A Biblia nézőpontja

Az Özönvíz — Tény vagy mese?

„Minden . . . állat közűl, kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába” (1Mózes 7:8, 9).

KI NE hallott volna már a Noé napjaiban bekövetkezett Özönvízről? Talán már gyermekkorod óta ismered a történetet. Sőt, ha elmész a helyi könyvtárba, hogy az Özönvízzel kapcsolatban kutatást végezz, úgy találhatod, hogy erről a témáról sokkal több könyvet írtak a gyermekeknek, mint a felnőtteknek. Így hát úgy dönthetsz, hogy az Özönvízről szóló beszámolót csupán esti mesének tekinted. Sokan érzik úgy, hogy a Noé idejéből származó Özönvíz-beszámoló, a Biblia legnagyobb részével együtt, semmi egyéb, mint egy mese, vagy még a legjobb esetben is csak az ember által kiagyalt erkölcsi tanulság.

Meglepő módon néhányan még azok közül is kétségbe vonják, hogy az Özönvíz valóban megtörtént, akik az állításuk szerint vallási hitnézeteiket a Bibliára alapozzák. Edward J. McLean katolikus pap egyszer azt jelentette ki, hogy Noé történetét nem úgy kell értelmezni, mint történelmet, hanem úgy, mint „egy példázatot vagy irodalmi művet”.

De vajon a Bibliában az Özönvíz-beszámoló csak egy példázat, amit sohasem kell betű szerint érteni? Vajon maga a Biblia teret enged ennek a nézetnek?

Hihető részletek

Vizsgáld meg először, milyen feljegyzést készített Mózes az első könyvében. Ott konkrét évet, hónapot és napot találunk azt illetően, hogy mikor kezdődött el az áradat, mikor feneklett meg a bárka, és mikor száradt fel a föld (1Mózes 7:11; 8:4, 13, 14). Míg a Mózes első könyvében máshol nem mindig vannak feljegyezve konkrét dátumok, az Özönvízzel kapcsolatos dátumok azt a tényt hangsúlyozzák, hogy Mózes valóságos eseménynek tekintette ezt. Hasonlítsd össze a bibliai igazság csengését azokkal a klasszikus szavakkal, amelyek sok mesének a nyitó szavai: „Hol volt, hol nem volt . . .”

Egy másik példaként vizsgáld meg magát a bárkát. A Biblia egy olyan vízi járműről beszél, amelynek hossza körülbelül 133 méter volt, és ennek a hossznak, valamint a magasságának aránya 10:1, hosszának és szélességének aránya pedig 6:1 (1Mózes 6:15). Pedig Noé nem is volt hajóépítő. És arra is emlékezz, hogy ez több mint 4000 évvel ezelőtt történt! A bárka mégis olyan méretarányokkal épült fel, melyekkel ideális volt arra a feladatra, hogy úszó tartályként szolgáljon. Valójában a modernkori hajótervezők is hasonló arányokat találtak, amelyek megfelelő szerkezeti épséget és stabilitást biztosítanak a nyílt tengeren. Bár a Biblia nem határozza meg pontosan, mennyi időt töltött Noé a bárka építésével, a beszámoló arra enged következtetni, hogy az 50-60 évet vett igénybe (1Mózes 5:32; 7:6). Ezek a tényezők éles ellentétben állnak a babiloni Gilgames eposz jól ismert történetével. Az eposz egy masszív, ormótlan kockáról beszél, melynek mindegyik oldala mintegy 60 méter volt, és amely csupán hét nap alatt épült fel. A babiloni legendától eltérően a Bibliában a Vízözön-beszámoló bizalmat kelt a pontosságával.

A Mózes első könyvének beszámolóján kívül az Írások még tíz helyen utalnak Noéra vagy a világméretű Vízözönre. Vajon ezek az utalások azt mutatják, hogy az ihletett írók valóságos történelemnek, vagy azt, hogy mesének tekintették az Özönvizet?

Hitelessége bizonyított

Noé az Írásokban Izráel nemzetének két nemzetségtáblázatában jelenik meg — a második Jézus Krisztussal ér véget (1Krónika 1:4; Lukács 3:36). Ezsdrás és Lukács, akik ezeket a nemzetségtáblázatokat összegyűjtötték, jártas történészek voltak, és biztosan hittek abban, hogy Noé valóságos személy volt.

Noét a Biblia más részeiben is a történelmi személyek mellett sorolják fel, mint olyat, aki az igazságosság és a hit embere volt (Ezékiel 14:14, 20; Zsidók 11:7). Vajon értelmes dolog volna a bibliaírók részéről úgy írni egy mitikus személyről, mint követésre méltó példáról? Nem, mivel ez a Bibliát olvasó embereknél könnyen ahhoz a következtetéshez vezethetne, hogy a hit meghaladja az emberek erejét, és csak a mesében szereplő egyének tudják ezt kimutatni. Noét és a hit más férfiait és nőit azért sorolták fel, mert ugyanolyan gyarló emberek voltak, mint mi, és ugyanolyan érzéseik voltak, mint nekünk (Zsidók 12:1; vö. Jakab 5:17).

A többi szentírási utalásban Noéra és az Özönvízre olyan szövegösszefüggésekben utalnak, amelyek arról szólnak, hogy Isten pusztulást hozott a Noét körülvevő hitetlen nemzedékre. Figyeld meg, hogy a Lukács 17:26, 27-ben feljegyzettek szerint hogyan utalt Jézus a Vízözönre: „miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.”

Jézus Krisztus szemtanúja volt azoknak az eseményeknek, amelyekről beszélt, mivel a földi életét megelőzően már létezett az égben (János 8:58). Ha a Vízözön csupán mese volna, akkor Jézus vagy arra utalt, hogy a jövőbeni jelenléte szemfényvesztés, vagy pedig valótlan dolgot állított. Egyik következtetést sem lehet összhangba hozni az Írások többi részével (1Péter 2:22; 2Péter 3:3–7). Így hát Jézus Krisztus a személyes megfigyelése eredményeképpen hitte, hogy a világméretű Özönvízről szóló bibliai beszámoló hiteles történelem. Az igaz keresztények előtt nem kétséges, hogy ez a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a Noé napjaiban bekövetkezett Özönvíz tény, és nem mese.

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

L. Chapons/Illustrirte Familien-Bibel nach der deutschen Uebersetzung Dr. Martin Luthers