A korallzátonyok színpompás világa
AZ ÉBREDJETEK! PÁPUA ÚJ-GUINEAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
JÓFORMÁN az egész pápua új-guineai partot korallzátonyok szegélyezik. A hajdani időkben a tengerészek nem sokkal tekintették őket többnek puszta veszélyforrásoknál. Azoknak az embereknek viszont, akik kutatják a körülöttük lévő vizeket, a korallzátonyok a különleges szépség, a színek és a nyugalom világához, egy víz alatti kaleidoszkóphoz vezető ajtót jelentenek!
Igazi kihívást jelent, ha megpróbálod filmre rögzíteni ezt a víz alatti világot. Egyrészt a víz alatti dolgok úgy tűnnek, mintha a valóságos távolságuknak körülbelül a háromnegyed részénél volnának, ezért a beállítás nehéz. A víz elnyeli, szétszórja és visszatükrözi a fényt. A színek is nagyban megváltoznak az időjárásnak, a nap beesési szögének, az algák és planktonok jelenlétének, a víz mélységének, valamint a tengerfenék típusának és színének megfelelően. Ráadásul a víz, a fényképezett dolog, és maga a fényképész is állandó mozgásban van!
Ennek ellenére néhány fényképész már elért némi sikert ebben a vonatkozásban. Az itt látható fényképek víz alatti kirándulások alkalmával készültek. Hadd mutassunk be neked négyet a hullámok alatt lencsevégre kapott lenyűgöző élőlények közül.
Az 1. fénykép a mély vizek egyik gyönyörű, meghonosodott állatfaját mutatja be, melyet tigris porceláncsigának (Cypraea tigris) neveznek. Furcsa ez a név, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy házának magával ragadó mintázata pettyes, nem pedig csíkos. A tigris porceláncsigának ez az otthona, mivel korallokkal és szivacsokkal táplálkozik. Az ősi kínaiakra oly nagy hatást gyakorolt, hogy a házát fizetési eszközként használták. Itt, Pápua Új-Guineában a porceláncsigák házát néhány bennszülött piacon még mindig kis aprópénzként használják. A legtöbb esetben azonban a helybeli lakosok egyszerűen azért gyűjtik, mert tökéletesen szépek.
A 2. fényképen a gyönyörű színű csőféreg (Spirobranchus giganteus) látható. Elhalt korallokon élhet, vagy élő korallokba fúrhatja magát. Amikor pihen, úgy néz ki, mint egy virág. Ha azonban éhes, forgatja a csápjait, hogy „hálót” alakítson ki, s így az arra elhaladó ételmorzsákat gyorsan elkapja. Amikor pelyhes csápjai mozgásban vannak, úgy néz ki, mint egy sor miniatűr táncos, akik legyezőiket lengetik. Ez a példány csupán 10 milliméter széles. A fényképésznek óvatosnak kell lennie, nehogy valami hirtelen mozdulatot tegyen. Ezek a kecses miniatűrák a veszély első jelére egy szempillantás alatt visszahúzódnak a csontváz otthonukba.
A 3. képen egy szivacs van. Némi hasonlóság van közte és a között a mesterséges fajtája között, amely a fürdőkádadban úszkál. A szivacs valójában egy élő állat, nem pedig növény. Sejtek lyukacsos tömegéből áll, melyek igen különleges módon működnek együtt. A The Undersea (A tenger alatt) című könyv azt állítja, hogy a szivacsok sejtjei nincsenek szorosan összehangolva, de nem is függetlenek egymástól. Így ha egy élő szivacs darabokra van tépve, mindegyik rész végül egy új szivacsot fog alkotni. Még ha az egyes sejteket el is különítjük egymástól, az amőbákhoz hasonlóan addig vergődnek, míg össze nem találkoznak, és újra fel nem épülnek egész szivaccsá.
A növényektől eltérően, melyek elkészítik saját táplálékukat, a szivacs „vadászik” az élelmére. Beszívja a körülötte lévő vizet, és megszűri, hogy van-e benne valamilyen szerves anyag. Bármely más állathoz hasonlóan ő is megemészti a táplálékát, és eltávolítja a salakanyagokat. Sziklákhoz vagy a tengerfenéken lévő kagylókhoz tapadva találhatsz rá a szivacsokra.
Végül a 4. fényképen található a szerény kagyló. Nem nagyon változtatja a helyét, és könnyen megtalálható a korallsziklákon, vagy egyszerűen a tengerfenéken. A legtöbb úgy táplálkozik, hogy kiszűri a planktont a vízből. A kagylót két héja, illetve kagylóhéja miatt kéthéjú puhatestűnek is nevezik. Ezeket egy ínszalag tartja össze, és két erős izom nyitja és zárja. Amikor a kagylónak mozognia kell, felnyílik, és húsos lába kiemelkedik egy kicsit. De ha ellenség közeledik, visszahúzódik a héjába, és összecsukódik!
Ezek a képek csupán futó pillantást nyújtanak a koralltengerekben látható pompás látványba — ez egy másik olyan hely, ahol Jehova teremtői bölcsessége megmutatkozik (Róma 1:20).
[Képek a 16., 17. oldalon]
1. A tigris porceláncsigát még mindig használják pénzként
2. Ezek a „virágok” valójában csőférgek
3. A szivacs állat, nem pedig növény
4. A kagyló planktont eszik (itt a szája látszik)