Törékeny, de szívós utazó
AZ ÉBREDJETEK! KANADAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
Művészek festik meg őket, és költők írnak róluk. Számos fajuk él a trópusi esőerdőkben. Sokuk erdei vidékeken, mezőkön és prériken él. Néhányuk a hideg hegytetőket, mások pedig a sivatagok melegét vészelik át. Úgy jellemzik őket, mint minden rovar közül az egyik legcsodálatosabbat.
KÉTSÉGTELENÜL ismered ezt a páratlan szépségű és bájos teremtést, a pillangót. A pillangók egyik fajtája azonban meghökkentő utazási bravúrjai miatt szerzett magának világszerte hírnevet. Ez a törékeny, de szívós utazó a pompás királylepke. Vessünk egy közelebbi pillantást a teremtésnek erre a gyöngyszemére, és hihetetlen vándorlásaira.
A teremtés pompás drágaköve
Képzeld magad egy rétre egy meleg, napsütéses napon. Tartsd szemmel ezeket a kecses szárnyú, csodálatos élőlényeket, amint állandóan étel és ital után kutatva röpködnek a vadvirágok között ide-oda. Kitárt karral állj mozdulatlanul. Közeledik az egyik. Rászáll a karodra! Figyeld, milyen finoman száll le.
Most nézd meg közelebbről. Figyeld meg két pár porfedte, finoman narancsszínű szárnyát, melyen fekete bemetszések vannak, szélei pedig bonyolultan megtervezettek. Azt mondják, hogy a pompás királylepkét az Amerikában letelepedő angolok nevezték el, akik Orániai Vilmos nevű uralkodójukkal hozták kapcsolatba. Ez a pillangó valóban egy „uralkodó”. De ez a törékeny szépség, melynek csupán 0,5 gramm a súlya, szárnyfesztávolsága 8-10 centiméter, hosszú, fárasztó utazásokat képes megtenni.
Mély benyomást keltő repülések
Míg néhány pillangóról azt mondják, hogy hosszabb távokat tud vándorolni a tél kezdetén, csak a pompás királylepke tesz meg nagyon hosszú utazásokat, pontos célállomásokkal, és igen nagy számban. A pompás királylepke vándorlása valóban pillangóra jellemző jelenség. Figyeld meg e szívós utazók néhány megkapó mutatványát.
Ősszel indulnak Kanadából a repülőútjukra a telelőhelyük felé, mely Kaliforniában vagy Mexikóban van — ez az út meghaladja a 3200 kilométert. Nagy tavakon, folyókon, síkságokon és hegyvidékeken haladnak keresztül. Közülük több millió sikeresen teszi meg a vándorutat a Mexikó középső részén, a Sierra Madre nevű hegységben található, magasan fekvő célállomásig.
Az ilyen repülések még inkább bámulatba ejtenek, ha azt is figyelembe veszed, hogy a fiatal lepkék még sohasem tették meg ezt az utat, és nem is látták még téli szállásukat. De csalhatatlanul megérzik a repülési irányt, és tudják, mikor érkeznek meg téli tartózkodási helyükre. Hogyan csinálják ezt?
A Canadian Geographic megjegyzi: „Biztosan van valami bonyolultan kifinomult genetikai programjuk apró agyukban — talán valami olyasmi módszerük, mellyel olvasnak a napsugarak beesési szögéből, mint a méhek, vagy a föld mágneses mezejéből, mely úgy tűnik, a madarakat irányítja. Utazásuk végén az a képességük lehet segítségükre, mely által bizonyos hőmérsékleti és páratartalmi állapotokat észlelnek. De mind ez ideig a válaszok elkerülték a tudományt.” Mint ahogyan a bibliai Példabeszédek könyve megemlíti, az állatok „ösztönösen bölcsek” (Példabeszédek 30:24, NW ).
A pompás királylepkék a repülés mesterei. Úgy 12 kilométer/órás sebességgel vitorláznak, mintegy 18 kilométer/órás sebességgel szárnyalnak a magasba, és bárki, aki már megpróbált elfogni egyet, az tudja, hogy ha nekilendülnek, akkor még gyorsabban is repülnek — úgy 35 kilométer/órás sebességgel. Ők bánnak a legügyesebben a szelekkel — még az uralkodó nyugati széllel szemben is úgy szállnak, hogy egy bizonyos szögbe fordulnak, és így délnyugatra, a célállomásuk felé mennek. Bonyolult repülési taktikákat alkalmazva, jól bánnak a szél különböző sebességével és irányával. Nagyjából ugyanúgy, mint a vitorlázó repülőgép pilótái és a héják, elkapják a meleg légáramlatot (a felfelé irányuló meleg levegőt), és utaznak rajta. Egy forrásmű szerint a pompás királylepkék általában véve még 200 kilométert is megtesznek naponta. Csak nappal repülnek. Éjjel pihennek, gyakran ugyanarra a helyre térve vissza minden évben.
A Torontói Egyetemen David Gibo tudós megtudta, hogy a pompás királylepke nem csupán alkalmi repülő vagy vitorlázó. Erről számol be: „A pillangóknak használniuk kell a szelet, melyet szerintem a vándorló libáknál sokkal okosabban tesznek meg.” Lebegési, szárnyalási és étkezési szokásuk lehetővé teszi a pompás királylepkéknek, hogy annyi zsírral érjenek Mexikóba, amennyi elég nekik egész télen, és arra is elég, hogy tavasszal megkezdjék visszarepülésüket északra. Gibo professzor még ezt is elmondja: „Vitorlázórepüléssel teszik meg a hosszú utat, és így erősek, egészségesek lesznek.”
Tömeges vándorlások
Már régóta tudjuk, hogy a pompás királylepkék a Sziklás-hegység nyugati részéről délre vándorolnak, és Kaliforniában telelnek. Látni lehet őket, amint fürtökben csüngenek a fenyőfákon és az eukaliptuszfákon Kalifornia déli partvidéke mentén. De a kelet-kanadai pompás királylepkék nagy populációi vándorlásainak célállomása egy ideig rejtély volt.
Erre a rejtélyre 1976-ban derült fény. Telelőhelyüket végül felfedezték — ez a mexikói Sierra Madre hegység erdő borította hegycsúcsa. Több millió pillangót találtak, amint sűrűn beborították a magas, szürkészöld színű fenyők ágait és törzseit. Ez a nagy benyomást keltő látvány továbbra is lenyűgöző turistacsalogató.
Kanadában az egyik legjobb hely arra, hogy a pompás királylepkék tömegeit lássuk, az Ontario tartománybeli Point Pelee Nemzeti Parkban van, ahol fürtökben csüngnek a dél felé vezető vándorútjukra való felkészülésükkor. Késő nyáron összegyűlnek Kanadának ennek a déli részén, az Erie-tó északi partján várakozva, míg a szelek és a hőmérséklet kedvezően alakul, mielőtt megkezdenék dél felé vezető utazásukat mexikói telelőhelyeikre.
Célállomások
Point Pelee-ről indulva szigetről szigetre utaznak az Erie-tavon keresztül, s ezzel megkezdik a hosszú utazást az Egyesült Államok szárazföldjén keresztül. Útközben további pompáskirálylepke-csoportok csatlakoznak hozzájuk a vándorlásban. Mexikóvárostól északnyugatra a magas hegységekben a becslések szerint százmillióan gyülekeznek össze, hogy ott töltsék a telet.
Más vándorutak Floridán át a Karib-szigeteken keresztül vezetnek, és talán a felfedezett célállomásaikhoz érnek a Yucatán-félszigetre vagy Guatemalába. Akár Mexikóban, akár más téli menedékhelyükön, a pompás királylepkék néhány, viszonylag kicsi, hegyvidéki, erdős területre tömörülnek.
Valaki azt gondolhatja, hogy hosszú repülésük a téli otthonukba, meleg, napos rétekre; vakációzó helyre viszi őket. Ám ez nem így van. Mexikó elvulkánosodott területére mennek, ahol hideg van. A hegycsúcsok miatti éghajlat azonban éppen ideális a telelésükhöz. Elég hideg van ahhoz, hogy szinte teljesen tétlenül töltsék idejüket — ezzel nyolc-tíz hónapra hosszabbítva meg életidejüket, és ez az időtartam lehetővé teszi számukra, hogy Mexikóba repüljenek, ott teleljenek és visszainduljanak. Azt mondhatnád, hogy ez valamiféle vakációval ér fel.
A tavasz elérkezik, a pompás királylepkék pedig újra tevékenyek lesznek. Amint a napok hosszabbodnak, a pillangók röpködnek a napfényben, párzanak, és kezdenek visszarepülni északra. Úgy gondolják, hogy néhányuk talán teljesen megteszi az utat visszafelé, de általában csak az utódok érkeznek meg nyári szállásukra, Kanadába és az Egyesült Államok északi részére. A peték, a hernyók, a bábok és a pillangók három vagy négy nemzedéke halad felfelé fokozatosan a szárazföldön. A nőstény — melyen száz vagy még annál is több megtermékenyített pete van — keresztülrepül a vadvirágos területeken, és egyszer csak lerakja petéit egy fiatal, puha tapintású kutyatej levelének a hátoldalára. Így tehát a kör megy tovább, és folytatódik az utazás a pompás királylepke nyári otthona felé.
A pompás királylepke valóban lenyűgöző teremtmény. Micsoda kiváltságuk van az embereknek, hogy megfigyelik és tanulmányozzák ennek tevékenységeit. Nem meglepő azonban, hogy a pompás királylepke hosszú ideig titokzatosságba burkolózott mexikói telelőhelyeit, valamint kaliforniai célállomásait veszély fenyegeti az emberi vállalkozások miatt. Annak feltételezése, hogy a teremtésnek ezek a törékeny szépségei valahova máshova is mehetnek, a kipusztulásukhoz vezethet. Dicséretre méltó, hogy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megvédjék őket az ilyen lehetőségtől. Milyen nagyszerű lesz, amikor a Teremtő megígért paradicsomi földjén, mely most már rendkívül közel van, ezeknek a törékeny, de szívós utazóknak biztonságos menedék lesz biztosítva!
[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]
Pillangó: Parks Canada/J. N. Flynn
[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]
A 16. oldalon fent és lent: Parks Canada/J. N. Flynn; középen: Parks Canada/D. A. Wilkes; a 17. oldalon fent: Parks Canada/J. N. Flynn; középen és lent: Parks Canada/J. R. Graham