A Biblia nézőpontja

Karneváli ünnepségek — Helyesek vagy helytelenek?

„EGYSZERŰEN nem tudsz ellenállni neki — mondja Michael. — A zene kimozdít a székedből, mozgásba hozza a lábadat, lángba borítja a fejedet — karneváli lázba jössz!” A karnevál minden évben tényleg meggyorsítja milliók szívdobogását szerte a világon, de sehol sem olyan nagy a láz, mint abban az országban, ahol Michael él: Brazíliában. A hamvazószerda előtti héten Brazília felölti legpompásabb ruháját, eldobja óráit és naptárait, s fejest ugrik egy látványosságba, mely az amazóniai erdőktől Rio de Janeiro partjaiig felbolydítja az országot. Ez az éneklés, a szambázás és a felejtés ideje.

„Ez az egyik oka annak, amiért ennyire népszerű — magyarázza Michael, aki éveken át szenvedélyes karneválünneplő volt. — A karnevál lehetőséget ad az embereknek arra, hogy elfelejtsék szenvedéseiket.” És különösen a több millió szegénynek — aki elegendő víz, elektromos áram, munka és remény nélkül él — van sok felejtenivalója. Számukra olyan a karnevál, mint egy aszpirin: lehet, hogy nem gyógyítja meg a bajaikat, de legalább enyhíti a fájdalmat. Ehhez még hozzájön a karneválról alkotott nézet, melyet a római katolikus papság néhány tagja vall — egy püspök kijelentette, hogy a karnevál „nagyon hasznos az emberek pszichikai egyensúlya szempontjából”. Ezért hát világos, hogy miért vélik úgy sokan, hogy a karnevál előnyös és szentesített szórakozás. De mi a Biblia véleménye a karneváli ünnepségekről?

Mulatság vagy dobzódás?

Isten szava azt mondja, hogy „ideje [van] a nevetésnek . . . és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:4). Mivel a „nevetni” szó héber megfelelője úgy is fordítható, hogy „ünnepelni”, érthető, hogy a Teremtőnk részéről nincs semmi rossz abban, ha hasznosan és jól töltjük el az időnket. (Lásd: 1Sámuel 18:6, 7.) Sőt, Isten Szava mondja, hogy örüljünk és örvendezzünk (Prédikátor 3:22; 9:9). Tehát a Biblia helyesli a megfelelő mulatságot.

A Biblia azonban nem fogad el mindenféle mulatságot. Pál apostol kijelenti, hogy a dobzódás, vagyis a féktelen mulatság „a testnek cselekedetei” közé tartozik, akik pedig dobzódnak, azok „Isten országának örökösei nem” lesznek (Galátzia 5:19–21). Pál ezért arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy ’ékesen járjanak, nem dobzódásokban’ (Róma 13:13). A kérdés tehát az: melyik kategóriába tartozik a karnevál — az ártatlan mulatság vagy a féktelen dobzódás kategóriájába? Hogy megkapjuk a választ, először magyarázzuk tovább, hogy a Biblia mit tekint dobzódásnak.

A „dobzódás”, vagyis a görög koʹmosz szó háromszor fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, mindig rossz értelemben (Róma 13:13; Galátzia 5:21; 1Péter 4:3). Nem is csoda, hiszen a koʹmosz a görögül beszélő korai keresztények előtt jól ismert, hírhedt ünnepekből származik. Mely ünnepekből?

Will Durant történész kifejti: „Amikor az emberek egy csoportja szent falloszokat [a férfi nemi szerv jelképeit] visz, és ditirambusokat [monoton dallamokat] énekel Dionüszosznak . . ., az a görög terminológiában annyit tesz, hogy komosz, azaz dobzódni.” Dionüszoszt, aki a görög mitológiában a bor istene, később átvették a rómaiak, akik átkeresztelték Bakkhosznak. Ami a koʹmosz-t illeti, az túlélte a névváltozást. Dr. James Macknight bibliatudós azt írja, hogy a koʹmoisz szó (a koʹmosz szó többes számú formája) a Comus szóból származik, mely az ünneplés és dobzódás istenének a neve; ezek a dobzódások Bakkhosz tiszteletére folytak, aki ebből kifolyólag a Comastes nevet kapta. Igen, a Dionüszosznak és Bakkhosznak rendezett ünnepségek igencsak a dobzódás megtestesítői voltak. Mi jellemezte ezeket az ünnepségeket?

A dobzódások jellemzése

A Dionüszosz tiszteletére rendezett görög ünnepek során Durant szerint az ünneplők tömegei „féktelenül ittak, és . . . esztelennek tartották azt, aki nem vesztette eszét. Vad felvonulásokban meneteltek . . ., az ivászat és a tánc közben pedig őrjöngésbe estek, melyben nekieresztették a gyeplőt.” Hasonló hangulatuk volt a Bakkhosz tiszteletére rendezett római ünnepségeknek (amit bacchanáliának neveztek), ivászat, perverz dalok és zene, valamint Macknight írása szerint „nagyon szégyenteljes tettek” jellemezték. Tehát a görög—római dobzódásokhoz alapvetően hozzátartoztak az őrjöngő tömegek, a nagy ivászat, a perverz tánc és zene, valamint az erkölcstelen nemi élet.

A mai karneválokban vannak ilyen dobzódást előidéző alkotóelemek? Figyelj meg a karneváli ünnepségekről szóló sajtóbeszámolókból vett néhány idézetet: „Rendkívül lármás tömegek.” „Négy napig tartó, ivászattal és egész éjszaka tartó tivornyázással egybekötött dáridó.” „A karneváli másnaposság néhány dobzódó személynél több napig eltarthat.” „A közvetlen közelről szinte fülsiketítő hangokhoz képest a »heavy-metal« együttesek előadásai . . . csendesek.” „Manapság bármelyik karnevál homokosok nélkül olyan, mint a borsos bélszínjava bors nélkül.” „A karnevál a teljes mezítelenség szinonímája lett.” A karneváli táncok „maszturbációt . . . és a szexuális közösülés számos formáját ábrázoló jeleneteket” mutattak be.

Tulajdonképpen a mai karneválok és az ókori ünnepségek közötti hasonlóságok annyira feltűnőek, hogy egy Bakkhosz tiszteletére dobzódó személy aligha lógna ki a sorból, ha egy mai karneváli tivornyázás kellős közepén életre kelne. És ezen nem szabad meglepődnünk, hiszen — ahogy Cláudio Petraglia, brazil televíziós producer megjegyzi — a mai karnevál „Dionüszosz és Bakkhosz ünnepségeiből ered, és igazából ilyen a karnevál természete”. A The New Encyclopædia Britannica kijelenti, hogy a karnevál kapcsolatba hozható az ókori Róma pogány Saturnalia ünnepségével. Tehát, noha a karnevál egy másik korhoz tartozik, mégis ugyanabba a kategóriába tartozik, amelybe elődei. Mi a neve ennek a kategóriának? Dobzódás.

Milyen hatással legyen ez az ismeret a keresztényekre ma? Ugyanolyan hatással, mint amilyennel a görög befolyás alatt álló kis-ázsiai tartományokban élő korai keresztényekre volt. Mielőtt keresztényekké lettek, belemerültek ’a feslettségekbe, kívánságokba, részegségekbe, dobzódásokba [koʹmoisz], ivásokba és undok bálványimádásokba’ (1Péter 1:1; 4:3, 4). Ám miután megtudták, hogy Isten „a sötétségnek cselekedetei” közé tartozónak tekinti a dobzódást, többé nem vettek részt a karneválszerű ünnepségeken (Róma 13:12–14).

Michael is, akit már korábban említettünk, ugyanezt tette. Megmagyarázza, hogy miért: „Ahogy gyarapodott a bibliai ismeretem, láttam, hogy a karneváli ünnepségek és a bibliai alapelvek olyanok, mint az olaj és a víz — egyszerűen nem keverednek össze.” Michael 1979-ben elhatározta magát, és egyszer s mindenkorra felhagyott a karneváli ünnepségekkel. Te mit választasz?

[Kép a 14. oldalon]

Keresztény kor előtti görög amfora, mely Dionüszoszt ábrázolja (bal oldali alak)

[Forrásjelzés]

A British Museum szíves engedélyével