Kik laknak a szellemi birodalomban?
A VILÁG a vallásos hitnézetek és vélemények „áruházává” vált. Egyedül Afrikában a vallásos csoportok ezrei találhatók, és mindegyiknek megvan a saját véleménye arról, hogy mi folyik a szellemi birodalomban. De ahhoz, hogy tiszta és valóságos képet alkothassunk erről, figyelmet kell fordítanunk a Bibliára. Ez beazonosítja a szellemi birodalomban lakó szellemeket — mind a jókat, mind a rosszakat. Azt is megmutatja, kihez fordulhatunk sikeresen segítségért és védelemért.
Jehova, a Mindenható Isten
Afrikában a hagyományos vallás azt tanítja, hogy az ősök és az isteni természetű lények fölött egy mindenható Isten elnököl. Az African Mythology (Afrikai mitológia) című könyv a következő megjegyzést teszi: „Semmi kétség afelől, hogy szinte minden, hacsak nem az összes afrikai nép hisz egy Legfelsőbb Lényben, minden dolog teremtőjében.” Az African Religion in African Scholarship (Afrikai vallás az afrikai tudományban) című könyv ezt mondja: „Mivel a világegyetem abszolút ellenőre Isten, minden más élőlény és minden hatalom miatta létezik. Abszolút hatalommal és erővel bír.”
A Biblia egyetért azzal, hogy van Valaki, aki a legfőbb uralkodó a szellemi birodalomban. Úgy jellemzi őt, mint aki az „isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5Mózes 10:17).
Afrika-szerte a nevek és címek százaival ruházzák fel azt a személyt, akit a legfelsőbb lénynek tekintenek. Mit mond azonban Isten Szava az isteni névről? A zsoltáríró a következőt jegyezte fel: „te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön” (Zsoltárok 83:19). Ez a szent név több mint 7000-szer fordul elő a bibliai feljegyzésben, bár néhány bibliafordító ezt olyan címekkel helyettesítette, mint az „Isten” vagy „Úr”.
Mivel Jehovának mindenható ereje van, ő segíthet nekünk. Úgy jellemzi magát, mint aki „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:6, 7; 1Sámuel 2:6, 7).
Az angyalok Isten hatalmas szolgái
Jóval azelőtt, hogy Jehova megteremtette az embereket vagy még magát a földet is, az egekben hozzá hasonló szellemszemélyeket teremtett. A Biblia elmondja, hogy amikor Isten ’a földnek alapot vetett’, „Istennek minden fiai [az angyalok] vigadozának” (Jób 38:4–7). Angyalok milliói léteznek. Dániel, Jehova szolgája írt az égi dolgokról való egyik látomásáról, melynek során azt látta, hogy „ezerszer ezeren szolgálának néki [Istennek], és tízezerszer tízezeren állának előtte” (Dániel 7:10).
Az első szellemszemély, akit Jehova teremtett, az volt, aki később Jézus Krisztus néven vált ismertté (János 17:5; Kolossé 1:15). Mielőtt emberként a földön élt volna, Jézus hatalmas szellemteremtményként az égben lakott. Miután Jézus mint ember meghalt, fel lett támasztva az égbe, ahol hatalmas szellemteremtményként nyerte vissza életét (Cselekedetek 2:32, 33).
Jézusnak hatalmas ereje van az égben. A Júdás 9-ben Jézust, aki Mihályként is ismeretes, „arkangyalnak” hívják, mely azt jelenti, hogy ő a vezető vagy főangyal (1Thessalonika 4:16). A föld felett is hatalma van. Jehova „hatalmat, dicsőséget és országot” adott neki, „és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála” (Dániel 7:13, 14). Nagy hatalma ellenére Jézus alárendeltje marad az Atyjának, Jehovának (1Korinthus 11:3).
Míg a hűséges angyalok Jehovának szolgálnak, ők Isten földi szolgái érdekében is szolgálatot végeznek. Pál apostol ezt írta az angyalokról: „avagy nem szolgáló lelkek-é . . ., elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?” (Zsidók 1:14). Különösen az érdekli őket, hogy az emberek megtudják az igazságot Jehováról. János apostol látomásban látott egy „angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget” (Jelenések 14:6, 7).
Sátán és a démonok — Isten és az ember ellenségei
Sajnos nem minden angyal hűséges Istenhez. Néhányuk fellázadt ellene, s ezzel mind Isten, mind pedig az emberiség ellensége lett. A fő lázadó: Sátán az Ördög.
Míg napjainkban sokan tagadják Sátán létezését, a gonoszság létezését senki sem vonja kétségbe. A The Death of Satan (Sátán halála) című könyv azt a megfigyelést teszi, hogy a gonoszságban való hit, s ezzel együtt annak elutasítása, hogy ennek van okozója, „elkerülhetetlen problémához” vezet. „Érzünk valamit, amit a kultúránk többé nem tud szavakkal kifejezni.”
Ezzel ellentétben a Bibliának megvan a szókészlete, és nyíltan kimondja az igazságot a gonoszság forrásáról. Elmagyarázza, hogy az angyalteremtmények, akiket Jehova teremtett, mind igazságosak és jók voltak — semmiféle gonosz angyalt sem teremtett (5Mózes 32:4; Zsoltárok 5:5). Az angyaloknak azonban, az emberekhez hasonlóan, meg lett adva az a képesség, hogy választhatnak jó és rossz között. E tökéletes szellemfiak közül az egyik önző vágyat fejlesztett ki arra, hogy övé legyen az az imádat, ami jogosan Jehovát illeti meg. Így rászolgált a Sátán névre, ami annyit jelent, hogy ’Ellenálló’. (Vö. Jakab 1:14, 15.) Sátán nem csupán egy szélhámos, mint ahogyan azt néhány afrikai vallás tanítja, és nem is egy „testőr”, aki megvédi azokat, akik rendszeresen áldoznak neki. A Biblia úgy mutatja be, mint aki teljes egészében gonosz és rosszindulatú.
Más angyalok is csatlakoztak Sátánhoz az Isten elleni lázadásban. Ezek a démonangyalok is ellenségei a földi embereknek. Ők is rosszindulatúak és gonoszak. A régmúlt időkben néhány embert megnémítottak és megvakítottak (Máté 9:32, 33; 12:22). Másokat — gyermekeket is beleértve — betegséggel vagy elmebajjal sújtottak (Máté 17:15, 18; Márk 5:2–5). Világos, hogy egyetlen érzékeny ember sem akar semmiféle módon sem közösségben állni Sátánnal vagy ezekkel a démonokkal.
Hol vannak az ősök?
Afrikában és máshol emberek milliói hiszik, hogy a halál nem az élet végét jelenti, hanem csupán egy átmenet vagy átjárás a szellemi birodalomban való életbe, abba az uralomba, ahol isteni természetű személyek és ősök vannak. John Mbiti tudós, aki az afrikai vallások területén szakértő, ír az ősökben való hiedelemről, akiket ő úgy nevez, hogy „élő halottak”. „Ezek azok a »szellemek«, akikkel az afrikai népek a legtöbbet foglalkoznak . . . Ezek az ősök tudják, és érdeklődnek afelől, hogy mi történik [a földön] a családban . . . Ők a családi dolgok, hagyományok, erkölcsi elvek és tevékenységek védelmezői. Ha vétkezünk ezekben a dolgokban, az végül is olyan, mintha az ősatyák ellen követnénk el bűnt, akik az adott minőségükben a család és a közösség láthatatlan őreiként tevékenykednek. Mivel még mindig »emberek«, ezért az élő halottak a legjobb közvetítőcsoport az emberek és Isten között: ők ismerik az emberek szükségleteit, »nemrég« itt voltak az emberekkel, ugyanakkor teljesen nyitva állnak számukra az Istennel való beszélgetés csatornái.”
Mit mond azonban a Biblia a halottak állapotáról? Megmutatja, hogy nincs semmiféle „élő halott”. Az emberek vagy élnek, vagy már meghaltak — sosem lehet mindkettő egyszerre. Isten Szava arra tanít, hogy a halottak képtelenek hallani, látni, beszélni vagy gondolkozni. A holtak nincsenek abban a helyzetben, hogy őrködjenek az élők felett. A Biblia ezt mondja: „a halottak semmit nem tudnak . . . Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban [sírgödörben], a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:7, 8, 12). Az ember „visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:4).
Visszatérés a porba
Ha ezt nehéznek találod elfogadni, gondolj bele, mi történt az első férfival, Ádámmal. Jehova „a földnek porából” formálta Ádámot (1Mózes 2:7). Amikor Ádám nem engedelmeskedett Jehova parancsának, a büntetés halál volt. Isten ezt mondta neki: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19).
Mielőtt Jehova megteremtette volna Ádámot a porból, Ádám nem létezett. Így amikor ’visszatért a földbe’, újra élettelenné vált, mint a por. Nem ment át az ősi szellemek birodalmába. Nem ment se az égbe, se a pokolba. Amikor meghalt, az a véget jelentette számára.
A halálkor ugyanez történik más emberekkel is? Igen. A Biblia ezt mondja: „Mindenik [az ember és az állat] ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20). A Biblia megígéri, hogy Isten egy paradicsomi földön való életre fogja feltámasztani az elhunyt embereket, ám ez az idő még csak a jövőben jön el (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). Addig is nem kell félnünk a halottaktól, vagy nem kell áldoznunk nekik, mivel sem segíteni, sem pedig ártani nem tudnak.
Sátán és démonai félre akarják vezetni az embereket a halott őseik állapotát illetően, és így azt a hazugságot mozdítják elő, hogy az emberek a halál után tovább élnek. Egyik módszerükként a hamis történeteket használják fel (1Timótheus 4:1). Látomásokat, álmokat és szellemmédiumokat használnak fel az emberek félrevezetésére, hogy azok így azt gondolják, a halottakkal beszélgettek. Ám nem a halottakkal lépnek kapcsolatba. Inkább démonokkal, akik a meghalt személyeknek adják ki magukat. Ezért Jehova erősen elítéli azokat, akik a halottaktól, illetve közvetlen vagy közvetett módon más eszközöktől tudakozódnak, mint például a jósoktól (5Mózes 18:10–12).
[Kép a 6. oldalon]
Látomások, álmok és szellemmédiumok által a démonok félrevezetik és ijesztgetik az embereket
[Kép a 7. oldalon]
Ahhoz, hogy félrevezessék az embereket, a démonok a már meghalt személyeknek adják ki magukat