Fiatalok kérdezik:

Bevalljam a bűnömet?

„Annyira szégyellem magam, hogy nem is tudom, mit tegyek. Szeretnék odamenni a szüleimhez, de nagyon szégyellem magam” (Lisaa).

ÍGY írt egy zaklatott fiatal nő. Néhány évig tartó, romantikus kapcsolatba bonyolódott egy nem hívő személlyel, míg egy napon alkoholos befolyásoltság alatt szexuális kapcsolatot létesített vele.

Sajnos időről időre még a keresztény fiatalok között is előfordul az ilyesmi. Minél fiatalabbak és tapasztalatlanabbak vagyunk, valószínűleg annál több hibát követünk el. Az a dolog egyik oldala, ha jelentéktelen hibát követünk el, de megint más, amikor súlyos helytelenségbe keveredünk, mint amilyen a szexuális erkölcstelenség (1Korinthus 6:9, 10). Amikor ez megtörténik, a fiatalnak segítségre van szüksége. A gond az, hogy nem könnyű bevallani a saját hibáinkat.

Az egyik keresztény lány házasság előtti szexuális kapcsolatba keveredett. Elhatározta, hogy bevallja ezt a gyülekezetébe járó véneknek, még a dátumot is kitűzte, hogy ezt mikor fogja megtenni. Ám kitolta a dátumot. Később megint kitolta a dátumot. Nemsokára egy egész év eltelt!

„Nincs . . . titok”

Ha súlyos bűnbe estél, rá kell jönnöd, hogy nagyon rossz ötlet elhallgatni a dolgot. Először is, az igazság általában úgyis kiderül. Márk kiskorában eltört egy kerámia falidíszt. „Megpróbáltam gondosan összeragasztani — emlékszik vissza —, de nem sokkal később a szüleim észrevették a repedéseket.” Az igaz, hogy te már nem vagy gyerek. De a legtöbb szülő általában megérzi, ha valami nincs rendben a gyermekével.

„Hazugságokkal próbáltam elpalástolni a gondjaimat — ismeri be a 15 éves Anna —, de az lett a vége, hogy csak rosszabbra fordultak a dolgok.” A hazugságok igen gyakran napvilágra kerülnek. És ha a szüleid rájönnek, hogy hazudtál, akkor valószínűleg feldúltak lesznek — feldúltabbak, mint akkor, ha már az elején töredelmesen bevallottad volna a bűnt.

Ami még fontosabb, hogy a Biblia ezt mondja: „nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne” (Lukács 8:17). Jehova tudja, hogy mit tettünk és mit teszünk. Te sem tudsz jobban elrejtőzni előle, mint Ádám (1Mózes 3:8–11). Előfordulhat, hogy idővel mások előtt is lelepleződnek a bűneid (1Timótheus 5:24).

A hallgatás más módokon is kárt okozhat neked. A zsoltáríró Dávid ezt írta: „Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed” (Zsoltárok 32:3, 4). Igen, a dolog titokban tartásával járó megterhelés súlyos árat követelhet érzelmi szempontból. Lesújtottá tehet az aggodalom és a bűntudat, valamint a botránytól való félelem. Lehet, hogy kezded távol tartani magad a barátoktól és a családtól. Sőt talán úgy érzed, hogy elszakadtál magától Istentől! „Azért volt lelkiismeret-furdalásom, mert megszomorítottam Jehovát, és ez felőrölt” — írta egy András nevű fiatal.

Megtörve a csöndet

Van rá valamilyen mód, hogy megkönnyebbülést szerezz ebből a lelki nyugtalanságból? Igen, van! A zsoltáríró kijelentette: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem . . . és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:5; vö. 1János 1:9). András ugyanígy valódi megkönnyebbülést talált a bűne megvallásában. Így emlékszik vissza: „Közeledtem Jehovához, és buzgón imádkoztam a megbocsátásáért.”

Te is ugyanezt teheted. Imádkozz Jehovához. Ő ugyan tudja, hogy mit tettél, de alázatosan valld be neki imában. Kérd a megbocsátását, és ne tartsd magad vissza ettől azért, mert úgy érzed, túl gonosz vagy ahhoz, hogy segítsen. Jézus azért halt meg, hogy tökéletlenségünk ellenére helyes állapotnak örvendjünk Istennel (1János 2:1, 2). Azt is kérheted, hogy adjon erőt ahhoz, hogy meg tudd tenni a szükséges változtatásokat. Az 51. zsoltár olvasása különösen hasznosnak bizonyulhat számodra abban, hogy megtedd ezt a közeledő lépést Isten felé.

Mondd el a szüleidnek

Többre van azonban szükség annál, hogy egyszerűen csak bevalld a bűnöd Istennek. Köteles vagy még elmondani a szüleidnek is. Isten őket bízta meg azzal, hogy „az Úr tanítása és intése szerint” neveljenek fel (Efézus 6:4). Ezt csakis úgy tehetik meg, ha tudnak a gondjaidról. Elmondani a szüleidnek megint csak nem könnyű vagy kellemes dolog. De kezdeti reagálásuk után valószínűleg uralkodni fognak az érzelmeiken. Talán még örülnek is, hogy megbízol bennük annyira, hogy feltárod előttük a gondodat. Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázata egy olyan fiatalemberről szól, aki szexuális erkölcstelenségbe keveredett. Ám amikor végül bevallotta vétkét, az édesapja tárt karokkal fogadta! (Lukács 15:11–24). A te szüleid is minden bizonnyal hasonlóan a segítségedre fognak sietni. Végtére is még mindig szeretnek.

Igaz, meglehet, hogy attól félsz, megbántod a szüleidet. De nem a bűn bevallása fogja megbántani őket, hanem a bűn elkövetése! Ha bevallod a bűnödet, az az első lépés a fájdalom enyhítése felé. Anna, akit korábban már említettünk, elmondta a szüleinek a problémáját, s utána óriási megkönnyebbülést érzett.b

Van azonban egy másik akadály a bűn bevallása előtt: az, hogy szégyelled magad, és zavarban vagy. A hűséges írástudó, Ezsdrás nem maga vétkezett, de amikor zsidó társainak a bűneit vallotta be, ezt mondta: „szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád” (Ezsdrás 9:6). Igazából helyénvaló, ha szégyelled magadat, amikor rosszat teszel. Ez azt mutatja, hogy még működik a lelkiismereted. És idővel a szégyenérzés alább fog hagyni. András ezt így fejezi ki: „Borzasztó nehéz és zavarba ejtő bevallani a bűnt. De megnyugtató az a tudat, hogy Jehova bővelkedik a megbocsátásban.”

Hívd a véneket

Ha keresztény vagy, a dolog még nem ér véget azzal, hogy elmondod a szüleidnek. András elmondja: „Tudtam, hogy a gyülekezeti vének elé kell vinnem a gondomat. Micsoda megkönnyebbülés volt tudni, hogy készen állnak a segítségnyújtásra!” Igen, a Jehova Tanúi közé tartozó fiatalok odamehetnek, és oda is kell hogy menjenek a gyülekezeti vénekhez segítségért és buzdításért. De miért nem teheted azt, hogy egyszerűen csak imádkozol Jehovához, és annyiban hagyod a dolgot? Azért, mert Jehova azzal a felelősséggel bízta meg a véneket, hogy ’vigyázzanak a lelkeitekre’ (Zsidók 13:17). Segíteni tudnak neked abban, hogy elkerülj egy újabb bűnbeesést. (Vö. Jakab 5:14–16.)

Ne ámítsd magad, úgy érvelve, hogy te tudsz magadon segíteni. Ha igazán elég erős lennél ahhoz, hogy ezt megtedd, akkor vajon bűnbe estél volna az elején? Nyilvánvaló, hogy külső segítséget kell kérned. András bátran ezt tette. Mit tanácsol? „Mindenkit arra buzdítok, aki most vagy régebben súlyos bűnbe keveredett, hogy tárja ki szívét Jehova előtt és az egyik pásztora előtt.”

De mégis, hogyan közelíts meg egy vént? Válaszd ki azt, akivel elég fesztelen tudsz lenni. Így kezdhetnéd: „El kell mondanom valamit” vagy „Van egy gondom”, sőt akár „Van egy gondom, és szükségem lenne a segítségedre.” Őszinteséged és nyíltságod nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy kimutasd megbánásodat, és azt a vágyadat, hogy meg szeretnél változni.

„Félek, hogy kiközösítenek”

Mi a helyzet ezzel a lehetőséggel? Igaz ugyan, hogy ha valaki súlyos bűnt követ, azzal ki van téve annak, hogy kiközösítik — de nem automatikusan. A kiközösítés azokra vonatkozik, akik nem hajlandók megbánást tanúsítani — akik makacsul nem akarnak megváltozni. A Példabeszédek 28:13 ezt mondja: „A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” Az a tény, hogy közeledtél a vénekhez azért, hogy segítséget kérj, már bizonyíték arra, hogy szeretnél megváltozni. A vének elsősorban gyógyítók, nem pedig büntetők. Kötelesek kedvesen és méltósággal bánni Isten népével. Szeretnének segíteni neked abban, hogy ’a lábaiddal egyenesen járj’ (Zsidók 12:13).

El kell ismerni, hogy ahol félrevezetésről, vagy a súlyos helytelenségek régóta tartó gyakorlásáról van szó, ott talán hiányoznak a meggyőző, „megtéréshez méltó cselekedetek” (Cselekedetek 26:20). Olykor tényleg kiközösítés lesz a következmény. És még ahol a helytelenül cselekvő megbánást tanúsít is, a vének kötelesek kiróni valamilyenfajta fegyelmezést. Vajon mérges vagy keserű légy a döntésük miatt? Pál erre buzdít bennünket a Zsidók 12:5, 6-ban: „Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.” Bármilyen fegyelmezést kapj is, tekintsd úgy, mint ami annak bizonyítéka, hogy Isten szeret téged. Ne feledd, hogy az őszinte megbánás újból helyes kapcsolatba hoz irgalmas Atyánkkal, Jehova Istenünkkel.

Bátorságot igényel, hogy beismerd a hibáidat. Ám ha ezt teszed, nemcsak a szüleiddel, de magával Jehova Istennel is rendezheted az ügyet. Ne engedd, hogy a félelem, a büszkeség, illetve az, hogy zavarban vagy, visszatartson a segítségkéréstől. Emlékezz rá, hogy Jehova „bővelkedik a megbocsátásban” (Ésaiás 55:7).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Mindenkit arra buzdítok, aki . . . bűnbe keveredett, hogy tárja ki szívét Jehova előtt” (András).

[Kép a 11. oldalon]

Ha bevallod a vétkedet a szüleidnek, az szellemi gyógyuláshoz vezethet