Megoldódott a rovarok repülésének rejtélye

A TUDÓSOK már régóta szeretnék tudni, hogyan képesek a rovarok nehézkes testükkel és vékony szárnyukkal fennmaradni a levegőben. Úgy tűnik, hogy ezek az apró teremtmények dacolnak az aerodinamika általános szabályaival. Az angliai Cambridge-i Egyetem kutatói most rájöttek, hogy miképpen érik el a rovarok ezt a látszólag lehetetlen teljesítményt.

A rovarok repülésének tanulmányozása végett a tudósok pamutfonalat kötöttek egy lepkére, és egy szélcsatornába tették. Nem mérgező füstöt fújtak át a csatornán, és figyelemmel kísérték, hogy a lepke szárnycsapásai hogyan mozgatják a füstöt. Ezután építettek egy tízszer nagyobb, gépi meghajtású modellt, amely százszor lassabban mozgatja a szárnyait, és figyelték az immár könnyen nyomon kísérhető jelenségeket. Rájöttek, hogy amikor a lepke lefelé kezd csapkodni a szárnyával, akkor a szárny tövében légörvény keletkezik. A szárny fölött keletkező alacsony nyomás felhajtóerőt hoz létre, és felfelé hajtja a rovart. Ha megszűnne az örvény, nem lenne felhajtóerő, és a lepke leesne a földre. A légörvény ellenben a szárny elülső szegélyétől a szárnyvégig halad, így a lefelé tett szárnycsapástól keletkező felhajtóerő, mely a lepke súlyának másfélszeresével egyenlő, lehetővé teszi a rovar könnyed repülését.

Azt már eddig is tudták a repülőmérnökök, hogy a deltaszárnyú repülők (azért hívják így, mert a szárnyuk hasonlít a görög Δ betűre) a szárnyvégüknél örvényt képeznek, ami felhajtóerőt hoz létre. Most azonban, hogy már azt is tudják, hogy a szárnyukat csapkodó rovaroknak hogyan szolgáltatnak felhajtóerőt az örvények, azt akarják tanulmányozni, hogy miként hasznosítsák ezt a jelenséget a propellerek és helikopterek tervezésénél.