Hitelkártyák és fizetéscsekkek — Valódiak vagy hamisak?
MENNYIRE kényelmesek! Annyira kicsik, könnyen hordozhatók. Szépen beleférnek egy férfi irattárcájába, vagy egy nő retiküljébe. Anélkül hogy egy fillér is lenne nálad, nagyon sok mindent meg tudsz venni. A világ minden részén légitársaságok, hajótársaságok, hotelek meg üdülőhelyek buzdítanak a hitelkártya használatára, és reklámozzák azt. Tanácsuk így szól az emberekhez: „Ne menj el otthonról nélküle.” Egyes üzletek inkább azt fogadják el, mint a készpénzt. A készpénzzel ellentétben, ha ezt el is lopják, vagy el is veszik, lehet pótolni. Ez a te személyre szóló pénzed, amelynek az elejére dombornyomással rá van írva a neved, és a kizárólagos számlaszámod.
Úgy ismered mint műanyag pénzt — ez a hitel- és bankkártya. 1985-ben néhány bank bevezette saját, bonyolultan kifinomult, lézerrel készült hologramjait, amelyek háromdimenziós kivitelben jelennek meg, valamint más biztonsági elemeket is — a hátlapon a mágneses sávban lévő különleges kódoktól kezdve a láthatatlan jelig, amely ibolyántúli fényben válik láthatóvá. Mindez megelőző intézkedés a hamisítás ellen! A becslések szerint több mint 600 millió hitelkártya van forgalomban a világon.
Úgy vélik, hogy az 1990-es évek elején legalább egymilliárd dollár veszteség származott világszerte a hitelkártya-csalás különböző formáiból. Ezek közül a különféle formák közül állítólag a hamisítás terjed a leggyorsabban — az összes veszteségnek legalább a 10 százalékát teszi ki.
Például 1993-ban az egyik legnagyobb hitelkártya-kibocsátó cég tagbankjainak 133,8 millió dollárba került a hamisítás, ami 75 százalékos növekedés az azt megelőző évihez képest. Egy másik kiemelkedő hitelkártya-kibocsátó cég, amely méreteiben nemzetközi, szintén arról számolt be, hogy a hamisításból kifolyólag iszonyúan nagy veszteségei voltak. „Ezért nemcsak a bankok, a kártyakibocsátó cégek és a hitelkártyát elfogadó kereskedők számára okoz nagy gondot a hamisítás, hanem a fogyasztóknak is világszerte” — írta egy új-zélandi újság. Jóllehet a jog szerinti kártyatulajdonosok nem felelősek a veszteségért, a költségek elkerülhetetlenül áthárulnak rájuk.
Mit mondjunk azokról a beépített biztonsági elemekről, melyek akadályként tornyosultak a hamisítók előtt — mint például a lézerrel készült hologramok, és a különleges kóddal ellátott mágneses sávok? Ezen sajátosságok bevezetése után egy éven belül kezdtek megjelenni az első durva hamisítványok. Röviddel ezután az összes biztonsági elemet lemásolták vagy meghamisították. „Állandóan fejlődnünk kell — jelentette ki egy hongkongi banktisztviselő. — A szélhámosok mindig megpróbálnak lehagyni.”
Érdekes, hogy a kártyahamisításból eredő összveszteség fele az 1990-es évek elején Ázsiában volt, és a szakértők szerint ezeknek csaknem a fele Hongkongba vezetett vissza. „Ami a divatban Párizs, az a hitelkártyában Hongkong” — nyilatkozta egy szakértő. Mások azzal vádolták Hongkongot, hogy a hitelkártya-hamisítás fővárosa a világon — „a hitelkártya-csalás »műanyag háromszögének« csomópontja, melybe Thaiföld, Malajzia és most már Dél-Kína is beletartozik”. „A hongkongi rendőrség azt mondja, hogy a kínai szervezett bűntriádokkal kapcsolatban lévő helyi szindikátusok a tisztességtelen kiskereskedőktől kapott számokat vésik, nyomják dombornyomással és kódolják bele a hamis kártyákba. Majd egyszerűen a tengerentúlra küldik ezeket a hamis kártyákat” — tudósított az új-zélandi újság.
„Egy hitelkártyához szükséges dombornyomó gépet, melyet ázsiai bandatagok [Kanadában] vásároltak, most hamis hitelkártyák készítésére használnak. A gép óránként 250 hitelkártyát nyomtat, és a rendőrség úgy véli, több millió dolláros csaláshoz használták” — számolt be a kanadai Globe & Mail című újság. Az elmúlt néhány évben letartóztattak hongkongi kínaiakat, akik Ausztriától kezdve Ausztráliáig legalább 22 országban — köztük Guamban, Malajziában és Svájcban — használtak hamisított hitelkártyákat. A japán hitelkártyák különösen keresettek, mivel azok nyújtják a legnagyobb hitelkeretet az ügyfeleiknek.
A hitelkártyával elkövetett tisztességtelen eljárásokban és azok hamisításában tapasztalt növekedés azt jelenti, hogy „a kibocsátók kénytelenek az egyre nagyobb összegű csalás költségét a hitelkártyát használók között elosztani” — jelentette ki egy kanadai banktisztviselő. Hát, így állnak a dolgok. Lehet, hogy a hitelkártya tényleg kényelmes, és ha a tulajdonosánál nincs elég készpénz, akkor életmentő. De ne felejtsd el, hogy a hamisítóknak csak a számlaszámodra, és a kártyád lejárati dátumára van szükségük, s máris kész az üzlet. „Műanyag pénz — figyelmeztette az embereket az American Express International egyik területi biztonsági főembere —, mégis az embereknek ugyanolyan körültekintően kell vele bánniuk, mint a készpénzzel.”
„A hitelkártyarendszer gyengeségekkel van átitatva — állította egy rendőrfőnök. — És a gazemberek mindegyiket megtalálták. Hát, kérem kegyetlenül kihasználták ezeket” — mondta a hamisítókról.
Csekkhamisítás
Azzal, hogy az elektronikus nyomtató használatba jött, mellyel gyakorlatilag minden papírpénzt hibátlanul tudnak sokszorosítani, ami hamarosan következett, az elkerülhetetlen volt. A hamisítók ekkor dokumentumok széles választékát tudták már sokszorosítani: útlevelet, születési anyakönyvi kivonatot, bevándorlási engedélyt, részvényigazolást, vételi megbízást, receptet és egy sereg más dokumentumot. A legnagyobb haszon azonban a fizetéscsekkek sokszorosításából származik.
A módszer rendkívül egyszerű. Ha egyszer egy fizetéscsekk, amely egy a helyi vagy országos bankokban több millió dolláros letéttel rendelkező nagyvállalattól származik, egy hamisító kezébe kerül, máris kezdődhet a csalás. Elektronikus nyomtatójával, optikai lapolvasójával és más, könnyen megszerezhető elektronikus felszereléseivel módosítani tudja a csekket úgy, hogy az megfeleljen saját céljának — megváltoztatja a dátumot, kitörli az utalványos nevét, és beírja helyette a sajátját, hozzátesz még nullákat a dollár összegéhez. Majd saját lézernyomtatóján kinyomtatja a módosított csekket olyan papírra, amilyet a legközelebbi papír- és írószerboltban vett, és ugyanolyan színű, mint a csekk. Több tucatot vagy még többet nyomtat ki egyszerre, így bármelyik városban, bármelyik bankfiókban be tudja váltani őket.
Az ilyen egyszerű és olcsón történő csekkhamisítás elburjánzása olyan nagy méreteket ölt, hogy a bank- és törvényvégrehajtó tisztviselők szerint a gazdaságnak ez egymilliárd dollárjába kerülhet. A The New York Times beszámolója szerint egy különösen merész esetben egy Los Angeles-i székhelyű banda bejárta az országot, miközben a bankokban több ezer hamis fizetéscsekket váltott be, összesen több mint 2 millió dollár értékben. Az ezt az ipart elemző személyek úgy becsülik, hogy a csekkhamisítás teljes évi költsége most egyedül az Egyesült Államokban 10 milliárd dollár. „A pénzintézeteket érintő első számú bűnözési problémát — jelentette ki az FBI egyik hivatalos személye — a forgatható értékpapírok hamisítása jelenti, mint amilyen a csekkhamisítás és a pénzesutalvány-csalás.”
[Oldalidézet a 7. oldalon]
A legnagyobb haszon a fizetéscsekkek sokszorosításából származik