Portréfényképezés — Ahogyan jó képeket készíthetsz
Kevés dolog van, amit nagyobb becsben tartunk, mint szeretett barátaink és családtagjaink portréját. Elvégre egy minőségi portré több mint csupán egy pillanatfelvétel: olyan kép, amely egy illető személyiségének lényeges részét szeretné megragadni.
A gond az, hogy a szakszerű portrék általában drágák — néhányan közülünk nem tudják megfizetni. Ha pedig te magad próbálsz meg portréfényképet készíteni, akkor hamar rájössz, hogy sokkal többről van szó, mint csupán becélozni és elkattintani a gépet. Ez azért van, mert a jó portréhoz nemcsak modellre van szükség, hanem fényre, háttérre, környezetre, beállásra, arckifejezésre és színre is.
Mindamellett, ha van fényképezőgéped, és kész vagy foglalkozni néhány alapvető módszer megtanulásával, akkor kielégítő portréfényképeket készíthetsz. Hogyan? Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, felteszünk majd néhány kérdést egy hivatásos portréfényképésznek, akinek ezen a téren már több mint tízéves tapasztalata van.
• Először is, mi a titka annak, hogy valakit mosolyra bírjunk a fényképezőgép előtt? Bizonyosodj meg arról, hogy a modell olyan hangulatban van-e, hogy fényképezni lehet! Mondjuk például, portréfényképet szeretnél készíteni egy kislányról. Ha fáradt vagy éhes, nehéz lesz vele dolgozni. Emellett a fáradtságtól feszültség fog tükröződni az arcán és a szemében, ami ront a kép minőségén. Ezért buzdítsd őt arra, hogy szundítson egyet, és egyen pár falatot a fényképezkedés előtt.
Az is segít, ha összedolgozol a személlyel. Legyél jókedvű és vidám. Lazítsd el őt beszélgetés által, de ne próbáld meg annyira megnevettetni, hogy nevetőgörcsöt kapjon. Attól hunyorogni fog, és vér tódul az arcába. Próbálj meg különböző arckifejezéseket lefényképezni. Minél több fényképet készítesz, annál nagyobb az esélyed arra, hogy olyan arckifejezést kapsz, amely leginkább jellemző a személyre.
• Mi a helyzet az öltözettel és az ápoltsággal? A csoportportrék esetében jó lenne, ha a színek összhangban lennének egymással. Ha például egy családról készítesz fényképet, javasold, hogy egymáshoz illő színeket viseljenek. Vagy esetleg kérd meg őket, hogy mindannyian egyforma színt viseljenek. Azt viszont ne felejtsd el, hogy a testes emberek sötét színekben, a sovány emberek pedig világos színekben néznek ki a legjobban.
A részletekre is ügyelned kell: A ruhák simák, és minimális gyűrődés van rajtuk? Egyenesen áll a nyakkendő? Jól áll a haj? Lehet, hogy a szemednek nem feltűnő, ha egy hajszál nem áll jól, de a fényképezőgépnek az lesz! Ha a modell hölgy, rendben van a sminkje?
• Mit mondjunk azokról, akik szemüveget viselnek? A vakító fény miatt ez gond lehet. Először is a keresőben nézd meg, hogy látsz-e valamilyen nem kívánt, vakító fényt. Ha igen, kérd meg a modellt, hogy lassan fordítsa el a fejét addig, amíg a fényvisszaverődés el nem megy a szeme közepéből, vagy el nem tűnik. Olykor az is segít, ha megkéred a modellt, hogy engedje lejjebb az állát — de vigyázz, nehogy emiatt két álla legyen!
• Számít, hogy mi van a háttérben? Feltétlenül! Egy zsúfolt háttér, melyben egymás hegyén-hátán vannak az elektromos vezetékek, az utak vagy az autók, csak ront a kép minőségén. Ezért keress olyan hátteret, amely kiemeli a modellt, vagy ráirányítja a figyelmet — ilyen egy fa, egy virágzó bokor, egy fakerítés, sőt akár egy régi istálló oldala.
• Mi a helyzet akkor, ha belső környezetben készítünk fényképet? Megpróbálhatod úgy, hogy a modellt egy székre vagy egy kanapéra ülteted egy világos fal vagy egy szobanövény elé. Különösen érdekes, ha a portré munka közben, vagy a kedvenc hobbijának, illetve tevékenységének végzése közben mutatja be a személyt, miközben a háttérben látható a munkaasztal, az íróasztal vagy a varrnivalók.
• És mit tegyünk akkor, ha nem találunk vonzó hátteret? Akkor próbáld meg, hogy nem állítod élesre a hátteret. Ez leginkább a szabadtéri portréknál válik be, ahol a modellt a háttértől bizonyos távolságra állíthatod. Ezt úgy teheted meg, ha beállítod az F-állást, vagy a lencsenyílás nagyságát. Az alacsonyabb F-érték, mint például az F5,6 esetében a modell élesre van állítva, a háttér viszont homályos. (Lásd az 1. fényképet.)
• Van valamilyen tipped a kép megkomponálásával kapcsolatban? Először is segít, ha fotóállványra szereled a fényképezőgépedet; akkor jobban tudsz összpontosítani a kép megkomponálására. A portrék általában vagy egészalakosak vagy háromnegyedesek (deréktól felfelé) vagy közeliek (a fej és a váll, illetve csak a fej). (Lásd a 2. fényképet.) Portréfénykép-készítéshez bármilyen lencse jó, amelyik 105 és 150 milliméter között van. Ha a fényképezőgépeden nem tudsz állítani vagy változtatni a lencséken, akkor próbálj meg közelebb menni a modellhez, vagy hátrálni, amíg azt a képet nem kapod, amit szeretnél. Egyébként ésszerű, ha a kép megszerkesztésénél hagysz valamennyi helyet a fej fölött, kétoldalt és a láb alatt. Ily módon elkerülöd, hogy lemaradjon a fej, a láb vagy a felsőtest, amikor kinagyítod a fényképet. Hiszen tudod, minél inkább nagyítod, annál több veszhet el a képből a filmkocka nagyságától függően.
Egy praktikus irányelv az úgynevezett harmadok szabálya. Ebbe beletartozik az, hogy a modell arcát vagy szemét úgy helyezed el, hogy egyharmad rész távolságra legyen a kép tetejétől, aljától vagy oldalától. (Lásd a 3. fényképet.) Olykor azonban az is beválik, ha úgy állítod be a személyt, hogy a szeme legyen a portré közepén.
• Mi a helyzet a modell beállításával? Kérd meg a modellt, hogy laza testtartást vegyen fel a fényképezőgép előtt, akár ülve, akár állva, vagy hátradőlve, de kissé oldalra fordulva. Ha túl kereknek tűnik az arca, akkor úgy állítsd be a modellt, hogy kissé fordítsd el a fejét vagy a testét, hogy csak a fél arca legyen megvilágítva. Az árnyékos fele legyen legközelebb a fényképezőgéphez. Ettől keskenyebbnek fog látszani az arca. Másrészről, ha azt szeretnéd, hogy teltebbnek látsszon az arca, akkor kérd meg a személyt, hogy addig fordítsa el a fejét vagy a testét, amíg a fény az egész arcát meg nem világítja.
Fordíts különös figyelmet a kézre. Lazának kell tűnnie, és olyan helyzetben kell lennie, amely természetes a modellnek, mint például finoman az állon vagy az arc egyik oldalán nyugodva. Ha az illető áll, akkor kerüld azt a nagyon gyakori hibát, hogy a kar a személy oldalán lóg, s a kezek egyenesen lefelé néznek. Jobb, ha fog valamit a kezében, vagy természetes tartásban nyugszik a keze.
• Van valamilyen tipped arra, hogyan fényképezzünk párokat? Próbáld meg úgy beállítani őket, hogy a fejüket kissé döntsék egymás felé. Általában legjobb kerülni, hogy mindketten ugyanabban a magasságban legyenek. Megpróbálhatnád úgy elhelyezni őket, hogy az egyik személy szeme a másiknak az orra vonalában legyen. (Lásd a 4. fényképet.)
• Beszéljünk most a megvilágításról. A napnak mely időszaka a legjobb arra, hogy a szabadban készítsünk fényképet? A késő délután. Akkor jobbára szélcsend van, és a fény tónusa is melegebb. Próbáld meg úgy beállítani a barátodat, hogy a napfény az arca egyik oldalát világítsa meg, és arca árnyékos oldalára csak háromszögvilágítás vetődjön. Így nem fog hunyorogni az illető. Ha profilképet szeretnél készíteni, a fényképezőgépet irányítsd az arc árnyékos oldalára. Egyébként győződj meg róla, hogy a fényképezőgép lencséit elárnyékoltad a napfény elől.
• Mit tegyünk, ha túl erős a fény? Próbáld meg úgy elhelyezni a barátodat, hogy a nap mögötte legyen.
• Nem lesz ettől árnyékban az arca? De igen, viszont használhatod a vakut, hogy az árnyékos részeket kisegítsd a fénnyel. Néhány fényképezőgép ezt automatikusan megteszi. Egy másik megoldás az, ha az egyik barátod segédkezik. Tarthatja neked a fényvisszaverő felületet, vagy egy nagy darab fehér kartonpapírt, s így visszaverődik némi szórt napfény a modell arcára.
• Mit mondhatunk a belső téri megvilágításról? Felhasználhatod a természetes fényt azáltal, hogy a modellt az ablak mellé állítod. Egy áttetsző függöny szolgálhat a fény szórására. Amennyiben szükséges, használhatsz villanó kisegítő világítást, vagy fényvisszaverő kartonpapírt, hogy élénkebbé tedd az arcnak azt a részét, amelyik túl sötétnek látszik. (Lásd az 5. fényképet.)
• Mi a helyzet akkor, ha nincs elég felhasználható fény? Ilyen helyzetekben használnod kell a vakudat. Próbáld meg olyan részen elhelyezni a modellt, ahol fehér az oldalsó fal. Döntsd meg a vakut, hogy a fény visszaverődjön az oldalsó falról. Az oldalról jövő fény segítségével jobban ellenőrizni tudod majd, hogy az arc mekkora része van megvilágítva.
El kell ismerni, hogy többszöri próbálkozásra van szükség ahhoz, hogy jó eredményeket érj el. De a portréfényképezés alapelvei egyszerűek. Ha gondosan tervezel, valamint ügyelsz a részletekre, még a legegyszerűbb fényképezőgépek segítségével is jó portrét tudsz majd készíteni — olyat, amit te és szeretteid éveken át nagy becsben fogtok tartani!