Matera — A páratlan barlanglakások városa

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

ÚGY 50 évvel ezelőtt néhányan azt gondolták, hogy a különös lakások hasonlóvá váltak Dante „alvilágához”, s ez arra az intézkedésre késztette a hatóságokat, hogy ürítsék ki azokat. Majd részben újra benépesítették, és most az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) védelme alatt még a világ kulturális és természeti örökségébe is belevették.

Hogy mikről is beszélünk most? És miért váltottak ki ilyen különböző reakciókat az idők folyamán? Az első kérdésre egyszerű a válasz: Matera Sassija (szó szerint olaszul „Sziklákat” jelent) Olaszország déli részén, az olasz „csizmának” pontosan a sarka felett helyezkedik el. Ahhoz azonban, hogy a második kérdésre is megkapjuk a választ, meg kell értenünk, mik is ezek, és a történelmüket is ismernünk kell egy kicsit. Miért ne jönnél el velünk meglátogatni Sassit, és miért ne tudnál meg róla valamit?

Guido Piovene író szerint „azok között az olasz vidékek között, amelyek a legnagyobb csodálatot váltják ki”, ott van Sassi, mely valójában egy olyan várost alkot, amely „hihetetlen varázserővel” van megáldva. Azért, hogy rálátásunk legyen a tájra, felmegyünk egy természetes helyre, ahonnan jó kilátás nyílik egy mély hegyszorosra. A hegyszoros másik oldalán, előttünk látható Matera városa. A ragyogó nyári fényben sziklához simuló házakat látunk — úgy tűnnek, mintha egymás tetejére nőttek volna. Amint a közöttük lévő szűk utak a hegyszoros alja felé tartanak, összegabalyodott csomót alkotnak, és valamelyest egy hatalmas amfiteátrum lépcsősorára hasonlítanak. A szikla elölnézetén látható sok lyuk még most is lakás, vagy az volt. Egyszóval ez Sassi — a sziklából kialakított barlangházak!

Szürrealista légkör

Ahhoz, hogy Sassiba — Matera ősi városközpontjába — jussunk, keresztül kell mennünk a modern város forgalmán és zaján. Olyan belépni az óvárosba, mintha keresztülsiklanánk az időn — egy szürrealista légkörben bukkanunk fel, melyben a jelenlegi világ zűrzavara fokozatosan utat enged a letűnt korok képzeteinek.

Ne számíts rá, hogy meglátod előjönni a barlanglakókat. Manapság többé már aligha láthatsz eredeti, ősi barlangokat, mivel ha nem mészkőből készült épülethomlokzatok, akkor különböző korok stílusában épült — középkori, barokk és modernkori — kész épületek vannak előttük. Amint továbbhaladunk, úgy tűnik, a helyszín a saját szemünk előtt változik tovább.

Az archeológusok szerint pár évezreddel ezelőtt nomád csoportok, talán pásztorok telepedtek le ezen a területen. A vidéken szétszórtan számos természetes üreg van, s ezek menedéket nyújtottak a természeti erők és a ragadozók ellen. Hamarosan sok barlangba beköltöztek. Az archeológusok felfedezései úgy tűnik azt mutatják, hogy ez a terület attól az időtől fogva folyamatosan lakott volt.

Maga Sassi azonban fokozatosan lett benépesítve. A görög-római időkben a sziklás hegynyúlvány legmagasabb pontján volt egy kis település, ez jelenleg az óváros központja. Raffaele Giura Longo azt írja, hogy azokban az ősi időkben Sassi olyan terület volt, ahol „két megműveletlen völgy, két medence volt, amelyek az óváros domboldalai felé nyíltak, és innen mélyen le lehetett nézni a hegyszorosba; itt nem laktak emberek, hanem . . . sűrű növénytakaró borította ezt a vidéket”. A középkor korai szakaszától Sassi kezdte megszerezni a jellegzetes kinézetét azzal, hogy a lágy mészkövet módszeresen kiásták, valamint azzal, hogy az ásásból nyert sziklákból utakat, tereket és házakat építettek.

Házakra és helyre volt szükség az állattartáshoz, és ahhoz is, hogy folytassák azokat a tevékenységeket, amelyek az állattenyésztéssel voltak kapcsolatban, mint például a sajtkészítés. A fő tevékenység azonban a mezőgazdaság volt. Konyhakerteket létesítettek azokon a tágas teraszokon, amelyeket annak a mély hegyszorosnak az oldalán ástak ki, amelyik Sassira nézett. A teraszok nyomait még mindig lehet látni. A társadalmi élet legnagyobb része a szomszédságnak nevezett helyeken zajlott, azokon az udvarokon, amelyeket számos lakás vett körül.

A vízgyűjtés lenyűgöző rendszere

Azt is el lehet mondani, hogy Sassi történelme annyit jelent, mint hogy az ember egyszerre küzd és együtt él a sziklákkal és a vízzel. Bár nem volt túlságosan sok víz, de az esős évszakban, amint az esővíz lefolyt a hegyszoros oldalain, kimosta a teraszok mezőgazdasági földjét, amelyeket oly nagy munkával alakítottak ki. Így Sassi lakói szükségesnek látták, hogy elvezessék, és összegyűjtsék az esővizet.

De hogyan és hova lehetne ezt összegyűjteni? A teraszokon ciszternákat ástak, és megakadályozták, hogy kiszivárogjon belőlük a víz. Az árokrendszerek és esővízcsatornák bármilyen vizet elszállítottak, amely rendelkezésre állt azoknak a ciszternáknak, amelyeket elsősorban a mezőgazdaságban használtak. Pietro Laureano építész szerint az ilyen ciszternák száma „jóval meghaladta a lakott barlangok számát, illetve azoknak az ivóvizet tároló ciszternáknak a számát, amelyekre szükség volt”, s ez azt bizonyítja, hogy „Sassi ciszternái eredetileg a vízgyűjtés lenyűgöző rendszerét alkották, melyeket öntözésre használtak”.

A rendszer elegendő ivóvízről is gondoskodott, és a lakosság növekedésével ez a tényező mindinkább fontossá vált. Ezért egy ötletes elrendezést alkalmaztak. Az egy szinten, valamint a különböző szinteken lévő teraszok ciszternáit összekötötték egymással. „A hatalmas lepárlóberendezésekhez hasonlóan ezek lehetővé tették, hogy a folyadék folyamatosan tisztuljon, amint az egyik ciszternából a másikba folyt.” Ezután a Sassit egészen ellepő sok kút egyikéből kimerték a vizet. Ezek közül a kutak közül néhánynak a nyílása még napjainkban is látható. Ilyen sok víz, az egyébként száraz területen, rendkívüli volt.

Lakóhely a sziklában

Amint lemegyünk a lépcsőkön, és követjük a keskeny utcák útvesztőjét, rájövünk, hogy ezek az ősi szomszédságnak nevezett helyek úgy vannak elrendezve az ereszkedő szinteken, hogy gyakran azoknak a házaknak a tetőjén sétálva találjuk magunkat, amelyek az alattunk lévő teraszokra néznek. Bizonyos helyeken egymás felett tíz lakás is van. Itt az ember közvetlen kapcsolatban él a sziklával. Már a XIII. században is a hivatalos dokumentációk ezeket a szomszédságnak nevezett helyeket „Sassinak” hívták.

Megállunk egy lakás előtt. Ne csapjon be a kidolgozott és viszonylag modern épülethomlokzat, hiszen ez az újabb bejárat a mészkőn csak hozzá lett toldva az eredetihez. Ez egy jellegzetes sassi lakás. Miután átlépjük a küszöböt, lemegyünk a lépcsősoron egy nagy szobába, ahol egykor a család otthoni teendőinek legnagyobb része zajlott. Még több lépcsőn lemegyünk egy második szobába, mely alatt van még egy másik is. Némely szoba régen ciszterna volt, melyet lakhatóvá tettek — a fenti nyílást, ahol a víz beáramlott, betömték, a szoba bejáratát pedig a terasz oldalába ásva alakították ki. A legbelső szobákat egykor csak igavonó állatok elhelyezésére használták, míg a család a bejárathoz legközelebbi szobákban lakott. A fényt és a levegőt a bejárati ajtó fölött lévő nagy nyíláson keresztül biztosították. Szükségtelen elmondani, hogy napjainkban Sassi lakói többé már nem tartanak igavonó állatokat az otthonukban!

Sok lakás az utca szintje alatt van. Miért? Mert a bejáratot és néhány barlangházat is egy kis lejtőn ástak ki, hogy hasznosítsák a nap sugarait. Télen, amikor a nap a horizont legalsóbb pontját éri el, a napsugarak bejutnak a házba, s így megvilágítják, és felmelegítik azt — nyáron a nap sugarai csupán a bejáratot érik el, a belső rész így hűvös és párás marad. Az általunk meglátogatott barlang hátsó falán faragott falmélyedést látunk számos „polccal”. Ez egy napóra, amelyet úgy terveztek, hogy egész évben mutassa a nap mozgását. Amikor újra kijövünk, furcsa érzésünk támad. A barlang hűvössége már el is felejttette velünk a nyár kinti forróságát!

Pusztulás és helyreállítás

A szürrealista légkörtől eltekintve Sassi különböző változásokon ment keresztül. Bár a sziklák évszázadokon keresztül összefüggésben maradtak egymással, és ez a hely viszonylag jól működő városi központ maradt, a XVIII. században valami megváltozott. Az új épületek és utcák elzárták a hatékony vízgazdálkodási rendszert, s ez nehézséget okozott a hulladék rendszeres eltávolításában. Ennek következtében több betegség alakult ki. Továbbá a terület gazdaságában végbemenő változások a szegénység fokozódását eredményezték a Sassiban élő, mezőgazdasággal foglalkozó családok között, mely terület egyre zsúfoltabb lett.

Úgy tűnt, ennek az egykor gyönyörű területnek a folyamatos pusztulása elkerülhetetlen. Így azzal az elgondolással, hogy egyszer s mindenkorra megoldják a problémát, az 1950-es évek elején hivatalos döntést hoztak Sassi kiürítéséről. A több mint 15 000 materai lakosnak ez igazi traumát jelentett, különösen társadalmi szempontból, mivel a szomszédságnak nevezett helyeken szorosan összekovácsolódott baráti kötelékek felbomlottak.

Sokan azonban úgy gondolják, hogy ennek a hihetetlen városképnek nem szabad elvesznie. Így, hála a hatékony helyreállító munkának, Sassi lassan újra felépül, és újra benépesedik. Napjainkban sok turista szereti érezni a Sassi ősi tereit és összegubancolódott utcáit átható légkört. Ha valaha is eljönnél a világnak erre a részére, miért ne állnál meg, hogy meglátogasd ezt a sziklákból kinőtt, több évszázados várost?

[Képek a 16., 17. oldalon]

1. Matera Sassijának panorámája; 2. a „szomszédság”, az előtérben balra egy kúttal; 3. jellegzetes lakás belülről; 4. a falmélyedést napórának használták; 5. csatorna, melyet egykor a víz ciszternákba való szállítására használtak