A Biblia nézőpontja

Számíthatnak az igaz keresztények isteni védelemre?

EGY ima után keresztények kamionkaravánokkal átutaztak egy háború sújtotta területen — ahol könnyen megölhették volna őket —, hogy segélyt vigyenek olyan embereknek, akik társaik az imádatban. A harcban álló hadseregek legnagyobb meglepetésére sértetlenül tették meg az utat. Vajon Isten angyala védte meg őket?

Egy keresztény házaspár, mely éveken keresztül Isten szolgájaként tevékenykedett, életét vesztette, amikor egy repülőgép ott zuhant a földre, ahol ők házról házra hirdették az evangéliumot. Abban az adott pillanatban vajon Isten angyala miért nem irányította őket vagy a repülőgépet valahova máshova? (Vö. Cselekedetek 8:26.)

Összevetve ezeket az eseményeket talán ezt kérdezzük: Miért van az, hogy néhány keresztény meghal Isten akarata cselekvése közben, míg mások, gyakran nagyon veszélyes körülmények között is életben maradnak? Számíthatnak-e a keresztények isteni védelemre, különösen ezekben a válságos „utolsó napokban”? (2Timótheus 3:1).

Az isteni védelem célja

Jehova Isten megígérte, hogy megáldja és megvédi az ő népét (2Mózes 19:3–6; Ésaiás 54:17). Ezt szembetűnően tette meg az első században, amikor a keresztény gyülekezet gyermekkorát élte. Bőven volt mindenféle csoda. Jézus megsokszorozta az élelmet, hogy ezreket tápláljon, ő és a követői mindenféle betegséget és fogyatékosságot meggyógyítottak, emberfeletti szellemeket űztek ki a démontól megszállott személyekből, sőt még halottakat is feltámasztottak. A szárnyát bontogató gyülekezet isteni irányítással növekedett, és határozottan kiforrta magát. Mégis, Isten valamennyi nyilvánvaló támogatása ellenére sok hűséges keresztényt utolért az a szerencsétlenség, amit idő előtti halálnak nevezhetnénk. (Vö. Zsoltárok 90:10.)

Figyeld meg Jakab és János esetét, akik Zebedeus fiai voltak. Mivel az apostolok közé választattak, Péterrel együtt Krisztus legközelebbi barátai közé tartoztak.a Ám Jakab i. sz. 44-ben vértanúhalált halt, míg testvére, János az első század végéig élt. Kétségtelen, hogy mindketten Isten akaratát cselekedték. Vajon miért engedte meg Isten, hogy Jakab meghaljon, míg János életben maradt?

A mindenható Istennek biztosan megvolt a képessége arra, hogy megmentse Jakab életét. Röviddel Jakab vértanúsága után Jehova angyala ténylegesen megmentette Pétert a haláltól. Miért nem szabadította meg az angyal Jakabot? (Cselekedetek 12:1–11).

Felhasználva Isten szándékának végrehajtásában

Ahhoz, hogy megértsük, miért részesülünk isteni védelemben, meg kell értenünk, hogy ezt nem csupán azért kapja az egyén, hogy hosszabb ideig élhessen, hanem azért, hogy valami sokkal fontosabb legyen megvédve: Isten szándékának végrehajtása. Például az garantálva van, hogy a keresztény gyülekezet mint egész megmarad, mert szorosan kapcsolódik ennek a szándéknak a megvalósulásához. Krisztus azonban nyíltan megmondta a tanítványainak, hogy mint egyének, a hitük miatt halállal nézhetnek szembe. Jézus, miután kijelentette ezt, nem a csoda útján történő szabadulást, hanem a ’mindvégig való kitartást’ hangsúlyozta (Máté 24:9, 13, Újfordítású revideált Biblia). Az a tény, hogy néhány ember védelemben részesült, míg mások nem, nem azt mutatja, hogy Isten részrehajló. Isten egyszerűen azt a személyt használta fel, aki a legjobb helyzetben volt arra, hogy végrehajtsa szándékát, mely végül is az egész emberiségnek a javára válik.

Mivel Isten szolgálatában ténylegesen sor kerülhet arra, hogy valaki idő előtt meghal, a keresztényeknek ugyanolyan kiegyensúlyozott hozzáállást kellene tanúsítaniuk, mint amilyet a három héber tanúsított, akiket Isten imádatáért halálra ítéltek. Ezt mondták a babiloni királynak: „Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk” (Dániel 3:17, 18).

Jehova azért óvta meg Péter és János életét, mert kulcsszerepet játszottak szándéka végrehajtásában. Pétert arra használta fel, hogy a pásztori munka végzése által „erősítse” a gyülekezetet, s ebbe két ihletett bibliai könyv megírása is beletartozott (Lukács 22:32). János öt bibliai könyvet írt, és ’oszlop’ volt a korai gyülekezetben (Galátzia 2:9; János 21:15–23).

Lehetetlenség megmondani, hogyan határozza meg Jehova, hogy éppen mikor és milyen módon avatkozik közbe szolgái életébe. Mindössze azt jelenthetjük ki bizonyossággal, hogy Krisztus megígérte, a követőivel lesz „minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20). Különösképpen a prédikálómunka angyali vezetése által lesz ’velünk’ (Máté 13:36–43; Jelenések 14:6). Ezeken a tágabb értelemben vett utalásokon kívül nem tudjuk előre jelezni, hogy pontosan hogyan nyilvánul majd meg az isteni segítség, vagy ki részesülhet isteni védelemben. Mi a helyzet akkor, ha egy keresztény úgy érzi, hogy Isten védelmét és irányítását élvezi? Mivel ezt nem lehet meggyőzően bizonyítani vagy cáfolni, senki ne ítélje el egy ilyen személy őszinte kijelentéseit.

Isten szívtelen?

Vajon az a tény, hogy Isten megengedi a keresztények halálát, azt mutatja, hogy valami módon szívtelen? Nem, egyáltalán nem (Prédikátor 9:13). Jehova azon munkálkodik, hogy ne csupán néhány évre, vagy akár évtizedre, hanem örökre megóvja az életünket. Felsőbbrendűségénél fogva előnyös helyzetből úgy irányítja az eseményeket, hogy az minden egyes olyan személynek az örök jólétét szolgálja, aki szereti őt, vagy közeledik hozzá. (Vö. Máté 18:14.) Szándékának megvalósulása azt fogja jelenteni, hogy teljesen megszüntet minden olyan dolgot, amelytől szenvedünk a dolgok eme rendszerében — még a halált is. Olyan sokrétű és tökéletes Isten eljárásmódja, hogy Pál apostol késztetést érzett, hogy így kiáltson: „Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!” (Róma 11:33).

Mivel semmi sem választhat el minket Isten irántunk érzett szeretetétől, minden egyes kereszténynek azt kellene kérdeznie magától, hogy: „Élvezem-e Jehova áldását?”, nem pedig azt, hogy: „Isteni védelemben fogok-e részesülni?” Ha élvezzük az áldását, akkor örök életet fog adni nekünk — függetlenül attól, mi történik velünk a dolgok jelenlegi rendszerében. Az örökké tartó, tökéletes élethez képest minden szenvedés — még a halál is —, amit ebben a rendszerben tapasztalunk, ’pillanatnyinak és könnyűnek’ fog látszani (2Korinthus 4:17).

[Lábjegyzet]