Az egyensúlyérzet Istentől kapott ajándéka

„CSUPÁN pár napig tartó matrózjárás” — mondták a barátaim. 1990 októberében történt, amint éppen kiszálltam a szárazföldre egy hétnapos Karib-tengeri utazás után a tengerjáró hajóból. Amiről azonban azt hittem, hogy pár napos élmény lesz, már több hónapja tart. Olyan volt, mintha sohasem hagytam volna el azt a hajót. Valami nem volt rendben a vesztibuláris készülékemmel, a belső fül bonyolult egyensúlyérzékelő szervével, mely központi kapcsolatban van az aggyal.

Mi ez? Hogyan működik?

Egyensúlyérzeted koordinációs központja az agyalapnál található, melyet agytörzsnek hívnak. Amikor egészséges vagy, meg tudod tartani egyensúlyodat, mivel számtalan hatás érkezik szemedből, izmaidból és vesztibuláris készülékedből.

Szemed a külvilágból érkező információkat folyamatosan átadja az agytörzsnek. Az izmaidban lévő érzékelő receptorok — melyeket mechanoreceptoroknak neveznek — arról visznek információt az agyadba, hogy milyenfajta felületen sétálsz, vagy milyen felületet érintesz meg. Ám a vesztibuláris készüléked úgy működik, mint egy belső vezérlőrendszer, mely elmondja agyadnak, hogy a földhöz viszonyítva hol vagy a térben, és milyen erősségű a gravitáció.

A vesztibuláris készülék öt részből áll, mely kapcsolatban van az egyensúlyérzettel: három félkörös ívjáratból és két tasakocskából. A félkörös ívjáratok nevei: elülső félkörös ívjárat, oldalsó félkörös ívjárat és a hátulsó félkörös ívjárat. A két tasakocskát tömlőcskének és zsákocskának hívják.

A félkörös ívjáratok a síkban egymásra derékszögben helyezkednek el, ugyanúgy, mint ahogyan egy szoba sarkában találkoznak a falak és a padló. Az ívjáratok olyan folyosók, melyek labirintust alkotnak a koponya halántékcsontnak nevezett kemény csontjában. Ebben a csontos labirintusban van még egy másik labirintus is, melyet hártyás labirintusnak neveznek. Mindegyik hártyás félköríves csatornának a végén olyan szerv található, mely egy dudorra hasonlít — ezt ampullának hívják. A hártyás labirintus belsejében endolimfának nevezett különleges folyadék áramlik. A hártya külsején egy ettől különböző összetételű kémiai vegyület, a perilimfa nevű folyadék van.

A csatornának ezt a megduzzadt részét ampullának hívják, mely különleges, kötegekben megjelenő szőrsejteket tartalmaz, melyek a pártának nevezett kocsonyás anyagba ágyazódnak. Amikor valamelyik irányba elmozdítod a fejedet, az endolimfa folyadék az ívjáratok elmozdulását valamivel később követi, ezzel a folyadék elhajlítja a pártát és az ebben lévő szőrkötegeket. A szőrkötegek mozgása megváltoztatja a szőrsejtek elektromos tulajdonságát, melyek viszonzásul az idegsejteken keresztül üzenetet küldenek az agyadnak. Nem csak ezektől a különleges szőrsejtektől szállítódnak üzenetek az agyba az úgynevezett afferens idegek által, hanem a mozgató idegek által az üzenetek vissza is jönnek az agyból minden szőrsejthez, hogy így a szőrsejteknek kiegyenlítő információt adjanak, amikor erre szükség van.

A félkörös ívjáratok észlelik, amint fejed bármilyen irányba szögelfordulási vagy forgó mozgást végez — ilyenek például a bólogatások, ha a fejedet az egyik vagy a másik oldalra hajtod, illetve ha jobbra-balra mozgatod.

Másrészt a tömlőcske és a zsákocska egyenes vonalú gyorsulást állapít meg; éppen ezért gravitációt érzékelő szerveknek nevezzük őket. Ezek is tartalmaznak szőrsejteket azon a helyen, melyet érzékfoltnak nevezünk. A zsákocska például információt küld az agyadnak, amikor felfelé mész a lifttel, mely miatt azt érzed, hogy felfelé gyorsulsz. A tömlőcske a fő jelzőkészülék, mely akkor reagál, amikor kocsiban utazol, és hirtelen felgyorsulsz. Információt küld az agyadnak, hogy így kialakuljon benned az előre- vagy hátralökődés érzete. Agyad ezután ezt az információt összekombinálja más ingerekkel, hogy döntést hozz — ilyen döntés például, hogy hogyan mozgasd a szemedet és végtagjaidat ahhoz, hogy reagálj a látszólagos mozgásodra. Ez segít, hogy megtartsd a tájékozódási képességedet.

Ez egy csodálatos rendszer, mely a Tervezőjének, Jehova Istennek adja meg a tiszteletet. Még a kutató tudósok sem tehetnek egyebet, minthogy fejet hajtanak e tervezés előtt. A. J. Hudspeth biológia- és fiziológiaprofesszor a következőket írta a Scientific American folyóiratban: „A további munkák csak fokozhatják e biológiai szerkezet parányi részében megmutatkozó érzékenységen és összetettségen való csodálatot.”

A vesztibuláris készülék hibás működése

Az én esetemben a belső fülemben megállapított hallászavar volt a probléma. Ez olyan állapot, amikor az a csont, melyben a vesztibuláris készülék elhelyezkedik, lággyá vagy szivacsossá válik. Normális esetben ez a csont nagyon kemény marad — még azoknál a csontoknál is keményebb, amelyek tested többi részében megtalálhatók. Úgy gondolják, hogy a lágyulás folyamán olyan enzim képződik, mely beszivárog a belső fülben lévő folyadékba, amit vegyileg felbont — vagyis gyakorlatilag megmérgez. Ez az állandó mozgás furcsa érzését keltheti, még akkor is, ha esetleg állsz, vagy mozdulatlanul fekszel.

Olyan volt a lábam alatt a járda, mintha hullámzana, mely néha a 30 centiméter magasságot is eléri. Amikor feküdtem, úgy éreztem, mintha egy csónak alján feküdnék, mely egyméteres hullámok hátán megy az óceánon. Ez az érzés nem egyik pillanatról a másikra bukkant fel és tűnt el, mintha hirtelen megszédülésről volna szó, hanem miután elkezdődött, hónapokon keresztül a nap 24 órájában egyfolytában ilyen érzésem volt. Csupán akkor éreztem némi enyhülést, amikor alvás közben öntudatlan voltam.

Okok és gyógykezelések

A hallászavar oka eddig még ismeretlen, bár talán van némi kapcsolata az örökletes tényezőkkel. Ezt a betegséget nehéz tanulmányoznia az orvostudománynak, mivel ez az állapot meglehetősen egyedülállónak tűnik az emberek számára. Ez a tünet ritkán, vagy egyáltalán nem is jelenik meg az állatoknál. A hallászavar kiválthat fülzúgást (vagy fülcsengést), olyan érzést, mintha szétrobbanna a fejed, kábaságot, az egyensúly elvesztésének érzetét vagy a szédülés különböző formáit. Ugyanez az állapot idézheti elő a középfülben elhelyezkedő kengyel nyugalmi állapotát, mely örökletes siketséget okoz. Ha a hallászavar eléri a csigát, az ideg működését tönkretéve ez az érzőideggel való hallás elvesztését is okozhatja.

Erre az állapotra vannak gyógymódok. Némelyek sebészeti beavatkozást igényelnek (lásd az Ébredjetek! 1988. július 8-ai számának 19. oldalát [ang.]); mások pedig a csontritkulás megakadályozására tett kísérletet, melyet kalcium és fluor adagolásával érnek el. Néha a cukormentes diétát javasolják, mivel a belső fülnek rendkívül nagy szüksége van vércukorra. Valójában a belső fül háromszor annyi cukrot igényel, hogy energiává alakítsa, mint amennyit az agy valamelyik hasonló nagyságú része igényel. Az egészséges fül a vércukor természetes ingadozásaival elég jól megbirkózik; ám ha egyszer a fül megsérül, ezek az ingadozások szédülést okozhatnak. A koffein és az alkohol is ártalmas lehet, ha egyszer nem működik jól a belső füled. Jóllehet nem igazán a cikk elején említett hajókörút okozta a bajt, valószínűleg a hőmérséklet, a páratartalom és az étkezési szokások változásai indították be az egyensúlyzavart.

Belső fülednek több funkciója van mint csupán a hallás érzékelése. Csodálatosan és bámulatosan segít, hogy egyensúlyban maradj. Ennek megtervezése ámulattal kell hogy eltöltsön minket Teremtőnk kezemunkáját illetően, és még mélyebb értékelést kell éreznünk teremtői mivolta iránt. (Beküldött cikk.)

[Ábrák/kép a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Bámulatba ejtő vesztibuláris készüléked

Külső nézet

ELÜLSŐ FÉLKÖRÖS ÍVJÁRAT

OVÁLIS ABLAK

CSIGA

KEREK ABLAK

HÁTULSÓ FÉLKÖRÖS ÍVJÁRAT

OLDALSÓ FÉLKÖRÖS ÍVJÁRAT

Belső nézet

HALÁNTÉKCSONT

HÁRTYÁS LABIRINTUS

AMPULLA

ZSÁKOCSKA

Függőleges mozgásérzékelő

CSIGA

A hallás szerve

ÉRZÉKFOLT

TÖMLŐCSKE

TARÉJ

Vízszintes mozgásérzékelő

Szögmozgásmérők