Amiért megváltoztatta értékrendjét

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Hirtelen énekszó harsant fel, mely betöltötte a levegőt. Végtelennek tűnő, kristálytiszta dallamok hallatszottak. Elbűvölten álltam ott. „Ez egy fülemüle!” — suttogta Jeremy. Lassan odalopakodtunk a bokorhoz, miközben megpróbáltunk erősen a káprázatos hang forrására összpontosítani. Majd megpillantottuk a félénk, alig észrevehető, világosbarna színű madarat a bozótos mélyén. „Jó volt látni — mondta Jeremy, amint végül elmentünk. — Csak néhány ember lát ilyet.”

SORT kerítettem rá, hogy Jeremyvel töltsek egy napot — ő az igazgatója a Minsmere-nek, mely a Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) 800 hektáros természetvédelmi területe Anglia egyik legkeletibb részén. A második világháború idején az Északi-tenger partvidékének ezt a részét vízzel árasztották el, hogy így elhárítsák a lehetséges német benyomulást. Ennek eredményeképpen nádasok honosodtak meg, és mocsaras helyeken élő madarak kezdtek betelepülni a vízzel elárasztott legelőkre. Izgalmas eseménnyé vált, amikor 1947-ben négy gulipánpár fészket rakott itt, mivel ez a faj több mint 100 éve nem tenyészett Nagy-Britanniában.

Az RSPB hamarosan átvette a helyszín igazgatását, és ez most már nemzetközi jelentőségű természetvédelmi terület. A nádasok mellett a madarak előfordulási helyei magukban foglalnak sós vizű és édesvizű lagúnákat — a legnagyobbat Scrape-nek hívják —, kavicsos partokat, homokdűnéket, lápos területeket, réteket, hangafüves pusztákat, valamint lombhullató és tűlevelű erdőket. A madaraknak több mint 330 fajáról készítettek már feljegyzést, és ezek közül körülbelül 100 tenyészik a védett területen. A madárvilágnak ez a nagy változatossága főleg a vonuló utaknak köszönhető, melyek a keleti tengerpart mentén vezetnek, de a szakképzett igazgatás is szerepet játszik benne.

„1975-ben jöttem ide — mondta Jeremy —, mert a Minsmere szokatlan feladatot kínált fel nekem. 1966-tól a gulipán jelképpé vált, végül pedig az RSPB szimbóluma lett. A Minsmere-t most már sokan úgy tekinthetik meg, mint az RSPB legfőbb védett területét, mely mintegy 80 000 látogatót fogad minden évben.”

Kezdeti nehézség

„Az iskola ébresztette fel érdeklődésemet — folytatta Jeremy, amint továbbsétáltunk. — Ott tanultam meg madarat gyűrűzni, és tanulmányoztam a vonulásukat. Az 1960-as évek végére úgy 12 000 és 20 000 madarat gyűrűztem meg évente hobbiból. Majd a Brit Ornitológusok Társaságának egyik munkatársa, Chris Mead meghívott, hogy csatlakozzak egy spanyol expedícióhoz, melynek keretében közép-szaharai vonuló madarakat gyűrűztünk meg. Nagyon finom, fekete színű neccanyagból készült hálót használnak, melynek mérete 6—18 méter hosszúságban változhat, ezt lazán felfüggesztik, és óvatosan felhelyezik a fákra háttér gyanánt, így a madarak ezt nem látják. A madarak sértetlenek maradnak, és amint kiveszik őket a hálóból, egy kis megkülönböztető gyűrűt — mely általában monelfémbőla készül — csíptetnek a lábukra. A madarak elengedése is egy művészet. Egy madárgyűrűző sohasem dobja a madarát a levegőbe, mint ahogyan azt néha látni lehet a tévében. Egyszerűen csak elengedi őket, amikor éppen el akarnak menni. A sarlós fecskék például belekapaszkodnak az ember gyapjúruhájába, és csak akkor repülnek el, amikor erre készen állnak.

Lenyűgöző élmény volt, melyre hat hét szabadságot kellett kivennem — és ez az állásomba került! Ezért elhatároztam, hogy egy gyors, jelentőségteljes változtatást teszek, és olyan munkát keresek, amilyet a szívem is áhít — természetvédelemmel kapcsolatos munkát, mely során főleg madarakkal foglalkozunk. Igen fellelkesültem, amikor 1967-ben az RSPB meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk.”

A madárének és a madárfütty értéke

Hogyan azonosítasz egy madarat? Néha a kinézetéről, de megbízhatóbb, ha az énekéről vagy madárfüttyéről teszed ezt meg. Jeremynek ebben a vonatkozásban legendás hírű ügyessége van. David Tomlinson természettudós elragadtatva írta, hogy Jeremy „nem csupán énekükről azonosítja a madarakat, hanem esküszöm, hogy arról is meg tudja őket különböztetni, hogy hogyan veszik a levegőt a hangok között!”

„A madarak beszélgetnek — magyarázta Jeremy. — Minden egyes fütty valami mást jelent. Amikor például ragadozó állat van a közelben, a gulipánoknak, a bíbiceknek, a sirályoknak és a piroslábú cankóknak megvan a saját, különleges füttyük, de mindegyik fütty ugyanazt a dolgot jelenti: »Róka van a közelben!« Képes vagyok mély álomból is felkelni, és a madárfajok füttyéből rögtön tudom, hogy hol van a róka. De ne feledd, hogy a rókáknak is kitűnő hallásuk van. Kíváncsiak voltunk, hogy a csérek miért nem tenyésznek sikeresen az egyik évben, és rájöttünk, hogy egy róka hallgatta, amint a kiscsibék közvetlenül a kikelés előtt csipogtak a tojáshéj belsejéből. Amint meghatározta tartózkodási helyüket, megette őket!”

A madármegfigyelés művészete

Nagy-Britanniában egy jó madarász még 220 különböző fajról is tud feljegyzést készíteni egy évben. A különleges madarakat buzgón figyelő madarászok a ritka madarak meglátásának feljegyzésében versenyeznek, és akár még 320 fajtát is be tudnak azonosítani. Egy látvány híre az ország átutazására indítja őket, hogy saját szemükkel lássák a madarat. Jeremy ezeknél az embereknél elégedettebb. „Nem utaznék körülbelül 15 kilométernél többet, hogy lássak egy ritka fajtát — mondta. — Valójában csak három miatt utaztam el, hogy meglássam őket: egy fenyőszajkó, egy cankó-partfutó és egy nagy túzok miatt, melyek közül egyik sem volt messzebb körülbelül 15 kilométernél. Jóllehet 500 fajt elég jól ismerek, beismerem, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa. Tudod, mintegy 9000 madárfaj létezik a világon!”

Amint távcsövünket a mocsarasra irányítottuk, Jeremy egy kicsit sóvárgón hozzáfűzte: „El sem tudtam volna képzelni boldogabb vagy eredményesebb életet, különösen azt a 16 évet illetően, amit a Minsmere-ben töltöttem!” Ránéztem, és eszembe jutott az a történet, mely éppen akkor jelent meg a londoni The Times újságban. Ez a következőket írta: „A Minsmere [Jeremy] munkásságának koronája volt, az életműve.” Jeremy elment a Minsmere-ből. Miért?

Magok és növekedés

A nap korábbi szakaszában szemtanúi voltunk a rendkívüli gulipán párzásának. „Ennek hamisítatlan szépsége semmiféle evolúciós túlélésnek sem tulajdonítható — hangsúlyozta Jeremy. Ám emlékszem, hogy amikor pár évvel ezelőtt megkérdezték tőlem, hiszek-e Isten létezésében, bevallottam: »Fogalmam sincs róla, és azt sem tudom, hogyan lehetne ezt megtudni!« Így amikor arra buzdítottak, hogy nézzek bele a Bibliába, készségesen beleegyeztem ebbe. Igen keveset tudtam erről, és úgy gondoltam, hogy nem veszíthetek vele semmit, és talán még valami hasznom is lesz belőle. Most, annak eredményéül, amit megtanultam, elmegyek a Minsmere-ből, hogy teljes idejű szolga legyek.”

Michael, Jeremy bátyja már tíz éve volt „úttörő”, mely kifejezéssel Jehova Tanúi a teljes idejű evangéliumhirdetőiket nevezik. Amint leültünk teázni, Jeremy elkezdte úgy nagyvonalakban elmondani azon tervét, hogy csatlakozik bátyjához. „Kollégáim mindannyian tisztelnek döntésemért — magyarázta Jeremy. — Az RSPB érdeklődést tanúsít, és törődő szervezet. Teljes mértékben támogatnak, sőt még egy nemzeti érdemrendet is felajánlottak nekem.”

Én azonban tudok arról, hogy volt némi bíráló megjegyzés is.

Szükség van kiegyensúlyozottságra

„A legtöbb ember segítőkész, de a többieknek sajnos, úgy tűnik, nincs jó véleményük az itteni munkámról — mondta Jeremy. — Ők úgy érzik, hogy a legnagyobb biztosíték a szellemi dolgokra vonatkozóan az, ha a természet mellett vagyunk, ha vigyázunk a vadvilágra — ha a természetvédelemért dolgozunk. Azt mondják nekem, hogy itt lehetek a lehető legközelebb a paradicsomhoz, akkor hát miért akarok elmenni?

Nyilvánvaló, hogy a munkának van szellemi oldala is, de ez nem egyenlő a szellemiséggel. A szellemiség személyes tulajdon, egy olyan tulajdonság, melynek ápolásához időre van szükség. Magában foglalja annak szükségességét is, hogy társuljunk a keresztény gyülekezethez, és ügyeljünk rá, hogy építőek legyünk, és mi is épüljünk. Néha úgy éreztem, hogy azt próbálom tenni, amire Jézus azt mondta, hogy nem lehet: két urat szolgálni. Most már felismerem, hogy a legbiztonságosabb környezet a keresztény gyülekezet »kellős közepén« van, és hogy odajussak, úttörőnek kell lennem!”

A törődés értékrendje

„Ne értsetek félre. Lenyűgöző és jutalommal járó élmény, amikor mint igazgató mutatok ki törődést, még akkor is, ha ez időnként csalódást okoz. Például a PCB-b és a higanyszennyeződés aggasztó méreteket ölt ebben a természetes környezetben — és nem igazán tudjuk, hogy miért, jóllehet azt gyanítjuk, hogy az angolnák hozzák be ide. De nagyon korlátozott minden, amit csak meg tudok tenni az egyensúly helyreállításában. Nincs olyan személy, aki szakértő volna az ökológia területén. Mi mindannyian csak körbe-körbe tapogatózunk, megismerve a legjobbat, amit csak lehet. Irányításra van szükségünk. Csak a Teremtőnk tudja, hogyan kell élnünk a földön, és hogyan kell vigyáznunk rá és ennek rendkívül gazdag élővilágára.”

Jeremy halkan összefoglalta érzéseit: „Nem azért adtam át Jehovának az életemet, hogy megmentsem a vadvilágot; ő saját maga tökéletesen képes gondoskodni erről. Királyságán keresztül gondoskodni fog arról, hogy a vadvilágot minden időben úgy kezeljük, ahogyan azt ő akarja. Most a Királyság jó híre prédikálásának kell elsőbbséget élveznie, ha eleget akarok tenni azon felelősségemnek, hogy gondot viseljek embertársaimról.”

Nemrégen újra találkoztam Jeremyvel. Már három év telt el azóta, hogy együtt töltöttük azt a boldog napot a természetvédelmi területen. Most 8 kilométerre lakik a hőn szeretett Minsmere-től, és bátyjával együtt boldogan végzi az úttörőszolgálatot. De elmondta, hogy néhány ember azt mondogatja neki, hogy még mindig nehezen tudja megérteni őt. Te is így érzel? Jeremynek ez csupán egy egyszerű értékrendbeli kérdés volt.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

Örömmámor

Tíz ember közül csak egy látja meg a fülemülét, amit hall, de ha egyszer meghallgatja az ember az énekét, az felejthetetlen lesz a számára. „Tiszta muzsika, teljes és befejezett mű” — írta Simon Jenkins a londoni The Timesban. A madár gyakran folyamatosan énekel — valaki öt óra 25 percen keresztül rögzítette az éneket. Mi teszi páratlanná az éneket? A fülemüle gégéje négy különböző hangot tud kiadni egyszerre, beleértve ebbe olyan akkordokat is, melyek zenei szempontból tökéletesek. És ezt úgy is meg tudja csinálni, hogy zárva van a csőre, vagy úgy, hogy szája tele van a fiókáinak szánt élelemmel. Miért énekel oly rendkívüli módon? Néhány megfigyelő azt mondja, hogy teljesen a maga örömére. „Van-e az egész természetben elképesztőbb teremtésmű, mint a fülemüle gégéje?” — fejezi be gondolatát Jenkins.

[Forrásjelzés]

Roger Wilmshurst/RSPB

[Kép a 15. oldalon]

Scrape

[Forrásjelzés]

Geoff Welch szíves engedélyével

[Kép a 16. oldalon]

Feketefejű sirály

[Forrásjelzés]

Hilary & Geoff Welch szíves engedélyével

[Kép a 16. oldalon]

Gulipán

[Kép a 18. oldalon]

Kenti csér

[Kép a 18. oldalon]

Piroslábú cankó