Figyeljük a világot

Az erőszak még mélyebb szintre süllyed

Azok számára, akik úgy gondolják, hogy az olyan sportesemények, mint például a bokszmeccsek vagy a küzdősportok versenyei nem elég erőszakosak, az Egyesült Államokban a szervezők egy új alternatívával álltak elő, melyet „szélsőséges verekedésnek” vagy „végletekig elmenő verekedésnek” hívnak. A The New York Times egyik beszámolója szerint a fogalom világos: „Két férfi elagyabugyálja egymást, amíg az egyik fel nem adja, vagy eszméletlenségig nem verik.” Nem viselnek kesztyűt, hogy tompítsák az ütéseket; nincsenek menetek vagy szünetek; kevés szabály van, azoktól a korlátozásoktól eltekintve, hogy tilos harapni, vagy kinyomni a másik szemét. Az ellenfelek boksz, dzsúdó, karate, birkózó vagy utcai verekedéstechnikákat alkalmaznak — melyeknek gyakran nagyon véres következményeik vannak. A küzdelmet vadul szurkoló drukkerek tömege előtt folytatják, akik még 200 dollárt is fizetnek a jegyért; a verekedések kábeltévén, valamint kölcsönzött videokazettán is népszerűek. Sok államban azonban már betiltották ezeket az eseményeket.

Plusz munkateher a nőknek

Vajon a férfiak és a nők egyformán veszik ki részüket a ház körüli munkákból? A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal által készült egyik felmérés szerint nem. Norbert Schwarz és Dieter Schäfer közgazdászok 7200 otthon lakóit kérték meg, hogy elemezzék és jegyezzék fel azt az időt, amennyit a ház körüli munkákkal töltenek. A felmérésben olyan munkák szerepeltek, mint a mosogatás, a bevásárlás, a beteg rokonok gondozása és az autó javítgatása. „A nők közel kétszer annyi időt töltenek fizetetlen munka végzésével, mint a férfiak, függetlenül attól, hogy van-e állásuk vagy sem” — tudósít a Süddeutsche Zeitung.

Vallás a „kibertérben”

Azok, akik a számítógép segítségével fedezik fel a „kibertért”, vagyis a láncolatos számítógépes adatbázis-hálózatokat, azoknak manapság több választási lehetőségük van a vallás terén. A Világot Beborító Hálónak most van egy úgynevezett Mária Oldala, ahol a kíváncsiskodók választ kaphatnak a „Szűz Máriával” kapcsolatos, tíz, leggyakrabban feltett kérdésre, mint például hogy miért ábrázolják mindig világoskék ruhában. Az ámisok, akik kerülik az olyan technológiát, mint amilyen az elektromosság, a Kérdezd az ámisokat nevű rovatban vannak feltüntetve. A kérdéseket kinyomtatva továbbítják hozzájuk, ők kézírással válaszolnak rájuk, és a válaszokat átviszik számítógépre — egy közvetítő által. A The Christian Century című folyóirat megjegyzi, hogy most van egy olyan „lelőhely” is az Interneten, melyet Gyóntatószéknek neveznek, ahol egy digitális pap megkérdezi: „És mi az, amit szeretne meggyónni?” A következő sorban a képernyőn sok válaszadási lehetőség jelenik meg. „A következő bűnt követtem el: (Gyilkosság) (Házasságtörés) (Henyélés) (Kéjelgés) (Kapzsiság) (Csalás) (Falánkság) (Büszkeség) (Düh) (Mohóság) (Rossz dolog előnyben részesítése).”

Egy tényleg nagy, tényleg büdös virág

A világ legnagyobb virága igazán fura teremtmény. Rafflesiának hívják, hozzávetőlegesen akkora, mint egy busz kereke, és annyi idő alatt virágzik ki, mint amennyi idő egy ember fogamzása és születése között telik el. És ezt a virágot nem csupán a mérete miatt nem választanák egy csokorba. Bűzlik. Azért, hogy odavonzza az őt beporzó legyeket, a Rafflesia olyan szagot áraszt magából, mint amilyen a rothadó húsnak van. A malajziai falusi emberek — akik azokban az esőerdőkben laknak, ahol a Rafflesia nő — régen az ördög csészéjének nevezték, és amint megpillantották, darabokra vágták. A South China Morning Post szerint azonban a kinabalui malajziai állami park lépéseket tett eme ritka virág megvédése érdekében, hogy a tudósok továbbra is tanulmányozni tudják. A helyi falusi emberek most plusz pénzt keresnek azzal, hogy elvezetik a turistákat az erdőbe, hogy lefényképezhessék a Rafflesiákat. A legtöbben kétségtelenül megtartják „a három lépés távolságot”.

Olasz Lourdes?

Az olasz Civitavecchia nevű városban van egy Nagyasszonyunk szobor, melyre nemrégiben azt mondták, hogy vért hullatott, s ennek következtében több tízezer kíváncsi szemlélő és zarándok özönlött oda. Ebből az okból kifolyólag Pietro Tidei polgármester, aki magát nem hívő személynek tartja, Franciaországba utazott egy katolikus főpappal. Meglátogatták a híres várost, Lourdes-ot, mely katolikus szentélyéről nevezetes, ahol feltehetőleg „csodák” történnek. A látogatás nem zarándokút volt. A cél inkább az volt, hogy tanulmányozza a lourdes-i „gazdasági csodát”, nyilván azért, hogy ötletet merítsen, hogyan igazgassa és kormányozza Civitavecchiát úgy, hogy az hasonlóan jövedelmező Mekka legyen a turisták és zarándokok számára.

Brazília „szent háborúja”

Brazíliában egy pünkösdista lelkész nemrég olyasmibe kezdett, amit az ország sajtója szent háborúnak nevez. Az állami tévé egyik közvetítésében Sergio von Helde lelkész rossz hírbe hozta a katolikus egyház bálványimádását. Hogy ezt a véleményét erőteljesen kidomborítsa, Aparecida Nagyasszonyunkról bemutatott egy kerámiaszobrot, mely „Szűz Mária” fekete bőrű változata, és amely védőszentként szolgál Brazília 110 000 000 katolikusa számára. Von Helde „borzalmas és undorító babá”-nak nevezte a szobrot, miközben többször is megcsapkodta és megrugdosta. Katolikusok ezrei tiltakoztak, az utcákon hordozva a védőszent szobrát. Von Helde pünkösdista szektájának — melynek neve az Isten Királyságának Egyetemes Egyháza — némelyik templomát sikoltozó és köveket dobáló csőcselék vette körül. Von Helde, akit azóta az egyház feje felfüggesztett a tisztségéből, a hírközlő eszközöket hibáztatja, amiért ismételten bemutatták azt a filmet, amelyben támadja a katolikusokat. „A Globo tévé [az ország legnagyobb tévéhálózata] szörnyeteget csinált belőlem” — állítja a lelkész.

Polgárőrség által elkövetett gyilkosságok

Dél-Afrikában egy dühödt csőcselék elvitt az otthonából, halálra vagdosott és befestett egy autóeltérítéssel gyanúsított csoportot. A Saturday Star című újság megjegyezte, hogy az ilyenfajta incidensek növekvő száma „egy olyan társadalom tünete, mely elvesztette a rendőrségbe vetett hitét, és amely mind megszállottja a bűnözésnek, mind pedig hisztérikus miatta”. A kriminológusok bár nem elnézőek ezzel a viselkedéssel szemben, mégis kifejezésteljesnek tartják, hogy az elkövetők a gyilkosságot követően befestik az áldozatokat. Ez figyelmeztetés akart lenni a többi potenciális bűnözőnek. Az egyik kriminológus ezt a megjegyzést tette: „Minden jel arra mutat, hogy a helyzet teljesen irányíthatatlan, és hogy az emberek általában már nem tudnak uralkodni azon a saját képességükön, hogy megbirkózzanak a felfogással, miszerint a bűnözők ostromolják őket.”

Baj van az ifjú kondorokkal

A kaliforniai kondor — egy óriási, dögevő madár, amely gyakorlatilag kipusztult ebben a században — különleges kihívásokat jelent a természetvédőknek, akik igyekeznek szabadon engedni a vadonba a fogságban nevelt kondorokat. Az ifjúkorban kiengedett madarak „felfedező, ivarérett, mindent kipróbáló időszakukban” vannak — jelenti ki egy természetvédő, akit a New Scientist idéz. Mivel nem félnek az embertől, sem az elektromos kábelektől, ez sokuknak az életébe vagy a szabadságába kerül. Ezért a természetvédők új taktikákat dolgoztak ki a kondorfiókák nevelésében. Enyhe sokkokat alkalmaznak, hogy megtanítsák a madarakat az elektromos kábelek elkerülésére. Azért, hogy megtanítsák őket az emberektől való idegenkedésre, nem mutatkoznak a kondor előtt, kivéve, amikor alkalmanként több ember hirtelen odafut a madárhoz, elfogja, és a hátát a földhöz szorítja. „A kondorok utálják ezt” — jegyzi meg a New Scientist, és ezért megtanulják kerülni az embereket. Ezzel a stratégiával már értek el eddig bizonyos sikereket.

A csatorna rejtélyével kapcsolatos feltevés

A régészek régóta tűnődnek azon, hogy Ezékiás csatornájának — melyet i. e. a nyolcadik század során ástak, hogy biztosítsák a vízellátást Jeruzsálem számára, amikor az asszír hadsereg ostromolta — miért ilyen összevissza kanyargós az útja. Az egyenes, hatásosabb út csak 320 méter hosszú ásást igényelt volna a csatorna tényleges, 533 méteres hossza helyett. A csatorna falán 1880-ban találtak egy ősi héber nyelven írott feliratot. Elmagyarázta, hogy a munkások két csoportja miként kezdett dolgozni a sziklába vésett csatorna két ellenkező végénél, és miként találkoztak középen. Ez további kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy ez hogyan sikerült nekik, tekintettel a csatorna kusza útjára. A geológusok most úgy vélik, megtalálták a választ. Dan Gill, a Geological Survey of Israel egyik munkatársa szerint a munkások azokat a természetes csatornákat követték és szélesítették ki, amelyeket a sziklán átfolyó víz alakított ki ott, ahol a szeizmikus nyomások hatására, vagy a különböző kőzetrétegek találkozásánál repedések keletkeztek. Idővel ezek meglehetősen szélesekké válhattak, amely magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért tér el a csatorna magassága 1,7 métertől akár 5 méterig, valamint hogy a munkások, akik olajlámpákat használtak, hogyan jutottak elég levegőhöz. A munkások ráadásul szakképzettek voltak, hiszen a csatorna sikere annak függvénye volt, hogy enyhén — 31,75 centimétert — lejtenie kellett az egész úton.