Boldog jövő gyermekeinknek
A II. VILÁGHÁBORÚ befejezése óta a világ kormányai egy sor szerződést fogalmaztak meg és írtak alá, hogy megóvják a polgárokat a háborúban. Ezek között voltak olyan szerződések is, amelyek megengedték, hogy az orvosi és élelmiszer-szállítmányok mellett ruhákat juttassanak a gyermekeknek. Nemzetközi egyezmények ígérik, hogy megvédelmezik a gyermekeket a szexuális kizsákmányolástól, a kínzástól és az erőszaktól. Az egyezmények azt is megtiltják, hogy 15 éves kor alatt bárkit besorozzanak a fegyveres erőkhöz.
Az Egyesült Nemzetek Gyermeksegélyezési Alapja által készített egyik beszámoló, a The State of the World’s Children 1996 (A világ gyermekeinek állapota 1996) „valódi mérföldkövekként” üdvözli ezeket a törvényeket, és még a következőt is hozzáfűzi: „Azok a politikusok, akik tudják, hogy léteznek olyan irányadó mértékek, amelyek alapján később elítélhetik őket, sokkal valószínűbb, hogy figyelembe fogják venni ezeket az irányadó mértékeket a terveikben.”
Persze a politikusok azzal is számolnak, hogy a nemzetközi közösség gyakran nem képes és nem is akarja végrehajtani ezeket a törvényeket. A beszámoló ezért beismeri: „Tekintettel arra, hogy milyen mértékben hagyták már eddig is figyelmen kívül ezeket az alapelveket, könnyű semmibe venni a nemzetközi jog már létező anyagát.”
Majd ott van a pénz kérdése is. 1993-ban 79 nemzetben dúlt viszály. Közülük 65 volt szegény nemzet. Honnan kapták ezek a szegény nemzetek a fegyvert a harchoz? Leginkább a gazdag nemzetektől. És melyik az az első öt ország, amely fegyvert exportál a fejlődő országoknak? Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának örökös öt tagja!
Akik törődést mutatnak
Persze ott vannak azok is, akik mélységesen törődnek a háborúban lévő gyermekek nehéz helyzetével. Mind az egyének, mind pedig a szervezetek szeretetteljesen támogatják a háború fiatal áldozatait. Jehova Tanúi például, akik nem vesznek részt a háborúkban, szintén így tesznek. Ha meg akarjuk szüntetni, hogy a gyermekek áldozatul essenek a háborúban, akkor valójában magát a háborút kell megszüntetni — ez valószínűtlen kilátásnak tűnhet. Mivel oly hosszú az emberi viszályokról és összecsapásokról szóló feljegyzés, sokan azt a következtetést vonják le, hogy az emberek sohasem lesznek képesek elhozni az egész földre kiterjedő békét. Ebben a tekintetben igazuk van.
Az emberek azt a következtetést is levonják, hogy Isten sohasem fog beleavatkozni a nemzetek ügyeibe, illetve sohasem fogja elhozni a tartós békét erre a bolygóra. Ebben a tekintetben nincs igazuk.
Teremtőnk, Jehova Isten mélységesen törődik azokkal a dolgokkal, amelyek a földön történnek. Szavában, a Bibliában Jehova a következő kérdést teszi fel: „Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? . . . nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” Isten félreérthetetlen választ ad: „nem gyönyörködöm a meghaló halálában” (Ezékiel 18:23, 32).
Gondolj bele a következőbe: Ha könyörületes Teremtőnk azt kívánja, hogy még a gonosz felnőttek is megtérjenek és élvezzék az életet, akkor biztosan azt is akarja, hogy a gyermekek is éljenek és élvezzék az életet! Szerető Istenünk azonban nem fogja a végtelenségig eltűrni a gonoszokat. „Az elvetemültek kivágattatnak” — ígéri Isten Szava. — „Egy kevés idő még és nincs gonosz” (Zsoltárok 37:9, 10).
Jézus Krisztus, aki égi Atyja személyiségének tökéletes visszatükröződése, szerette a gyermekeket, és azt mondta, hogy „ilyeneké a mennyeknek országa” (Máté 19:14). A gyermekek feláldozása a háború isteneinek mind Jehova Isten, mind Fia, Jézus Krisztus előtt utálatos. (Vö. 5Mózes 18:10, 12.)
Isten ígérete egy boldog jövőre
Isten azért engedte meg évszázadokon keresztül a háborúkat és a szenvedést, hogy a Jeremiás próféta által kijelentett igazság az elkövetkezendő egész örökkévalóságon keresztül jól megalapozott legyen: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). A Biblia azt ígéri, hogy Jehova hamarosan úgy fogja igazolni egyetemes szuverenitását, hogy „hadakat némít el a föld széléig” (Zsoltárok 46:10). A Bibliában az az idő is előre meg lett jövendölve, amikor az emberek „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:4).
Mi történik azokkal, akiknek az életét a háborúban már kioltották? Van valamilyen reménységük? Jézus a halottak feltámadását ígérte egy olyan földre, amely mentes a háborútól, és ezt mondta: „eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak . . . kijőnek” (János 5:28, 29). Ehhez hasonlóan Pál apostol határozottan kijelentette: „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15).
Isten ígéretei kétségtelenül valóra fognak válni. Neki mind a hatalma, mind pedig az elhatározása megvan ahhoz, hogy véghezvigye mindazt, ami szándékában áll (Ésaiás 55:11). Ha Jehova azt mondja, hogy meg fogja szüntetni a háborút, akkor azt ő úgy is gondolja. Ha azt ígéri, hogy visszahozza az életbe mindazokat, akik már meghaltak, akkor azt meg is fogja tenni. Mint ahogyan Gábriel angyal is mondta: „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37).
[Kép a 10. oldalon]
Amikor nem lesz többé háború, minden gyermek biztonságos életnek fog örvendeni