Fiatalok kérdezik:
Miért kell ennyire betegnek lennem?
JASONNEK 13 éves korában megmásíthatatlan vágya volt, hogy egy nap teljes idejű szolgaként a Bételben, Jehova Tanúi brooklyni (New York-i) főhivatalában tevékenykedjen. Készített magának egy fadobozt, amelyet Bétel-doboznak nevezett. Kezdte gyűjtögetni benne azokat a dolgokat, amelyekről úgy gondolta, hogy hasznosak lesznek, amikor elkezdi életpályáját a Bételben.
Ám mindössze három hónappal Jason 18. születésnapja után megállapították, hogy Crohn-betegsége van — amely egy könyörtelen, fájdalmas bélbetegség. „Lesújtott — emlékszik vissza. — Csak annyit tudtam tenni, hogy felhívtam apukámat a munkahelyén, és sírtam. Tudtam, ez ha mást nem is, de azt biztosan jelenti, hogy akadályba ütközött az az álmom, hogy a Bételbe menjek.”
A betegség az egyik fő ok, amiért „az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” (Róma 8:22). Fiatalok megszámlálhatatlan milliói tartoznak a betegek közé. Sok fiatal végül jobban lesz. Másoknak viszont krónikus, vagy néhány esetben életet fenyegető betegségekkel kell megküzdeniük. E megpróbáltatások közé, amelyeket a fiataloknak gyakran el kell szenvedniük, beletartozik az asztma, a cukorbetegség, a sarlósejtes vérszegénység, a fertőző betegségek, az epilepszia, az elmebetegség és a rák. Egyes fiatalok többféle betegséggel élnek együtt.
„Miért történik ez velem?”
A betegség sokszor elmebeli és érzelmi stresszt okoz, nem beszélve a fizikai gyötrelemről. Ha például a betegség miatt hónapokig kimaradsz az iskolából, lehet, hogy nemcsak a tanulásban maradsz le, hanem úgy érzed, a társaságtól is el vagy zárva. Amikor a 12 éves Sunny hiányzik az iskolából, mert időszakosan a kórházban kell tartózkodnia, emiatt aggódik: „Mit csinálnak most az osztálytársaim? Miről maradok ma le?”
Hasonlóképpen a szellemi növekedés látszólag kárt szenvedhet, amikor túl beteg vagy ahhoz, hogy részt vegyél a keresztény összejöveteleken, sőt még a Biblia olvasásához is. Ilyen körülmények között plusz érzelmi és szellemi támogatásra van szükséged. Először talán nem vagy hajlandó elhinni a diagnózist. Később előfordulhat, hogy nagyon mérges leszel, talán magadra, mert azt gondolod, hogy valahogyan elkerülhetted volna a betegséget. Úgy érzed, hogy azt kellene kiáltanod: „Miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velem?” (Vö. Máté 27:46.) Tulajdonképpen normális dolog, ha legalább némi depressziót tapasztalsz.
Továbbá egy fiatal talán még azt is gondolja, hogy ha valamilyen különleges erőfeszítést tesz, például megpróbál szokatlanul jó lenni, akkor Isten megszünteti a betegségét. Ez a gondolkodás azonban kiábránduláshoz vezethet, mivel Isten nem ígéri, hogy most csoda útján gyógyít (1Korinthus 12:30; 13:8, 13).
Talán abban reménykedtél, hogy soha nem kell meghalnod — abban, hogy életben leszel, amikor Isten elhozza a „nagy nyomorúságot” (Jelenések 7:14, 15; János 11:26). Ha ez a helyzet, duplán sokkoló hatású lehet megtudni, hogy életet fenyegető betegséged van. Lehet, hogy azon tűnődsz, megbántottad-e valamivel Jehovát, vagy esetleg azt gondolod, Isten kiszemelt, hogy a feddhetetlenség valamilyen különleges próbájának vessen alá. Ezek azonban nem helyes következtetések. „Az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért” — írja Isten Szava, a Biblia (Jakab 1:13). A betegség és a halál sajnálatos része az ember jelenlegi állapotának, és mindannyian ki vagyunk téve az ’időnek és az előre nem látott eseményeknek’ (Prédikátor 9:11, NW [9:13]).
Küzdelem a félelemmel
Ha súlyosan megbetegszel, az előidézheti azt is, hogy először mélységes félelmet érezz. A How It Feels to Fight for Your Life (Így érzel, amikor az életedért harcolsz) című könyv 14 olyan fiatalnak a megjegyzéseit örökíti meg, akik súlyos betegek. Anton (10 éves) például attól félt, hogy belehal egy erős asztmás rohamba. Elizabeth (16 éves) pedig a csontrák ellen harcolt, és attól félt, hogy elalszik, és többé nem ébred fel.
Néhány fiatal azonban másfajta félelmet érez — attól fél, hogy soha senki nem akar összeházasodni vele, vagy nem lesznek egészséges gyermekei az élete későbbi szakaszában. Megint más fiatalok — akár fertőző a betegségük, akár nem — attól félnek, hogy esetleg átadják betegségüket a családtagoknak.
Még ha egy betegség stabilizálódik vagy javul is, újra felszínre törhet a félelem, ha megint rosszabbodik az illető állapota. Ha éreztél már ilyesfajta félelmet, akkor tudod, hogy nagyon is valódi. Szerencsére a negatív érzelmek kezdeti fellobbanása idővel alábbhagy. Akkor már ésszerűbben tudod elkezdeni kiértékelni a körülményeidet.
A kihívás, amikor beteg vagy
„Amikor fiatal vagy, úgy érzed, hogy leküzdhetetlen vagy — jegyzi meg Jason, akit már korábban említettünk. — Aztán amikor súlyosan megbetegszel, az hirtelen felráz. Úgy érzed, hogy egyik napról a másikra megöregedtél, mivel vissza kell vonulnod, és lassítanod kell a tempón.” Igen, kihívást jelent szembenézni az újfajta korlátozásokkal.
Jason azt állapította meg, hogy a másik nagy kihívást az jelenti, ha mások nem értik meg az ember helyzetét. Jasonnek olyan baja van, amit „láthatatlan betegségnek” lehetne nevezni. Jason külső megjelenése meghazudtolja belső bajait. „A szervezetem nem emészti meg az ételt úgy, ahogyan kellene — magyarázza Jason —, ezért gyakran kell ennem, és nagyobb mennyiségeket, mint sokaknak. Mégis sovány maradok. Időnként meg annyira rám jön a fáradtság, hogy a nap kellős közepén képtelen vagyok nyitva tartani a szememet. De az emberek olyan megjegyzéseket tesznek rám, amelyek azt mutatják, hogy szerintük én túlságosan engedékeny vagy lusta vagyok. Ilyeneket mondanak: »Te is tudod, hogy jobban is tudnád csinálni a dolgokat, de még csak meg se próbálod!«”
Jasonnek vannak öccsei és húgai, akik nem mindig értik meg, hogy miért nem tudja azokat a dolgokat csinálni, amelyeket azelőtt — például elvinni őket labdázni. „De tudom, hogy ha megsérülök, akár hetekig is eltarthat, míg meggyógyulok — jegyzi meg Jason. — Hajlamosak az én fájdalmamat az övékéhez hasonlítani, és ezt mondják: »Csak nyöszörög, hogy rá figyeljenek.« Nekik valószínűleg olyasmit jelent a legnagyobb fájdalom, mint amikor megrándul a lábuk, ezért egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy én milyen fájdalmat érzek.”
Ha úgy tűnik, hogy a betegséged terhet rak a családod vállára, akkor talán a bűntudattal küszködsz. A szüleid is bűntudatot érezhetnek. „Mind a két szülőm azt hiszi, hogy ők adták át nekem ezt a bajt — mondja Jason. — A gyerekek általában alkalmazkodnak egy betegséghez, ha már megszokták. De a szülőknek nehezebb ezt megtenni. Újra és újra bocsánatot kérnek tőlem. Állandóan meg kell tennem a tőlem telhető legtöbbet, hogy megpróbáljam enyhíteni a bűntudatukat.”
Orvoshoz járás — nem mulatság
A folytonos orvoshoz járás az aggodalom forrása lehet. Kicsinek és tehetetlennek érezheted magadat. Ijesztő lehet csak üldögélni a kórházi vizsgálóhelyiségben, és várni, hogy rád kerüljön a sor. „Annyira magányosnak . . . érzed magad, és jó lenne, ha valaki ott lenne veled” — mondja Joseph, egy 14 éves szívbeteg. Sajnos néhány fiatal még a szüleitől sem kapja meg ezt a fajta támogatást.
Az orvosi vizsgálatok hasonlóképpen aggodalmat idézhetnek elő. Őszintén szólva némelyik vizsgálat kifejezetten kellemetlen lehet. Aztán utána meg lehet, hogy nyugtalan napokat vagy heteket kell elviselned, míg vársz az eredményekre. De gondolj arra, hogy az orvosi vizsgálat nem olyan, mint az iskolai vizsga; ha egészségi bajod van, az nem jelenti azt, hogy valamilyen értelemben kudarcot vallottál.
Tulajdonképpen egy vizsgálat nagyon hasznos információkat nyújthat. Megmutathatja, hogy olyan egészségi bajod van, amelyet könnyen lehet kezelni. Vagy ha nem, a vizsgálat segíthet rávilágítani, hogy mit tehetsz annak érdekében, hogy együtt tudj élni azzal a bizonyos rendellenességgel. Még arra is rávilágíthat, hogy végső soron nincs is egy bizonyos gyanított betegséged. Ezért próbáld meg, hogy nem vonsz le elhamarkodottan következtetéseket az állapotoddal kapcsolatban.
Ha túl sokat aggodalmaskodsz, csak kimeríted magadat. A Biblia ezt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz” (Példabeszédek 12:25, Újfordítású revideált Biblia). Ehelyett Isten arra ösztönöz bennünket, hogy mondjuk el neki a gondjainkat. Bíznunk kell abban, hogy törődik velünk, valamint vezetést és bölcsességet ad, hogy a lehető legjobb módon tudjuk megoldani a nehézséget (Zsoltárok 41:4; Példabeszédek 3:5, 6; Filippi 4:6, 7; Jakab 1:5).
Boldogok lehetünk, hogy Teremtőnk, Jehova Isten már megtette a szükséges lépést annak érdekében, hogy létrehozza igazságos új világát. Sőt feltámasztja az elhunytakat, és megadja nekik a lehetőséget arra, hogy örvendjenek annak az új világnak. A Biblia arról biztosít bennünket, hogy akkor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24).
Addig is lehet, hogy meg kell küzdened egy súlyos betegséggel. De sok gyakorlati dolog van, amit megtehetsz annak érdekében, hogy a legtöbbet hozd ki a helyzetedből. Ezt egy későbbi cikkben fogjuk megtárgyalni.
[Kép a 18. oldalon]
Lehet, hogy azt kérdezed: „Miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velem?”