Olvasóink írják

Alvás  Köszönöm az „Amiért a testednek alvásra van szüksége” című cikket (1995. június 8.). El kell mondanom, hogy ez a cikk felnyitotta a szememet. Mint orvostanhallgató, sok értékes, alvásra szánt órát vesztek el, hogy megpróbáljak lépést tartani tanulmányaimmal. A cikkben megemlített néhány következménytől szenvedtem. Megpróbálok jobb alvási szokásokat kifejleszteni.

L. H., Trinidad

Nagyszülők  Örömkönnyeket ejtettem, amikor a „Nagyra becsülöd a nagyszülőket?” című cikksorozatot olvastam (1995. július 8.). Nehéz időszakon mentem keresztül házastársam hozzátartozóival, így cikketek nem is jöhetett volna jobbkor. Felismertette velem, hogy nem bántam velük megfelelő tisztelettel, melyet megérdemeltek volna. Kezdtem megtenni a szükséges változtatásokat, és most mindannyian boldogabbak vagyunk.

A. T., Kanada

Amikor édesapámat öregek otthonában kellett elhelyeznünk, elhatároztuk, hogy hetente háromszor meglátogatjuk. Ezt az ígéretünket már két éve megtartjuk. Apró, mindennapos otthoni hírek is olyan fontosak neki! Szilárd elhatározást igényel, hogy megtartsuk ezt a szokásunkat, ám ebből mind az unokák, mind pedig a nagyszülők hasznot merítenek.

P. L., Egyesült Államok

Mint katolikus embert, igen meglepett az a tény, hogy a cikkek nem összpontosítottak a hitnézetre vagy vallásra, hanem részrehajlás nélküliek voltak. Bátran szóltak a mellett a szükséges dolog mellett, melyet az emberek gyakorlatilag nem vesznek figyelembe.

A. B., Costa Rica

Családi tragédia  Könnyek között olvastam el a „Köszönöm, anyuci, hogy hazahoztál” című cikket (1995. július 8.). 1982-ben én is elvesztettem férjemet egy balesetben. Én lerokkantam — hat gyermekkel és egy anyukával maradtam, akikre gondot kell viselnem. A cikket olvasva olyan volt, mintha saját történetemet olvastam volna. Jehova bátorságot ad nekünk, hogy ne álljunk le.

C. R., Egyesült Államok

Ez a történet igazán megérintette szívemet. Tizenhat éves vagyok, és mindig is kíváncsi voltam, hogyan küzdenék meg ilyen gondokkal, ha valaha is felmerülnének. Todd tapasztalata segített értékelnem, hogy Jehova mindig ott van nekünk, amíg benne bízunk.

N. F., Dominikai Köztársaság

A történet annyira jól volt megírva, hogy majdnem sírtam. A Boddy család megpróbáltatásai mellett az én kis csalódásaim annyira jelentéktelennek tűnnek. Jóllehet helyzetünk különböző, látva azt, ahogy Jehova támogatta őket, a tapasztalat segített nekem, hogy tovább folytassam.

V. S., Fülöp-szigetek

Férjem 33 éves, hűséges Tanú, sok éve vénként szolgál, és Pick-betegségben szenved — ez egy hosszan tartó, szívfájdalmat okozó betegség, és megsínyli az áldozat és a családja is. Boddy asszony ereje a férje halála ellenére, valamint évekig tartó önzetlensége, mellyel fiát ápolta, mélyen meghatott. Bárcsak Jehova megáldaná őt és fiait.

E. N., Egyesült Államok

Szájszag  Köszönetet kell mondanom a „Mit tehetsz a szájszag ellen?” című tanulságos cikkért (1995. július 8.). Ezzel a gonddal küszködtem! Igaz, hogy a szájszag lehangolttá tesz. Kétszer voltam fogorvosnál, a rossz szájszag azonban még mindig megmaradt. Megfogadtam a cikk tanácsait, és ezek beválnak. Kérlek titeket, továbbra is segítsetek az embereknek az egész földön.

R. O. I., Nigéria

Costa Rica  A „Costa Rica — kis ország, tele változatossággal” című cikk (1995. július 8.) pár nappal azelőtt érkezett meg, hogy elutaztam volna oda; tájékoztatás végett magammal vittem. Ez valóban olyan ország, mely csodálatos és izgalmas dolgokkal van tele! Ahova csak mentünk, az emberek mosolyogtak, és integettek nekünk. Képzeljétek el az új világot, ahol mindenki mindenhol ilyen barátságos lesz!

T. N., Egyesült Államok