Meg vannak számlálva a vallás napjai?

„Teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják”

(ÉSAIÁS, AZ I. E. VIII. SZÁZADBAN ÉLT IZRAELITA PRÓFÉTA).

ÉSAIÁS, a héber próféta így jövendölte meg, hogy a földön egyszer mindenki egyesülten imádja majd a mindenható Istent. Napjainkban azonban az efféle kilátás távolabbinak tűnhet, mint valaha.

Például e század korai szakaszában Oroszországban a kommunista forradalmárok azt képzelték, hogy a vallás megsemmisítése szükséges lépés a proletariátus felszabadításához. Az ateizmusról azt állították, hogy megszabadítja a munkások tömegeit a múlt előítéleteinek és csalódásainak terhétől. Szovjetunióban Sztálin 1939-re a működő ortodox templomok számát az 1917-es év előtti több mint 40 000-ről 100-ra csökkentette.

Hitler is akadályozó tényezőnek tekintette a vallást az abszolút hatalomhoz vivő útján. „Egy személy vagy keresztény, vagy német. Nem lehetsz mindkettő” — jelentette ki egyszer. Feltett szándéka volt, hogy minden olyan imádati formát fokozatosan eltöröl, mely felett nem tud ellenőrzést gyakorolni. Evégett a nácik kialakították saját vallásos jellegű imáikat, ünnepeiket, keresztelkedési, sőt még temetkezési szokásaikat is. Hitler volt a messiásuk, hazájuk pedig az istenük. Bármilyen embertelenséget el lehetett követni, ha Hitler úgy akarta.

A vallás utolsó napjai?

Sem Sztálinnak, sem pedig Hitlernek nem volt sikeres az a mozgalma, hogy teljesen betiltsa a vallást. Most azonban úgy tűnik, hogy a közöny vette át a zsarnok szerepét. A Bibliát tanulmányozó embereknek az események ilyenfajta kimenetele nem meglepő. Pál apostol azt írta Timótheusnak, hogy az „utolsó napokban” az emberek „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” lesznek (2Timótheus 3:1–4).

Vajon a Biblia azt tanítja, hogy ezek az „utolsó napok”, melyeket a vallás iránti közömbösség jellemez, minden vallás megszűnésének a kezdetét jelentik? Nem. A Biblia, ahelyett hogy minden vallás végét jövendölné meg, arról ad felvilágosítást, hogy a hamis vallás — melynek a szimbolikus jelentésű Nagy-Babilona nevet adták — fog véget érni. A Jelenések könyve ezt mondja: „egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik” (Jelenések 18:21).

A hamis vallás eltűnése azonban nem fog istentelen világot eredményezni. Ezzel ellentétben a Zsoltárok 22:28 az Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása szerint a következőt jövendöli meg: „Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.” Képzeld el azt az időt, amikor „mind a nemzetek családjai” egyesülnek az egyedüli igaz Isten imádatában! Isten Királyság-uralma alatt ez a figyelemre méltó ígéret dicsőségesen be fog teljesedni (Máté 6:10). Amikor eljön ez az időszak, a vallás, az igaz vallás, nagy jelentőséggel bír majd. De mi a helyzet most?

Betöltve a szellemi űrt

Napjainkban a szellemi űr az első századi Római Birodalom helyzetével párhuzamban igen hatalmas méreteket ölt Európában. Will Durant történész leírja, hogy abban az időben az első századi keresztények hogyan elégítették ki sikeresen a szellemi szükségleteket: „A haldokló pogányság erkölcsi ürességébe, a sztoicizmus hidegségébe és az epikureizmus romlottságába, egy olyan világba, mely a brutalitástól, kegyetlenkedéstől, elnyomástól és szexuális zűrzavartól szenvedett, egy helyreállított birodalomba, mely úgy tűnt, hogy többé nincs szüksége a férfias erényekre vagy a háború isteneire, a testvériség, a kedvesség, a becsületesség és a béke új erkölcsi felfogását hozták be.”

Korunkban az emberek életében jelentkező erkölcsi és szellemi űrt ugyanazzal az erőteljes üzenettel lehet betölteni, mint amit a korai keresztények az egész Római Birodalomban prédikáltak. És most is vannak halló fülű emberek. Jóllehet sok európai ember látszólag nem vallásos, ám mégis úgy érzi, hogy Isten fontos szerepet játszik életében. Talán többé nem járnak el a hagyományos templomi istentiszteletekre, néhányan valahol máshol töltötték be a szellemi űrt.

Juan José, egy Palma de Mallorca-i (Spanyolország) fiatalember katolikus iskolába járt, és 13 éves koráig ministráns fiúként szolgált. Minden vasárnap családjával együtt eljárt a misére, de amikor tizenéves lett, nem ment többet a templomba. Miért? „Ennek egyik oka, hogy a misék untattak — magyarázza Juan José. — Kívülről fújtam a liturgiát. Úgy tűnt, hogy minden a már hallott dolgok ismételgetése. Ezenkívül egyházközségünk papja gyakran kíméletlenül bánt velünk, ministráns fiúkkal. És úgy gondoltam, hogy nem jó, ha a szegény embereknek fizetniük kell a papnak a temetési beszéd megtartásáért.

Még mindig hittem Istenben, de úgy éreztem, saját elgondolásom szerint is tudom őt szolgálni a templomon kívül. Baráti társaságommal megpróbáltam a lehető legjobban élvezni az életet. Talán azt lehetne mondani, hogy életemben első helyre került a szórakozás.

Ám, amikor 18 éves lettem, elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Hogy mit kínáltak fel nekem, amit az egyházban nem találtam meg? A hagyomány és a »titokzatosságok« helyett, melyeket sohasem tudtam felfogni, erős hitet, mely a Biblián alapul. Új hitem azonban nagy változásokat eredményezett az életemben. Nem szerveztem minden hétvégén bulikat a szórakozóhelyeken, ehelyett inkább kezdtem házról házra járni, hogy újonnan megtalált hitemet megosszam embertársaimmal. Értelmet adott az életemnek, hogy tevékenyen segítettem másoknak. Az elmúlt hét év óta teljes időben szolgálom Jehovát.”

Nem csak fiatalok keresik, hogyan lehet betölteni a vallási űrt. Antonia, egy idősebb hölgy, aki a spanyolországi Extremadura körzetben lakik — elmondása szerint —, élete java részében Istent kereste. Tizenévesen mindennap elment a misére, és végül katolikus kolostorba vonult, mivel azt gondolta, „hogy ha Istent a kolostorban nem lehet megtalálni, akkor sehol máshol”. Három évvel később azonban otthagyta a kolostort, és még csalódottabbnak és üresebbnek érezte magát, mint valaha.

Végül, amikor ötvenes éveiben járt, Jehova Tanúja lett. „Oly boldog voltam, amikor a Tanúk meglátogattak, és a saját Bibliámból válaszoltak kérdéseimre — magyarázza. — Mióta Jehova Tanúja vagyok, van célja az életemnek. Megvannak a nehézségeim, de meg tudok birkózni velük, mert most már megtaláltam az igaz Istent.”

Nem csak ez a két tapasztalat létezik. Ellentétben a vallási tendenciával, egyre több ember lép kapcsolatba Jehova Tanúival, és találja úgy, hogy a hitük szerinti élet — és ennek másokkal való megosztása — értelmet és célt ad életüknek.

Az igaz vallás most jobban számít, mint valaha

Noha olyan időben élünk, amikor sokan elutasítják a vallást, nem volna bölcs dolog, ha minden vallást úgy ítélnénk meg, mint lényegtelen dolgot. Az igaz, hogy a XX. században az emberek felhagynak az üres szertartásokkal, az elavult, Írás-ellenes tanításokkal, és megvetik a templomba járást, melyet mások csak a látszat kedvéért tesznek meg. A Biblia valójában azt ajánlja, hogy kerüljük az álszenteskedő vallást. Pál apostol előre megmondta, hogy az „utolsó napokban” néhány embernél meglesz „az Isten iránti odaadás [külső] formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak”. Az ilyen emberek továbbra is a vallás megtévesztő külsőjét mutatják ki, ám viselkedésük megtagadja ennek hitelességét. Hogyan reagáljunk efféle vallásos képmutatásra? „Ezektől fordulj el!” — tanácsolta Pál (2Timótheus 3:1, 5, NW).

Pál azonban azt is mondta, hogy „a vallásosság . . . valóban nyereség” (1Timótheus 6:6, Katolikus fordítás). Pál nem akármilyen vallásról beszélt. Az itt „vallásosságnak” fordított görög szó az eu·seʹbei·a, melynek jelentése: ’Isten iránti odaadás vagy tiszteletadás’. Az igaz vallásban, a valódi Isten iránti odaadásban ’megvan a jelenvaló és a jövő életnek ígérete’ (1Timótheus 4:8).

Amint a fent említett példák mutatják, az igaz vallás értelmet adhat életünknek, és segít, hogy bátran szembenézzünk a nehézségekkel. Sőt mi több, az igaz vallás örökké tartó jövőt biztosít. Megéri ezért a vallásformáért erőfeszítéseket tenni, mivel biztosítva vagyunk afelől, hogy végül ezzel a vallással „teljes lészen a föld” (Ésaiás 11:9; 1Timótheus 6:11).b Nem kétséges, most van az az idő, amikor az igaz vallás jobban számít, mint valaha.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 10. oldalon]

Történet két épületről

Spanyolország tele van vallásos jellegű épületekkel, úgy tűnik azonban, hogy eltűnt az a buzgóság, mely egykor állta a drága székesegyházak építésének költségét. Például Mejorada del Campóban — Madrid külvárosában — egy megkapó katolikus templom van építés alatt. Justo Gallego Martínez, aki korábban bencés szerzetes volt, mintegy 20 évvel ezelőtt kezdte el ennek építését. Az épületnek azonban még mindig csak a szerkezete áll. Aligha lesz valaha is befejezve a templom, mivel Martínez, aki egymaga építi az épületet, most 60-as éveiben jár. Ettől 300 kilométerre délre azonban egészen más dolog történt.

A hit hegyeket mozdít” — így írta le a helybeli újság, amint Jehova Tanúi két nap alatt felépítették Királyság-termüket a Jaén tartományban lévő Martos területén (Spanyolország). „Hogyan lehetséges — tette fel a kérdést a helyi újság —, hogy jelen világunkban, mely önzésen alapul, . . . [Spanyolország] különböző részeiről önkéntesek utaznak önzetlenül Martosra, hogy a gyorsaság, a tökéletesség és a szervezés minden rekordját megdöntve felépítsenek egy épületet?” Válaszolva e kérdésre, a cikk az egyik önkéntes szavait idézte: „Ez annak az érdeme, hogy olyan nép vagyunk, melyet Jehova tanít.”

[Képek a 10. oldalon]

Mejorada del Campo

Királyság-terem Martoson