100 éves a mozi — Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR

100 éves a mozi

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A MOZI nem is annyira egy különleges találmány terméke, mint inkább egy 75 éves nemzetközi kutatás és kísérletezés csúcspontja. 1832-ben a belga Joseph Plateau feltalálta a fenakisztoszkópot, mellyel sikerült mozgást reprodukálnia egy rajzsorozat alapján. Hála a francia Joseph Nièpce-nek és Louis Daguerre-nek, 1839-re lehetővé vált egy olyan fényképészeti eljárás, amely a valóságot képanyaggá alakítja. A francia Emile Reynaud ezt az elképzelést továbbfejlesztette, mozgóképeket vetített, melyeket emberek százezrei láttak 1892 és 1900 között.

Alig több mint 100 évvel ezelőtt volt csak jelentős áttörés a filmek területén. 1890-ben a híres amerikai feltaláló, Thomas Edison és angol segédje, William Dickson megtervezett egy olyan kamerát, melynek mérete és súlya akkora volt, mint egy kis pianínóé, és a következő évben Edison bejelentett szabadalmaztatásra egy egyszemélyes „filmnézőt”, melyet kinetoszkópnak hívtak. A filmeket 35 milliméter széles, perforált celluloidszalagokra rögzítették, és ezeket a West Orange-i (New Jersey) Black Mariában, a világ első filmstúdiójában forgatták. Ezek a filmek különböző burleszk, cirkuszi és vadnyugati, valamint sikeres New York-i színdarabokból származó jeleneteket mutattak be. Az első kinetoszkópszalont 1894-ben nyitották meg New York-ban, és még ugyanabban az évben számos gépet exportáltak Európába.

Bár Edison eleinte nem érdeklődött a vetítés iránt, egy vetítő elkészítésére kényszerült, hogy így elejét vegye a versengésnek. Némafilmvetítő gépének első „fellépése” 1896 áprilisában volt New Yorkban. A szabadalmaztatási háború, melyet ezzel következésképpen elindított, egy olyan tröszt megjelenését hozta létre, mely el akarta nyerni ezen ipar teljes monopóliumát.

A franciaországi Lyonban élő Auguste és Louis Lumière iparosokat Edison egyik kinetoszkópmásolata ihlette meg egy kézzel forgatható filmfelvevő gép feltalálására, mely tudott fényképezni és filmeket vetíteni. Cinématographe-jukat (mely a görög kinema: ’mozog’ és a graphein: ’lerajzolni’ szóból ered) 1895 februárjában szabadalmaztatták, és Párizsban december 28-án „sor került a mozi hivatalos világpremierjére” a Boulevard des Capucines 14. szám alatt lévő Grand Caféban. A következő napon 2000 párizsi csődült a Grand Caféhoz, hogy lássa a tudomány e legújabb csodáját.

A Lumière testvérek hamarosan mozikat nyitottak meg, és a világ minden tájára operatőröket küldtek. Pár éven belül mintegy 1500 filmet készítettek világhírű helyszínekről vagy eseményekről — ilyen volt például II. Miklós orosz cár megkoronázása.

A némafilm korszaka

Georges Mélièst, aki egy mágus és a párizsi színház tulajdonosa volt, elkápráztatták a látottak. Felajánlotta, hogy megvásárolja a cinématographe-ot. A válasz nyilvánvalóan ez volt: „Nem, a cinématographe nem eladó. És ezt köszönje meg nekem fiatalember — ennek a találmánynak nincs jövője.” Méliès azonban félelmet nem ismerve kezdett el filmezni, olyan felszereléssel, melyet Angliából hozott. Trükkfilmjeivel és forgatókönyveivel Méliès a kinematográfiát művészi formába öntötte. 1902-ben a Le Voyage dans la lune (Utazás a Holdba) című filmje nemzetközi sikert aratott. Párizs külvárosában a montreuil-i stúdiójában több mint 500 filmet készített — ezek közül a legtöbb kézzel festett volt.

Úgy 1910-re a világ minden részére exportált filmek 70 százaléka Franciaországban készült. Ez elsősorban a Pathé testvéreknek volt köszönhető, akik iparosították a mozit, és az volt a céljuk, hogy a mozi váljon a „holnap színházává, újságjává és iskolájává”.

1919-ben Charlie Chaplin, Douglas Fairbanks, David W. Griffith és Mary Pickford megalapította az United Artists-t, hogy megtörjék a tröszt kereskedelmi hegemóniáját. 1915-ben Griffith-nek a Birth of a Nation (Egy nemzet születése) című filmje volt Hollywood első bombasikere. Ez az igen vitatható film az amerikai polgárháborúról szólt, és a bemutatásakor lázadásokat, sőt még haláleseteket is okozott rasszista tartalma miatt. Hatalmas sikere volt azonban, és több mint 100 millióan nézték meg, mely által az egyik legjövedelmezőbb film lett, amit valaha is bemutattak.

Az I. világháború után a filmek „Amerika egészét bevezették az éjszakai mulatóhelyek világába, countryklubokba, a tiltott italmérések életébe, és abba az erkölcsi lazaságba, mely együtt járt ezekkel”. A külföldi filmek szinte eltűntek az amerikai vásznakról, míg az amerikai filmek a világ más részein bemutatott műsorok 60-90 százalékát tették ki. A filmet úgy használták fel, hogy dicsőítették az amerikai életstílust és az amerikai termékeket. Ugyanakkor az újonnan megalakult „sztárrendszer” Rudolph Valentinót, Mary Pickfordot és Douglas Fairbankset valóságos istenekké tette.

Hang és szín

„Hé, anyu, hallgasd csak ezt!” Al Jolson 1927-ben a The Jazz Singerben (A dzsesszénekes) ezekkel a szavakkal vetett véget a némafilmek aranykorának, és bemutatta a világnak a hangosfilmet. Már a mozi kezdetétől fogva kísérleteket tettek arra, hogy összehangolt gramofon lemezeket játszanak le, de a 20-as évekig, míg az elektromos felvételek és a csöves erősítők meg nem jelentek, nem tudták megvalósítani a hangosfilmet. Ennek bevezetése nem volt problémamentes.

A szín kezdetben kézzel kifestett filmek által lépett be a moziba. Később festősablonokat kezdtek használni. A filmeket kiszínezték, mivel még nem létezett jól működő színesfilm-kidolgozás. Különböző módszereket használtak fel a háromszínű technicolor eljárás 1935-ös sikeréig. Azonban csak a hatalmas népszerűségnek örvendő Elfújta a szél című film 1939-es bemutatója után tekintették a színes filmet kasszasikert hozó attrakciónak.

Háborús propaganda

Az 1930-as években lévő válság idején a mozi a „népek ópiumaként” szolgált. Ám amint a világ a háború felé haladt, a mozi feladata az lett, hogy a manipuláció és a propaganda egyik eszköze legyen. Mussolini a mozit „l’arma più forté”-nek, azaz a „legerősebb fegyvernek” nevezte, míg Hitler idejében a nemzetiszocializmus szóvivője lett, melyet elsősorban a fiatalokba neveltek bele. Az olyan filmek, mint a Der Triumph des Willens (Az akarat diadala) és az Olympia, hatásosan istenítették a náci vezetőket. Másrészt a Jud Süß az antiszemitizmust mozdította elő. Nagy-Britanniában Laurence Olivier V. Henrikje a közhangulat hírverőjeként szolgált a normandiai partraszállásra való előkészületben, és a várható halálos áldozatokat illetően.

Válság

A második világháborút követően, amint a tévékészülékek szélesebb körben váltak hozzáférhetővé, az emberek a moziba járás helyett otthon maradtak. A mozik látogatottsága az Egyesült Államokban csupán tíz év alatt a felére csökkent. Mozik ezrei kényszerültek arra, hogy bezárjanak, és a filmgyártás a harmadával csökkent, annak ellenére, hogy a szélesvásznú filmeket és az irányított sztereó hangzást az 1950-es években bevezették. Több millió dollárba kerülő, bombasikerű produkciókat — olyanokat, mint Cecil B. de Mille Tízparancsolat című filmje (1956) — alkottak meg abbeli próbálkozásukban, hogy ellensúlyozzák a tévével vívott versenyt. Az európai mozik is drasztikus csökkenést tapasztaltak a látogatottságban.

Társadalmi hatás

A mozit a társadalom tükrének nevezték. Az 1970-es évek sok filmje tényleg tükrözte a kor „nyugtalanságát, elégedetlenségét, kiábrándultságát, aggodalmát, paranoiáját”, amint az a horrorfilmek életre keléséből, valamint a „satanizmus és az okkultizmus példa nélküli vonzerejéből” is látható. A katasztrófafilmek arra szolgáltak, hogy „elvonják a figyelmet a valós élet katasztrófáiról” (World Cinema—A Short History). Másrészt az 1980-as években azt látták az emberek, amit egy francia újságíró „a romlottság előre megfontolt normalizálására tett kísérletnek” nevezett. A homoszexualitásról vagy a vérfertőzésről szólt azoknak a filmeknek a fele, melyeket a cannes-i filmfesztiválon mutattak be 1983-ban. Korunk filmjeinek vezérmotívumává vagy visszatérő témájává vált az erőszak. 1992-ben a hollywoodi filmek 66 százaléka tartalmazott erőszakos jeleneteket. És míg a múltban általában oka volt az erőszaknak, addig ez most már pusztán indokolatlanul folyik.

Milyen hatása van annak, hogy ilyen dolgoknak vagyunk kitéve? 1994 októberében, amikor egy büntetlen előéletű fiatal pár Párizsban őrjöngött, 4 embert megölve, az esetben közvetlen szerepet játszott a Natural Born Killers (Arra születtek, hogy gyilkoljanak) című film, melyben egy házaspár 52 embert gyilkolt meg. A szociológusok egyre inkább kifejezik amiatti aggodalmukat, hogy mekkora befolyása van az erőszaknak — különösen a fiatalokra, akiknek az ilyen jelenetek viselkedési mintául szolgálnak. Természetesen nem minden film dicsőíti az erőszakot vagy az erkölcstelenséget. A mostanában bemutatásra került filmek, mint például az Oroszlánkirály, sikere felülmúlta az előző kasszasikereket.

Amikor a párizsi Le Monde című újság feltette azt a kérdést, hogy milyen befolyással volt a mozi a társadalomra az elmúlt 100 évben, egy kiemelkedő filmkészítő és színész azt válaszolta, hogy annak ellenére, hogy „dicsőítette a háborút, romantikusnak állította be a rablókat, végtelenül egyszerű megoldásokat és jámbor, elcsépelt gondolatokat sugallt, hamis várakozásokat teremtett, és előmozdította a gazdagság, a javak, a semmitmondó fizikai szépség és rengeteg más, valószerűtlen és értéktelen cél imádatát”, a mozi mégis millióknak szívesen látott menekülést nyújtott a mindennapi élet rideg valóságától.

Amint a fények kihunynak, és a filmvászon életre kel, időnként még mindig érezhetjük azt a varázst, mely több mint 100 évvel ezelőtt annyira elbűvölte az embereket.

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

„A teremtés története képekben”

Az 1914-es év végére Ausztráliában, Európában, Észak-Amerikában és Új-Zélandon mintegy kilencmillió ember látta díjmentesen a Watch Tower Societynak „A teremtés története képekben” című bemutatóját. A négy részből álló, nyolcórás program mozgóképekből és diákból állt, melyet hanggal és zenével hoztak összhangba. Mind a diák, mind pedig a filmek kézzel voltak kifestve. Ezt a „Fotodrámát” arra tervezték, hogy „értékelést építsen ki a Biblia iránt, és Isten szándéka iránt, amelyet abban közzétett”. A bemutató fénypontjai között volt egy virág kinyílása, és egy kiscsibe kikelése, melyet gyorsított felvétellel rögzítettek.

[Kép a 19. oldalon]

A „Cinématographe Lumière”, melyet 1895 februárjában szabadalmaztattak

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]