Az Internet szolgáltatásai és lehetőségei

AZ Internet nyújtotta egyik általános lehetőség az a világméretű rendszer, mely által e-mail néven ismert elektronikus postát lehet küldeni és fogadni. Valójában az Internet összes forgalmának nagy részét az e-mail alkotja, és sokan csupán ezt az egy internetes lehetőséget használják. Hogyan működik? E kérdés megválaszolásához tekintsük át először a közönséges postarendszert.

Képzeld el, hogy Kanadában élsz, és küldeni szeretnél egy levelet a Moszkvában élő lányodnak. Miután helyesen megcímezted a borítékot, feladod, és ezzel elkezdődik a levél útja. Egy postai létesítményben a levelet a következő helyre továbbítják, talán egy területi vagy nemzeti elosztó központba, majd pedig a lányod közelében lévő helyi postahivatalba.

Hasonló folyamat történik az e-maillel is. Miután a leveledet megszerkesztetted a számítógépeden, meg kell határoznod egy e-mail címet, amely azonosítja a lányodat. Amikor elküldöd ezt az elektronikus levelet, útjára indul a számítógépedtől, gyakran egy modemnek nevezett készüléken keresztül, amely telefonhálózaton keresztül köti össze a számítógépedet az Internettel. Amint elkezdi útját, különböző számítógépeken halad keresztül, melyek úgy működnek, mint a helyi és nemzeti postairányító létesítmények. Elegendő információjuk van ahhoz, hogy a levél a célszámítógéphez érjen, ahol a lányod hozzájuthat ehhez.

Az általános postai küldeménytől eltérően az e-mail gyakran perceken belül, vagy még ennél is rövidebb idő alatt éri el még más kontinensen lévő célállomását is, kivéve ha a hálózat némely része túlzsúfolt, vagy ideiglenesen nem működik. Amikor a lányod megnézi az elektronikus postaládáját, fel fogja fedezni az e-mailedet. Az e-mailt a gyorsasága, és az, hogy az egész világon lévő egyszerre több címzettnek is könnyen el lehet küldeni, a kommunikáció népszerű formájává teszi.

Hírcsoportok

Egy másik népszerű szolgáltatást Usenetnek hívnak. Az Usenet speciális témák csoportos megbeszélése végett belépést enged a hírcsoportokba. Némely hírcsoport különféle fogyasztási cikkek vásárlására vagy eladására összpontosít. Több ezer hírcsoport létezik, és ha a felhasználó egyszer szert tesz az Usenetre való belépésre, akkor ezekre díjmentesen jelentkezhet rá.

Képzeld el, hogy valaki egy olyan hírcsoporthoz csatlakozik, amely a bélyeggyűjtéssel foglalkozik. Amint más rájelentkezők új üzeneteket küldenek erről a hobbiról, ezek az üzenetek ennek az új személynek is hozzáférhetővé válnak. Ez a személy nem csupán azt tekinti át, amit valaki elküldött a hírcsoportnak, hanem azt is, amit mások válaszként írtak erre. Ha például valaki felvilágosítást kér egy konkrét bélyegsorozatról, nem sokkal utána talán sok válasz érkezik az egész világból, olyan információt kínálva fel, amely azonnal rendelkezésére áll az összes személynek, aki erre a hírcsoportra jelentkezett rá.

Ennek az elképzelésnek az egyik változata a faliújságrendszer (BBS). A BBS-ek hasonlók az Usenethez, kivéve azt, hogy az összes elektronikus aktát egyetlen számítógépre helyezik, melyet általában egy személy vagy csoport tart fenn. A hírcsoportok által megtárgyalt dolgok visszatükrözik azoknak az embereknek a sokféle érdeklődési körét, álláspontját és erkölcsi értékeit, akik használják ezeket, éppen ezért óvatosnak kell lenni.

Adatmegosztás és témakeresés

Az Internet egyik eredeti célja az információ világméretű megosztása volt. Az előző cikkben említett tanár az Interneten talált egy másik pedagógust, aki készségesen megosztotta vele a már kifejlesztett tanfolyam anyagát. 3200 kilométer távolság ellenére az adatokat perceken belül áthelyezték.

Milyen segítség áll rendelkezésre, ha valaki nem tudja, hol lehet egy témát megtalálni az Interneten? Éppen úgy, ahogyan a telefonkönyv használatával megtalálunk egy telefonszámot, az Internetet felhasználó személy az érdeklődési területének helyszíneit úgy találhatja meg, ha először belépést nyer azokra a helyekre, amelyeket helyszínek keresőjeként (search sites) ismerünk. A felhasználó megad egy szót vagy kifejezést, ezután ez a hely (site) egy listát közöl azokról az Internet-helyszínekről, ahol az információ megtalálható. A keresés általában ingyenes, és csupán néhány másodpercet vesz igénybe!

A korábban említett földműves hallott egy új technológiáról, melyet precíziós földművelésnek hívnak — e módszer során számítógépeket és műholdas térképeket használnak. Azáltal, hogy beírta a kifejezést egy kereső helyszínbe, olyan földművesek neveit találta meg, akik már használták ezt, valamint részletes információt talált a módszerről.

A World Wide Web

Az Internet World Wide Webnek (világméretű hálónak) vagy Webnek (hálónak) nevezett része lehetővé teszi az íróknak, hogy egy régimódi elgondolást — a lábjegyzetet — újszerűen használjanak fel. Amikor egy újságcikk vagy könyv írója betesz a szövegbe egy lábjegyzetjelet, a lap alján ezt elolvassuk, és valószínűleg átirányítanak bennünket egy másik oldalra vagy könyvhöz. Az Interneten levő számítógépes dokumentációk írói lényegében ugyanezt megtehetik, mivel olyan technikát használnak, amely a dokumentációjukban aláhúz vagy kiemel egy szót, kifejezést vagy képet.

A kiemelt szó vagy kép kulcs lehet az olvasónak, hogy létezik egy ezzel kapcsolatos internetes információforrás, s ez gyakran egy másik dokumentum. Ez az Internet-dokumentum azonnal letölthető és megjeleníthető az olvasó számára. A dokumentum akár egy másik számítógépen is lehet, egy másik országban. David Peal az Access the Internet! (Menj rá az Internetre!) című könyv írója megjegyzi, hogy ez a technika „valóságos dokumentumokkal kapcsol össze, s nem csak utal rájuk”.

A Web a fényképek, ábrák, animációk, videofilmek és hanganyagok tárolását, visszakeresését vagy lejátszását is lehetővé teszi. Loma, az előző cikk elején említett háziasszony, megszerzett és lejátszott egy rövid, színes filmet a világegyetemről szóló, elterjedt elméletekről. Számítógépének audiorendszerén keresztül hallotta a narrátort.

„Net-szörfözés”

A Web-böngésző használatával egy személy olyan információkat és színes ábrákat tud könnyen és gyorsan megnézni, amelyek talán sok különböző országban lévő számítógépen vannak tárolva. A Web-böngésző használata néhány szempontból hasonló lehet egy valóságos utazáshoz, csak az a különbség, hogy ez könnyebb. Egy személy ellátogathat a Web által kiállított holt-tengeri tekercsekhez vagy a Holocaust Emlékmúzeumba. Azt a képességet, hogy az egyik internetes Web-helyszínről a másikra gyorsan lehet ide-oda mozogni, általában „Net-szörfözésnek” nevezik.

Vállalatok és más szervezetek kezdenek érdeklődni a Web iránt, mint olyan eszköz iránt, ami termékeiket vagy szolgáltatásaikat reklámozza, valamint másfajta információkat nyújt. Létrehoznak egy Web-oldalt, egyfajta elektronikus kirakatot. Ha egy szervezet Web-oldal címe ismert, a lehetséges vásárlók „vásárlásra” vagy információkeresésre használhatják a böngészőt. Mint ahogy azonban bármilyen piactéren, az Internet által közölt termék, szolgáltatás vagy információ sem minden esetben hasznos.

A kutatók megpróbálják eléggé bebiztosítani az Internetet ahhoz, hogy bizalmas és védett üzleteket bonyolíthassanak le rajta. (Később még többet fogunk beszélni a biztonságról.) Egy másik világméretű Internetet — melyet néhányan Internet II-nek hívnak — azért fejlesztenek ki, mert ezen a kereskedelmi tevékenységeket működtető Interneten megnövekedett a forgalom.

Mi a „beszélgetés”?

Az Internet egy másik általános szolgáltatása az Internet Relay Chat (az Internet-beszélgetés továbbítása) vagy Chat (beszélgetés). A Chat lehetővé teszi egy embercsoportnak, hogy más nevet felhasználva üzeneteket küldjenek egymásnak azonnal. Bár különböző korosztályok használják, különösen a fiatalok körében népszerű. Ha egyszer valaki rácsatlakozik erre, a felhasználó rengeteg más felhasználóval lép kapcsolatba az egész világon.

Úgynevezett beszélgetőszobákat vagy beszélgetőcsatornákat hoznak létre, amelyek egy konkrét témával foglalkoznak, mint például a sci-fivel, filmekkel, sportokkal vagy a romantikával. Az összes olyan üzenet, amelyet egy beszélgetőszobán belül gépelnek be, szinte egy időben jelenik meg az adott beszélgetőszoba összes résztvevőjének számítógép-monitorján.

Egy beszélgetőszoba igen hasonló egy rendezvényen jelen lévő emberekhez, akik többnyire ugyanabban az időben összevegyülnek és beszélgetnek — csak az a különbség, hogy itt mindenki rövid üzeneteket gépel. A beszélgetőszobák általában a nap 24 órájában működnek. Természetesen a keresztények felismerik, hogy a társaságra vonatkozó bibliai alapelvek, mint például az 1Korinthus 15:33-ban található, a beszélgetőcsoportokban való részvételre éppen úgy alkalmazhatók, mint az élet összes más területére.a

Ki állja az Internet költségeit?

A következőn tűnődhetsz: „Ki állja annak a költségeit, hogy egy személy hatalmas távolságokat utazik be az Interneten?” A költség az összes felhasználó — úgy szervezetek, mint személyek — között oszlik meg. A felhasználónak azonban nem feltétlenül nyújtanak át egy távolsági hívásról szóló telefonszámlát, még akkor sem, ha sok nemzetközi helyszínen járt. A legtöbb felhasználónak van egy számlája a helybeli Internet-szolgáltatónál, és sok esetben ez küld számlát a felhasználónak egy állandó havi díjról. A szolgáltatók általában egy helyi telefonszámot biztosítanak, hogy elkerüljék a plusz telefonköltségeket. Egy tipikus havi belépési díj körülbelül 20 dollár.

Amint látod, az Internet lehetőségei roppant nagyok. De vajon rámenj erre az információs szupersztrádára?

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Internet-címek — Mik ezek?

Az Internettel kapcsolatban lévő embereket az e-mail címmel azonosítják. Képzeld el, hogy e-mailt akarsz küldeni egy barátodnak, akinek az e-mail címe drg@tekwriting.com.b Ebben a példában a személy azonosítója vagy bejelentkezője: „drg”. Az emberek a bejelentkezésükhöz gyakran a nevük kezdőbetűjét vagy a teljes nevüket használják. A „@” jel utáni kifejezés az illető munkaadóját, üzleti tevékenységének helyét vagy az e-mail szolgáltatóját jelölheti meg. Ebben az esetben a „tekwriting” az e-mail szolgáltatót jelöli. A cím utolsó része azonosítja azt a szervezetfajtát, amelynél a barátod bejelentkezője van. Ebben az esetben a „com” (commercial, magyarul: ’kereskedelem’) egy kereskedelmi szervezetre utal. Az oktatási szervezeteknek hasonló elnevezési szabványaik vannak, de címük az „edu” (education, magyarul: ’oktatás’) szóval végződik, a nem haszonérdekeltségű szervezetek pedig az „org” (organization, magyarul: ’szervezet’) szóra végződnek. Egy másik e-mail szabvány az adott személy országának kódjával végződik. Például az lvg@spicyfoods.ar cím azt jelzi, hogy az a személy, akinek a bejelentkezője az „lvg”, egy olyan argentin vállalattal van összeköttetésben, amit „spicyfoods”-nak (fűszeres ételeknek) neveznek.

Egy másikfajta cím meghatározza a Web-dokumentumok elhelyezkedését az Interneten. Tegyük fel, hogy az esőerdőkről szóló kutatási anyag a következő helyen elhelyezkedő Web-dokumentumban található: http://www.ecosystems.com/research/forests/rf. A „http” betűk (Hypertext Transfer Protocol) azonosítják a számítógépes adatátviteli intézkedési sorrendet, hogy így kezelni lehessen ilyen típusú Web-dokumentumokat; a „www.ecosystems.com” pedig a Web-szerver, egy számítógép nevét jelöli meg — ebben az esetben egy kereskedelmi vállalatot jelöl az „ecosystems” (ökoszisztémák) szó. A szóban forgó Web-dokumentum a cím utolsó része: „/research/forests/rf” (a research magyarul ’kutatást’, a forests pedig ’erdőket’ jelent). A Web-címeket gyakran Uniform Resource Locatoroknak vagy röviden URL-eknek hívják.

[Lábjegyzet]