Hiányzik az evolúció alapja?

MI A lényege Darwin evolúciós elméletének? „A szó legteljesebb, biológiai értelmében . . . az evolúció egy folyamatot jelent, melynek során élettelen anyagból élet alakult ki, majd azt követően természetes módon teljesen kifejlődött.” A darwini evolúció megköveteli, hogy „gyakorlatilag minden élőlény, vagy legalábbis az élőlények összes legérdekesebb jellemzője természetes kiválasztás eredménye legyen, amely véletlenszerű változás szerint zajlik” (Darwin’s Black Box​—The Biochemical Challenge to Evolutiona, írta Michael Behe, a Lehigh-i Egyetem [Pennsylvania, USA] biokémiai docense).

Egyszerűsíthetetlen összetettség — az evolúció buktatója

Amikor Darwin létrehozta elméletét, a tudósok alig tudtak valamit, ha egyáltalán volt valami ismeretük az élő sejt bámulatos összetettségéről. A modern biokémia, amely molekuláris szinten tanulmányozza az életet, napvilágra hozott valamennyit ebből a bonyolultságból. Komoly kérdéseket és kétségeket is felvetett Darwin elméletével kapcsolatban.

A sejtek alkotóelemei molekulákból állnak. A sejtek az összes élőlény építőkövei. Behe professzor római katolikus, és hisz az evolúcióban, ezzel magyarázva az állatok későbbi kifejlődését. Mégis komoly kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy vajon az evolúció magyarázatot tud-e adni a sejt létezésére. Molekuláris gépekről beszél, amelyek „a sejtben csomagot szállítanak egyik helyről a másikra olyan »országutakon«, amelyek más molekulákból állnak . . . A sejtek a gépeket használva úszkálnak, lemásolják magukat egy gép segítségével, és gép segítségével vesznek magukhoz táplálékot. Röviden: rendkívül bonyolultan kifinomult molekuláris gépek irányítanak minden sejtfolyamatot. Így az élet részletei finoman be vannak állítva, és az élet gépe hallatlanul összetett.”

Na már most mindez a tevékenység milyen méretekben megy végbe? Egy jellegzetes sejt mindössze háromezred milliméter széles! Ezen a parányi helyen történnek a létfontosságú összetett funkciók. (Lásd az ábrát a 8—9. oldalon.) Nem csoda hát, hogy valaki ezt mondta: „Az a dolog csattanója, hogy a sejt — az élet alapja — meghökkentően összetett.”

Behe úgy érvel, hogy a sejt csak teljes valóságában képes működni. Így nem lehet életképes aközben, mialatt az evolúció hatására lassú, fokozatos változások által alakul. Az egérfogót hozza fel példának. Ez az egyszerű szerkezet csak akkor képes működni, amikor minden alkatrésze össze van szerelve. Minden egyes alkatrésze — a lap, a rugó, a befogószerkezet, a kakas és a pecek — önmagában nem egérfogó, és nem is képes akként működni. Mindegyik részre egy időben van szükség, és össze kell azokat szerelni ahhoz, hogy működőképes csapda legyen belőlük. Ugyanígy egy sejt is csak akkor tud sejtként működni, ha az összes alkotóeleme össze van szerelve. Ezt a szemléltetést használja magyarázatul arra, amit „egyszerűsíthetetlen összetettségnek”b nevez.

Ez nagy problémát jelent az állítólagos evolúciós folyamattal kapcsolatban, amely fokozatosan megszerzett, hasznos tulajdonságok megjelenését foglalja magában. Darwin tudta, hogy a természetes kiválasztás fokozatos evolúciójáról alkotott elmélete nagy kihívással nézett szembe, amikor kijelentette: „Ha bizonyítani lehetne, hogy van olyan bonyolult szerv, mely nem képződhetett számos, egymást követő, csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne” (Fajok eredete).

Az egyszerűsíthetetlen összetettségű sejt a Darwin elméletébe vetett hit egyik fő buktatója. Először is az élettelenből az élőbe való ugrást nem tudja megmagyarázni az evolúció. Azután következik az első összetett sejt problémája, amelynek egy csapásra kellett létrejönnie koordinált egységként. Más szóval a sejtnek (vagyis az egérfogónak) hirtelen kellett létrejönnie, összeszerelve és működőképesen!

A véralvadás egyszerűsíthetetlen összetettsége

Az egyszerűsíthetetlen összetettség másik példája az a folyamat, amelyet legtöbbünk természetesnek vesz, amikor megvágja magát — a véralvadás. Normális körülmények között bármelyik folyadék azonnal kifolyik egy lyukas tartályból, és addig folyik, amíg a tartály teljesen ki nem ürül. Viszont amikor megszúrjuk vagy elvágjuk a bőrünket, a szivárgást gyorsan elzárja a keletkező alvadék. Ám az orvosok tudomása szerint „a véralvadás nagyon összetett, szövevényesen összefonódott rendszer, amely rengeteg, egymással összefüggő fehérjerészekből áll”. Ezek hozzák mozgásba azt, amit véralvadást okozó láncreakciónak neveznek. Ez a kifinomult gyógyító folyamat „döntően függ attól, hogy mennyi idő alatt és milyen sebességgel mennek végbe a különböző reakciók”. Különben az illetőnek megalvadhat és megszilárdulhat az összes vére, vagy pedig elvérezhet a sérült. Az idő és a sebesség létfontosságú kulcstényező.

A biokémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a véralvadás sok tényezőt foglal magában, melyek közül egyik sem hiányozhat a folyamat sikeréhez. Behe ezt kérdezi: „Ha egyszer elkezdődik a véralvadás, mi állítja meg, hogy ne folytatódjon addig, míg az összes vér . . . megszilárdul?” Kifejti még, hogy „a véralvadék kialakulása, korlátozódása, megerősödése és eltávolítása” egy koordinált biológiai rendszert alkot. Ha bármelyik rész felmondja a szolgálatot, akkor az egész rendszer felmondja a szolgálatot.

Russell Doolittle, a Kaliforniai Egyetem evolucionistája és biokémiai professzora ezt kérdezi: „Hogy a csudába keletkezett ez az összetett és érzékenyen kiegyensúlyozott folyamat? . . . Az volt a látszólagos ellentmondás, hogyha mindegyik fehérje attól függött volna, hogy a másik aktiválja, akkor hogy alakulhatott ki egyáltalán ez a rendszer? Mi haszna lenne a rendszer bármelyik részének az egész csoport nélkül?” Doolittle az evolúciós vitákat felhasználva próbálja megmagyarázni a folyamat eredetét. Behe professzor azonban rámutat, hogy „óriási szerencsére lenne szükség ahhoz, hogy a megfelelő géntöredékek a megfelelő helyre kerüljenek”. Rámutat, hogy Doolittle magyarázata és egyszerű nyelvezete iszonyú nehézségeket rejt magában.

Tehát az egyik fő ellenvetés az evolúciós modellel szemben az egyszerűsíthetetlen összetettség áthidalhatatlan akadálya. Behe kijelenti: „Hangsúlyozom, hogy a természetes kiválasztás, a darwini elmélet mozgatórugója csak akkor válik be, ha van mit kiválasztani — valami, ami most azonnal hasznos, nem pedig a jövőben lesz az.”

„Baljós és néma csend”

Behe professzor azt állítja, hogy néhány tudós tanulmányozta „az evolúcióra vonatkozó matematikai modelleket, vagy a szekvenciális adatok összehasonlítására és magyarázatára szolgáló új matematikai eljárásokat”. Ám ezt a következtetést vonja le: „A matematika feltételezi, hogy a tényleges evolúció fokozatos, véletlenszerű folyamat, de nem bizonyítja (és nem is képes bizonyítani).” (Az utóbbi szókapcsolat kiemelése tőlünk.) Korábban ezt mondta: „Ha az ember kutatást végez a tudományos irodalomban az evolúcióval kapcsolatban, és arra a kérdésre összpontosítja a kutatását, hogy miként alakultak ki a molekuláris gépek — az élet alapjai —, akkor azt találja, hogy ezen a téren baljós és néma csend van. Az élet alapjának összetettsége megbénította a tudomány ennek megmagyarázása érdekében tett próbálkozását; a molekuláris gépek egy még mindig áthatolhatatlan sorompót állítanak az elé, hogy a darwinizmust világszerte elfogadják.”

Ez egy sor kérdést vet fel a lelkiismeretes tudósok számára, amelyeket fontolóra kell venniük: „Hogyan alakult ki a fotoszintézissel kapcsolatos reakciók központja? Hogyan kezdődött el az intramolekuláris átrendeződés? Hogyan indult be a koleszterin bioszintézise? Hogy keveredett bele a retinál a látásba? Hogyan alakultak ki a foszfoproteidek ingerületvezető útjai?”c Behe hozzáfűzi még: „Az a tény, hogy ezek közül a problémák közül egyre sem figyelnek, nem beszélve a megoldásukról, nos ez nagyon erőteljesen arra utal, hogy a darwinizmus hiányos váz az összetett biokémiai rendszerek eredetének a megértéséhez.”

Amennyiben Darwin elmélete nem tud magyarázatot adni a sejtek összetett molekuláris alapjára, akkor hogyan lehet kielégítő magyarázat annak a több millió fajtának a létezésére, amely ezen a földön él? Elvégre az evolúció a fajták új családjait sem tudja létrehozni azáltal, hogy áthidalja a fajták családjai közötti szakadékokat (1Mózes 1:11, 21, 24).

Az élet kezdetének nehézségei

Függetlenül attól, hogy Darwin evolúciós elmélete mennyire hihetőnek tűnhet néhány tudós szemében, végül is szembe kell nézniük a kérdéssel: Még ha feltételezzük is, hogy az élőlények formái természetes kiválasztás útján keletkeztek, hogyan kezdődött el az élet? Más szóval: a gond nem a legalkalmasabb megmaradásával, hanem a legalkalmasabbnak, s méghozzá a legelsőnek a megérkezésével van! Ám Darwinnak a szem evolúciójával kapcsolatos megjegyzései arra utalnak, hogy nem foglalkozott azzal a nehézséggel, hogy miként kezdődött az élet. Ezt írta: „Hogy valamely ideg miképpen válik fényérzékennyé, nem kevesebb érdeklődésre számot tartó kérdés, mint az, hogyan keletkezett az élet.”

Philippe Chambon francia tudományos író ezt írta: „Maga Darwin is csodálkozott azon, hogy a természet miként választotta ki a kialakuló formákat még azelőtt, hogy azok tökéletesen működtek. Az evolúciós rejtélyek listája végeláthatatlan. És a mai biológusoknak alázatosan el kell ismerniük, amit Jean Génermont, az orsayi Dél-Párizsi Egyetem professzora elismert, vagyis hogy »az evolúció álelméletei nem képesek könnyedén megmagyarázni az összetett szervek eredetét«.”

Azt figyelembe véve, hogy borzasztóan kicsi az esélye annak, hogy az evolúció az élőlények ilyen végtelen változatosságát és összetettségét hozta volna létre, nehezen tudod elhinni, hogy minden egyszerűen csak a véletlen folytán fejlődött ki a jó irányban? Eltűnődsz azon, hogy miként maradhatott életben egyetlen élőlény is a legalkalmasabbak megmaradásáért vívott harcban, ha még csak közben alakult ki a szeme? Vagy miközben félállati testén a feltételezhetően kezdetleges ujjai fejlődtek? Eltűnődsz-e azon, hogy a sejtek hogyan maradtak életben, ha hiányos és elégtelen állapotban léteztek?

Robert Naeye, az Astronomy című folyóirat írója és evolucionista azt írta, hogy a földi élet „valószínűtlen események hosszú sorának” az eredménye, mely események „éppen a megfelelő módon történtek ahhoz, hogy előidézzék létezésünket, mintha egymás után milliószor nyertünk volna egymillió dollárt a lottón”. Az érvelési logika kétségtelenül alkalmazható a ma létező minden egyes élőlény esetében is. Az esély egyenlő a nullával. Mégis elvárják, hogy higgyük el, az evolúció véletlenül egy férfit és egy nőt hozott létre egy időben, hogy új fajok maradjanak fenn. Még valószínűtlenebb, amit szintén elvárnak, hogy higgyünk el, a férfi és a nő nemcsak hogy egy időben fejlődött ki, hanem még egy helyen is! Ha nem találkoztak volna, nem szaporodhattak volna!

Biztos, hogy az már több mint hiszékenység, ha valaki elhiszi, hogy az élet több millió végső formája jól végződő szerencsés esetek millióinak a következménye.

Miért hisz benne a többség?

Miért annyira népszerű és elfogadott az evolúció oly sokak előtt, mint ami egyedüli magyarázat a földi életre? Ennek egyik oka az, hogy ez a hagyományos nézet, amelyet az iskolákban és az egyetemeken tanítanak, és jaj annak, aki egy szóval is kételyt mer támasztani vele szemben. Behe kijelenti: „Sok diák a tankönyvéből tanulja meg, hogy miként kell tekinteni a világot evolúciós szemmel. Azt azonban nem tanulják meg, hogy a darwini evolúció hogyan hozhatott létre bármit is a rendkívül bonyolult biokémiai rendszerek közül, amelyekről ezek a tankönyvek írnak.” Majd hozzáteszi még: „Ahhoz, hogy megértsük a darwinizmus mint ortodoxia sikerét, s úgyszintén a molekuláris szintű tudományként történő bukását, meg kell vizsgálnunk azokat a tankönyveket, amelyeket a nagyravágyó tudósok tanításaihoz használnak fel.”

„Ha a világ összes tudósa között közvélemény-kutatást végeznénk, a nagy többség azt mondaná, hogy szerinte a darwinizmus igaz. De a tudósok is, mint mindenki más, véleményük többségét más emberek szavára alapozzák . . . Valamint — és sajnos — nagyon gyakran a tudományos társadalom elutasította a kritikát, mivel attól félt, hogy támadásra való alapot nyújt a kreacionistáknakd. Ironikus, hogy a természetes kiválasztás nyílt, tudományos kritikáját a tudomány védelme érdekében utasítják el.”

Milyen életképes és megbízható alternatíva van Darwin evolúciós elméletén kívül? Ebben a sorozatban az utolsó cikkünk ezzel a kérdéssel foglalkozik majd.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Ha bizonyítani lehetne, hogy van olyan bonyolult szerv, mely nem képződhetett számos, egymást követő, csekély módosulás révén, akkor az én elméletem feltétlenül megdőlne”

[Oldalidézetek a 10. oldalon]

A sejt belsejében „a csúcstechnológia és az elképesztő összetettség világa” van (Evolution: A theory in Crisis).

A sejt DNS-ében található utasításokat „ha kiírnánk, tele lenne velük ezer darab 600 oldalas könyv” (National Geographic).

[Oldalidézet a 11. oldalon]

„A matematika feltételezi, hogy a tényleges evolúció fokozatos, véletlenszerű folyamat, de nem bizonyítja (és nem is képes bizonyítani).”

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Ironikus, hogy a természetes kiválasztás nyílt, tudományos kritikáját a tudomány védelme érdekében utasítják el.”

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

A molekula és a sejt

Biokémia — „az élet valódi alapjának, a molekuláknak a tanulmányozása, melyek sejteket és szöveteket alkotnak, s amelyek katalizálják az emésztési, a fotoszintetizáló, az immunizáló és egyéb folyamatok kémiai reakcióit” (Darwin’s Black Box).

Molekula — „a legkisebb részecske, amelyre egy alkotóelem vagy egy vegyület osztható anélkül, hogy megváltoztatná kémiai és fizikai tulajdonságait; azonos vagy különböző atomok csoportja, melyeket kémiai erők tartanak össze” (The American Heritage Dictionary of the English Language).

Sejt — minden élő szervezet alapvető egysége. „Minden sejt rendkívül szervezett felépítésű, mely egy szervezet formájáért és működéséért felelős.” Hány sejtből áll egy felnőtt ember? Százbillióból (100 000 000 000 000)! Körülbelül 155 000 sejtünk van bőrünk minden négyzetcentiméterén, az emberi agyban pedig 10-100 milliárd neuron van. „A sejt kulcsfontosságú az életfolyamatokban, mivel ezen a szinten történik, hogy a víz, a sók, a makromolekulák és a membránok összessége valójában életre kel” (Biology).

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

A sejt „páratlan összetettsége”

„Ahhoz, hogy megértsük az élet reális voltát, ahogyan az a molekuláris biológiában feltárul, egymilliárdszorosra fel kell nagyítanunk egy sejtet, hogy húsz kilométeres legyen az átmérője, és hasonlítson egy óriásléghajóhoz, amely elég nagy ahhoz, hogy beborítson egy nagyvárost, amilyen London vagy New York. Ekkor egy olyan tárgyat látnánk, amely úgy van megformálva, hogy páratlan összetettségű és alkalmazkodó legyen. A sejt felszínén több millió nyílást látnánk, mint amilyenek egy hatalmas űrhajó fedélzeti nyílásai, melyek kinyílnak és becsukódnak, hogy lehetővé tegyék az anyagok folyamatos ki- és beáramlását. Ha belépnénk az egyik ilyen nyíláson, a csúcstechnológia és az elképesztő összetettség világában találnánk magunkat. Végtelen, rendkívül jól megszerkesztett folyosókat és csatornákat látnánk, amelyek a sejt belső felületétől minden irányba elágaznak; némelyik a sejtmagban lévő központi memóriabankhoz vezetne, míg mások a szerelőtelepekhez és a feldolgozóegységekhez vezetnének. Maga a sejtmag egy hatalmas, több mint egy kilométer átmérőjű, gömbölyű helyiség lenne, amely egy geodéziai kupolára hasonlít, s ennek belsejében a DNS-molekulák több kilométeres, spirális láncait látnánk, melyek mindegyike rendezett sorokban, szépen halomba lenne rakva. A termékek és a nyersanyagok óriási választéka szépen elrendezett módon egyik helyről a másikra haladna a sokféle csatorna mentén a különböző szerelőtelepekről és vissza, a sejt külső területén.

Csodálkoznánk azon, hogy a sok, látszólag végtelen csatorna mentén látható oly sok tárgynak a mozgásában micsoda irányítás rejlik, s mind tökéletes összhangban van egymással. Bármilyen irányba tekintenénk, mindenféle robotszerű gépeket látnánk magunk körül. Észrevennénk, hogy a sejt működéséhez szükséges alkotóelemek közül a legegyszerűbbek — a fehérjemolekulák — meglepő módon a molekuláris gépezet összetett darabjai, melyek mindegyike körülbelül háromezer atomból áll, s ezek rendkívül szervezett, háromdimenziós térszerkezetben lennének elrendezve. Még inkább elcsodálkoznánk, amikor ezeknek a bizarr molekuláris gépeknek a különösen megfontolt tevékenységeit néznénk, főleg amikor megértenénk, hogy az összes megszerzett fizikai és kémiai ismereteink ellenére egy ilyen molekuláris gép megformálásának a feladata, azaz egyetlen működő fehérjemolekuláé, jelenleg teljesen meghaladja képességeinket, és legalább a következő évszázad kezdetéig valószínűleg nem is fogjuk megvalósítani. A sejt élete mégis több ezer, feltétlenül több tízezer, valamint valószínűleg több százezer különböző fehérjemolekula koordinált tevékenységétől függ” (Evolution: A Theory in Crisis).

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Tények és legendák

„Az a személy, aki nem érzi úgy, hogy kénytelen a kutatásait olyan okokra korlátozni, amelyek mögött nem húzódik intelligencia, azt a világos következtetést vonja le, hogy sok biokémiai rendszer megformálás által jött létre. Nem a természet törvényei, nem is a véletlen vagy a szükség formálta meg őket, hanem valaki megtervezte őket . . . A földi élet — legalapvetőbb szintjét és legfontosabb összetevőit tekintve — intelligens tevékenység eredménye” (Darwin’s Black Box).

„Nem férhet hozzá semmi kétség, hogy a biológusok egy évszázadon át tartó intenzív erőfeszítései kudarcba fulladtak azon a téren, hogy bármilyen jelentős szempontból megerősítsék” a darwini evolúciós elméletet. „Továbbra is tény, hogy a természet nem redukálódott a folytonosságra, ahogyan azt a darwini minta megköveteli, és nem lett megalapozva annak hihetősége sem, hogy az élet megformálásában a véletlen játszott volna közre” (Evolution: A Theory in Crisis).

„Az evolúciós elméletnek a biológiától igencsak távol álló területekre gyakorolt hatása az egyik leglátványosabb példa a történelemben arra, hogy egy alaposan feltételezett elképzelés, amelynek nincs valóban szilárd, tudományos bizonyítéka, képes átformálni egy egész társadalom gondolkodását, és képes hatalmat gyakorolni egy korszak szemléletmódja felett” (Evolution: A Theory in Crisis).

„A múlt bármelyik tudományága . . ., amely eleve kizárja a megformálás vagy a teremtés lehetőségét, többé már nem az igazság utáni kutatás; és egy zavaros filozófiai elmélet, nevezetesen a naturalizmus szolgájává (vagy rabszolgájává) válik” (Origins Research).

„Legenda . . ., hogy Charles Darwin megoldotta a biológiai összetettség eredetének problémáját. Legenda, hogy alaposan, sőt kielégítően ismerjük az élet eredetét, illetve, hogy a helyénvaló értelmezések csakis az úgynevezett természetes okokra utalnak. Persze a filozófiai naturalizmus ezen és egyéb legendái bizonyos értelemben kiemelkedőek. Előkelő társaságban az ember nem beszél róluk túlságosan durván. De nem is kell kritika nélkül elfogadnia” (Origins Research).

„Bizalmas körökben sok tudós elismeri, hogy a tudomány nem tud magyarázattal szolgálni az élet kezdetére vonatkozóan . . . Darwin sohasem képzelte, hogy ilyen tökéletesen mélyreható összetettség létezik az életnek még a legalapvetőbb szintjén is” (Darwin’s Black Box).

„A molekuláris evolúció nem tudományos tekintélyen alapul . . . Vannak olyan állítások, melyek szerint ilyen evolúció történt, de egyetlenegyet sem támasztanak alá odaillő kísérletek vagy számítások. Mivel senki sem ismeri a molekuláris evolúciót közvetlen tapasztalat által, és mivel nincs tekintély, amelyre alapozni lehetne az ismeretre vonatkozó állításokat, ezért igazából elmondható, hogy . . . a darwini molekuláris evolúcióval kapcsolatos állítás csupán szájhősködés” (Darwin’s Black Box).

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Evolúció — „Szerencsejáték”

Az evolúció elmélete biztosan egy szerencsejátékos álma. Miért? Azért, mert az evolucionisták szerint még akkor is nyerő, amikor az esély egyenlő a nullával.

Robert Naeye ezt írja: „Mivel az evolúció elsősorban szerencsejáték, bármelyik látszólag jelentéktelen múltbeli esemény kicsit másképpen is történhetett, megszakítva evolúciós vonalunkat, mielőtt kifejlődtek volna az emberek.” De nem, azt kell hinnünk, hogy minden szerencsejáték milliószor jól végződött. Naeye beismeri: „A buktatók hosszú sora nyilvánvalóvá teszi, hogy az intelligens élet megjelenése jóval nehezebb, mint azt a tudósok egykor gondolták. Valószínűleg több akadály is van, amelyre a tudósok még rá sem bukkantak.”

[Ábra a 8., 9. oldalon]

Egyszerűsített ábra egy sejtről

Riboszómák

Szerkezeti elemek, amelyekben fehérjék keletkeznek

Sejtplazma

A sejtmag és a sejthártya közötti terület

Endoplazmatikus retikulum

Membráncsatornácskák, amelyek a hozzájuk tapadó riboszómákban előállított fehérjéket elraktározzák vagy szállítják

Sejtmag

A sejttevékenység irányító központja

Sejtmagvacska

A riboszóma keletkezésének helye

Kromoszómák

Ezek tartalmazzák a sejt DNS-készletét, a sejt genetikai tervrajzát

Vakuólum

Vizet, sókat, fehérjéket és szénhidrátokat raktároz

Lizoszóma

Enzimeket raktároz emésztés céljára

Golgi-apparátus

A sejt által termelt fehérjéket csomagoló és elosztó membránzsákok hálózata

Sejthártya

Védőburok, amely ellenőrzi, hogy mi megy be a sejtbe, és mi hagyja el azt

Centriólum

A sejt osztódásában játszik fontos szerepet

Mitokondrium

A sejt energiahordozóinak, az ATP-molekuláknak a termelőközpontja

[Kép a 7. oldalon]

Az egyes alkatrészek nem alkotnak egérfogót — össze kell állítani ahhoz, hogy képes legyen akként működni