révén” (Canadian Business).

Nem minden politikus megbízhatatlan. Ám a következőhöz hasonló beszámolók kevés embert lepnek meg: „Két héttel azután, hogy meggyilkolták Franciaország egyik legtöbb vitára okot adó női politikusát, a rendőrség lerántja a leplet a politikai megtévesztésről és a bűnszövetkezetről, mellyel oly hosszú időn át palástolták a Földközi-tenger partján lévő kormány ügyleteit” (The Sunday Times, London).

Gyakran a szoros kapcsolatokban uralkodó bizalom megsemmisül. A férjek és a feleségek megcsalják házastársukat. A szülők megbecstelenítik gyermekeiket. A gyermekek becsapják szüleiket. Amikor a volt Kelet-Németország titkosrendőrségének, a Stasinak az archívumait kinyitották, „a megtévesztés mindent átható rendszerét” tárták fel, melyben olyanok vettek részt, akiket az emberek barátjuknak tekintettek. Egy beszámoló szerint az árulás hálózatában a „Stasi kezei még az osztályterembe, a szószékhez, a hálószobába, sőt a gyóntatószékhez is elértek” (Time).

Írországban egy rovatvezető ezt írta: „Hazudnak nekünk, félrevezetnek minket, felhasználnak bennünket és visszaélnek velünk, valamint lenéznek bennünket — mindezt azok, akiket mi helyeztünk hatalommal bíró állásokba” (The Kerryman). Sok ember már senkiben sem bízik, mivel olyan gyakran visszaéltek a bizalmával. Mit tehetünk annak biztosítása érdekében, hogy bizalmunk tárgyául ne rossz személyt válasszunk? A következő két cikk ezt a kérdést fogja vizsgálni.