A Biblia nézőpontja
A gyermekeknek kellene megválasztaniuk a vallásukat?
ATTÓL a pillanattól fogva, hogy egy gyermek megszületik, egészen a serdülőkoron keresztül a szülők választanak helyette. Ugyanakkor egy bölcs szülő tudja, mikor kell hajlékonynak lenni, és amikor csak lehetséges, átgondolja, hogy mit szeretne inkább a gyermek.
A szülőknek mégis nehézséget jelenthet annak eldöntése, mekkora választási szabadságot adjanak a gyermeknek. Bár az igaz, hogy a gyermekek jól választhatnak, és a függetlenség egy bizonyos mértékéből hasznuk lehet; de az is igaz, hogy rosszul is választhatnak, ami tragédiával is végződhet (2Királyok 2:23–25; Efézus 6:1–3).
A gyermekek például gyakran a tápanyagokban szegény ételeket választják a tápláló helyett. Miért? Mert fiatalkorban saját maguk nem képesek józanul ítélni. Vajon bölcs volna a szülők részéről, ha egyszerűen szabad utat engednének a gyermekeiknek ebben a dologban, azt remélve, hogy végül is majd tápláló ételt fognak választani? Nem. Ehelyett inkább a szülőknek kell választaniuk a gyermekeik helyett úgy, hogy a gyermekek hosszú távú érdekeit tartják a szemük előtt.
Ezért a szülők az ételt, az öltözködést, az ápoltságot és az erkölcsös magatartást illetően jogosan választanak a gyermekeik helyett. De mi a helyzet a vallással? Ebben a tekintetben is a szülőknek kell választaniuk?
A választás
Néhányan amellett érvelnek, hogy a szülőknek nem kell a vallásos meggyőződésüket ráerőltetniük a gyermekeikre. Valójában, több mint 160 évvel ezelőtt néhány ember, aki keresztény hitvallásúnak nevezte magát, azt a gondolatot mozdította elő, hogy „a gyermekeket nem kellene a vallásra tanítani az attól való félelem miatt, hogy elméjük egy bizonyos hitvallás felé fog hajlani; ehelyett inkább hagyni kellene, míg ők maguk lesznek képesek választani, és még azt is megválaszthatják, hogy akarnak-e választani”.
Ez az elgondolás azonban nincs összhangban a Biblia nézőpontjával. A Biblia kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekekbe a születésüktől fogva bele kell nevelni a vallásos hitnézeteket. A Példabeszédek 22:6 a következőt mondja: „Tanítsd a gyermeket [fiút, Katolikus fordítás] az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
A „fiú”-nak fordított héber szó a csecsemőkortól a serdülőkorig terjedő időszakot öleli fel. Az Illinois Egyetemen (USA) dolgozó dr. Joseph M. Hunt a korai években történő tanulás fontosságáról a következőt mondta: „A gyermek az életének első négy-öt éve alatt fejlődik a leggyorsabban, és ekkor alakítható a legjobban . . . Alapvető képességeinek talán 20 százaléka az első születésnapja előtt fejlődik ki, mielőtt pedig eléri a négyéves kort, talán a fele.” Ez csupán a Bibliának azt az ihletett tanácsát hangsúlyozza ki, hogy a szülőknek létfontosságú megadniuk a bölcs vezetést a gyermek életének korai szakaszában, és azt, hogy neveljék őt Isten útjaira (5Mózes 11:18–21).
Az Írások figyelemre méltó módon azt az utasítást adják az istenfélő szülőknek, hogy csepegtessék bele a gyermekeikbe a Jehova iránti szeretetet. Az 5Mózes 6:5–7 ezt írja: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat [vésd gyermekeidnek is az eszébe, K. f.], és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” A „vésni”-nek fordított héber ige azt a gondolatot hordozza magában, mint amikor szerszámot élesítenek egy köszörűkövön. Ezt nem lehet csak néhány mozdulattal elvégezni, hanem szorgalmasan, újra és újra meg kell csinálni. Az Újfordítású revideált Biblia a héber nyelvből fordított „ismételni” igét adja meg. Világos tehát, hogy a „vés” szó azt foglalja magában, hogy maradandó hatást hagyunk valakiben. (Vö. Példabeszédek 27:17.)
Ezért az igaz keresztény szülőknek komolyan kell venniük azt a kötelességüket, hogy hatást gyakoroljanak a gyermekeikre a vallásos meggyőződésükkel. Nincs joguk lemondani erről a felelősségükről úgy, hogy engedik a gyermekeiknek, hogy saját maguk válasszanak ezen a téren. Ez azt foglalja magában, hogy „kicsinyeiket” elviszik az összejövetelekre. Ott a szülők mellettük ülhetnek, és segíthetnek nekik értékelni azt a szellemi hasznot, melyre egy egységes család azáltal tehet szert, ha odafigyel az Írás szerinti fejtegetésekre, és részt is vesz abban (5Mózes 31:12, 13; Ésaiás 48:17–19; 2Timótheus 1:5; 3:15).
A szülői felelősség
Ha csupán elmondjuk a gyermeknek, hogy azért egyen meg valamit, mert tápláló, az még nem jelenti, hogy a gyermek ezt élvezni is fogja. Ezért egy bölcs anyuka tudja, hogyan készítse el ezeket a nélkülözhetetlen ételeket olyan étvágygerjesztő módon, amennyire csak lehet, annak érdekében, hogy az vonzó legyen a gyermek ízlésének. És persze az anyuka úgy fogja elkészíteni az ételt, hogy a gyermek képes legyen megemészteni.
Ehhez hasonlóan egy gyermek először talán visszariad a vallásos oktatástól, a szülő pedig úgy találhatja, hogy hatástalanul próbál meg érvelni ebben a dologban. A Biblia útmutatása azonban világos — a szülőknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy csecsemőkoruktól fogva neveljék a gyermekeiket. Ezért a bölcs szülők, azáltal hogy a gyermek számára vonzó módon mutatják be, és figyelembe veszik azon képességét, hogy mennyire köti ez le, ízletesen fogják tálalni a vallásos oktatást.
A szerető szülők érzékenyek azt a kötelezettséget illetően, hogy gondoskodjanak gyermekeik életszükségleteiről, és a legtöbb esetben senki sem ismeri jobban a gyermek szükségleteit, mint a szülők. Ezzel összhangban a Biblia a szülőkre — különösen az apára — bízza azt az elsődleges kötelezettséget, hogy gondoskodjanak a fizikai és a szellemi szükségletekről (Efézus 6:4). A szülőknek tehát nem szabad kibújniuk a felelősségük alól azáltal, hogy valaki másra átruházzák a felelősséget. Bár kihasználhatják a felajánlott segítséget, ez kiegészíti, nem pedig helyettesíti a szülők nyújtotta vallásos oktatást (1Timótheus 5:8).
Az élet során valamikor minden egyes személy eldönti, milyen vallásos hitnézeteket fog megtartani, ha egyáltalán akar valamilyet. Ha a keresztény szülők személyes felelősségüknek érzik, hogy gyermekeik számára már fiatalkoruktól fogva megadják a vallásos oktatást, és ha ezt az időt úgy használják fel, hogy megtanítják nekik, hogyan érveljenek a józan alapelvek alapján, az a választás, amit a gyermekük az élete során később megtesz majd, több mint valószínű, hogy jó választás lesz (2Krónika 34:1, 2; Példabeszédek 2:1–9).
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
The Doré Bible Illustrations/Dover Publications, Inc.