Szegénység — a „csendes vészhelyzet”

„RENGETEGET hallunk a globális felmelegedéssel, az ózonréteggel és az óceánok szennyeződésével kapcsolatos »zajos vészhelyzetekről«” — jelentette ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének tanácsadója, dr. Mahbub Ul-Haq. De hozzátette: „A globális felmelegedés és sok más »zajos vészhelyzet« miatt még nem haltak meg . . . [míg] a »csendes vészhelyzetek« naponta oltanak ki sok életet a fejlődő országokban.” Dr. Ul-Haq észrevételeket fűzött az egyik ilyen „csendes vészhelyzethez”. Mint elmondta: „Valójában a szegénység a legfőbb gyilkos.” Hogy lehet ez?

A világszerte élő 1,3 milliárd olyan ember közül, aki naponta egy dollárból vagy annál kevesebb pénzből tengődik, soknak valóban halálos katasztrófává válik a szegénység. Az UN Chronicle című folyóirat arról számol be, hogy évente 18 millió ember hal meg „szegénységgel összefüggő okok” következtében. Ez a szám elképesztő! Képzeld el micsoda „zajos” szalagcímek lennének például akkor, ha egy évben Ausztrália egész lakossága — mintegy 18 millió ember — éhezne! Ennek a több millió szegénynek a haláláról viszont „nem sokat beszélnek” — jegyezte meg az ENSZ-rádió egyik adása. Ez valóban egy „csendes katasztrófa”.

Ahhoz, hogy megtörjék a csendet, a legelső Szociális Fejlődésért Világcsúcsértekezleten részt vevő, 117 országból érkezett képviselők azokról a módokról beszéltek, ahogyan meg lehet birkózni a szegénység világméretű problémájával. „Százötven évvel ezelőtt a világ a rabszolgaság ellen indított támadást — emlékeztetett James Gustave Speth, az Egyesült Nemzetek Szervezete Fejlesztési Programjának főigazgatója. — Ma a tömeges szegénységgel szemben kell világméretű támadást indítanunk.” Miért ez az aggodalom? Amint arra figyelmeztetett, a szegénység „kétségbeesést és bizonytalanságot szül, valamint veszélyezteti világunkat”.

A „szegénység órája” viszont — amely nyomon követi a szegény családokba születő csecsemők naponkénti számát — még aközben is azt mutatta, hogy a világméretű szegénység képe egyre sötétedik, míg a küldöttek a szegénység megszüntetésének módjairól tárgyaltak. Az óra, melyet a kongresszusi helyszínen is bemutattak, azt jelezte, hogy az egy hétig tartó értekezlet alatt majdnem 600 000 újszülött csecsemővel növekedett a szegények folyton bővülő sora. Az értekezlet utolsó napjának végén a bemutatott órát kikapcsolták; a valóságban azonban „az óra tovább ketyeg”, ahogy Speth megjegyezte. A kérdés most az: meghallják-e?