Pigmeusok — A mély erdő népe

AZ ÉBREDJETEK! KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

GYERE, találkozz a babingákkal, otthonunk, a Közép-afrikai Köztársaság pigmeusaival. Valószínű, hogy hallottál és olvastál néhány dolgot a pigmeusokról, de talán még sohasem találkoztál egyikükkel sem. Ha a fővárost, Banguit látogatod meg, két óránál is rövidebb utazással egyenesen a területükre jutsz majd.

Jehova Tanúinak fontos üzenetük van minden nemzetnek, törzsnek, rassznak és népcsoportnak. Keresztény tevékenységünk alkalmával mindenféle embernek prédikálunk, ideértve a pigmeusokat is (Jelenések 14:6).

Tehát megkérünk, csatlakozz hozzánk, és figyeld meg, hogyan élnek, és hogyan reagálnak Isten Királyságának a jó hírére, amely Királyság elhozza majd a Paradicsomot a földre. Ez a nap kellemes és lebilincselő lesz számodra.

A kutatás alanyai

Mielőtt elmegyünk, helyénvaló némi kutatást végeznünk arról a népről, melyet meglátogatunk. Megszerezhetők azok a könyvek, melyeket olyanok írtak, akik hónapokig a pigmeusok között laktak, tanulmányozták a kultúrájukat, vallásukat és szokásaikat.

Ha olvasol ezekről a békés és barátságos emberekről, és azután meglátogatod őket, az számos kérdésre választ ad majd, éspedig: Honnan származnak a pigmeusok? Mit tanulhatunk tőlük? Hol élnek? Mi különbözteti meg őket a többi afrikai csoporttól? Hogyan vegyülnek el a lakosság többi része között?

A Webster’s Third New International Dictionary kijelenti, hogy a pigmeusok „az egyenlítői Afrika alacsony népe; magasságuk 1,5 méter alatt mozog . . . legközelebbi szomszédaik nyelvét használják”. Úgy gondolják, hogy az afrikai pigmeusok eredete nem azonos az óceániai és a délkelet-ázsiai negritókéval (jelentése: ’kicsi négerek’).

A „pigmeus” kifejezés egy görög szóból származik, melynek jelentése: ’könyöknyi’. A pigmeusok vadászokként és gyűjtögetőkként ismertek. Becslések szerint a pigmeus lakosság összlétszáma a világon kicsivel több mint 200 000.

A Pygmées​—peuple de la forêt (Pigmeusok — az erdő népe) című könyvükben, Serge Bahuchet és Guy Philippart de Foy több érdekes részletet közölnek. Azt állítják, hogy a pigmeusok lakják a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Gabon, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság mély erdeit, és még a legkeletebbi részeken, Ruandában és Burundiban is megtalálhatók.

Senki sem tudja pontosan, honnan jöttek a pigmeusok, vagy hogy mikor érkeztek meg. Sohasem használják a „pigmeust” a maguk azonosítására. A Közép-afrikai Köztársaságban általában babingának nevezik őket, de más országokban úgy ismerik őket, mint bakola, babongo, baaka, bambènzèlè, batwa és bambuti.

Az első látogatás

Kora reggel, hét óra körül elhagyjuk Banguit egy Land Cruiseren; délre, Mbaïkiba megyünk. Az úton csak az első 100 kilométeren van burkolat. Jó, ha négykerék-meghajtású autód van, mivel csúszós az út a tegnap éjszakai eső után.

Keresztülhajtunk a hatalmas erdőkkel tarkított, buja zöld vidéken és a kis falvakon, ahol az emberek banánféléket, ananászt, maniókát, kukoricát, tököt és földimogyorót kínálgatnak az út mentén, kicsiny asztalokon. Az éhínség itt ismeretlen. A jó talaj és a párás éghajlat a bőséges táplálék változatosságát idézi elő. Azután egyszeriben a babingák első „falujában”, vagyis inkább táborában vagyunk.

Meglepően kicsi, félgömb alakú kunyhókban laknak, melyeknek egyetlen bejárata van, s az elég nagy ahhoz, hogy be lehessen bújni. A közeli erdőből származó ágakból és levelekből az asszonyok építik meg a kunyhókat. Körülbelül 10-15 kunyhó van kör alakba rendezve. Ezek csak éjjeli szálláshelyül, illetve menedékül szolgálnak a zuhogó eső elől. Mindennapi életüket a szabadban töltik.

Kiszállunk az autóból, hogy üdvözöljünk néhány asszonyt. Mindegyikük a csípőjén hordozza a kisbabáját. Néhány férfi, hallva autónkat, futva közeledik, hogy lássa, kik vagyunk és mit akarunk. Sok kutya követi őket, mindegyiknek kicsi csengő van a nyakában.

Kutatásainkból úgy emlékszünk, hogy a kutya az egyetlen háziállat, melyet a pigmeusok tartanak. Ők a társaik a vadászatban. Itt a földtől kezdve a fa tetejéig sok vadásznivaló van. Ahogy a Pygmées​—peuple de la forêt című könyv kifejti, ez magában foglalja a madarakat, majmokat, elefántokat, kafferbivalyokat, patkányokat, antilopokat, vaddisznókat, mókusokat és még sok más állatot. Egyetlen vadász sem nélkülözheti a hűséges kutyát.

Amikor beszélgetünk ezekkel az emberekkel Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet és a Mindörökké örvendj az életnek a földön!a című füzetet használjuk. Ezek megmagyarázzák, hogy a föld nemsokára paradicsom lesz, gyönyörű erdőkkel, ahol nem lesz betegség, sem halál (Jelenések 21:4, 5). Mindkét kiadványt szango nyelven nyomtatták, melyet a lakosság több mint 90 százaléka — a pigmeusokat is ideértve — beszél. Ezek a békés emberek bárhol élnek, átveszik afrikai szomszédaik nyelvét. Ez elengedhetetlen, mivel kereskedelmi partnerei egymásnak.

Nemsokára egy sereg férfi és asszony áll körülöttünk, izgatottan nézik egyik képet a másik után, mialatt hallgatják a hozzá fűzött magyarázatot. Az évek során tett, korábbi látogatásokból ismernek minket, Jehova Tanúit. Boldogok, hogy hozzájutnak a kiadványok példányaihoz. Az egyetlen bökkenő, hogy nem tudnak olvasni. Az évek folyamán a kormány és más intézmények erőfeszítéseket tettek, hogy megtanítsák őket írni és olvasni, de hiába. Gyermekeik számára elintézték az iskoláztatást. Az iskolák működtek egy darabig, de a legtöbb gyermek, előbb vagy utóbb, kimaradt. Egy tanár, aki a pigmeusokkal foglalkozott, kijelentette, hogy mialatt az osztályban voltak, figyelemre méltó tanulási képességet mutattak fel, de pár hónapi iskolába járás után egyszerűen köddé váltak. A helyi hatóságok és mások azonban továbbra is erőfeszítéseket tesznek, hogy hivatalos oktatásról gondoskodjanak számukra.

Jehova Tanúi úgy ismertek, mint akik visszatérnek az Isten Szava iránt érdeklődést mutató személyekhez. De nem tartjuk valószínűnek, hogy amikor következő alkalommal betérünk hozzájuk, ugyanazokkal a babingákkal találkozunk, mivel folyamatosan vándorolnak az egész éven át. Hónapokra eltűnnek mély erdei otthonukba. A tartós letelepítésükre irányuló erőfeszítések kevés sikerrel jártak. Ők csakugyan a mély erdő népe. Helyváltoztatásból és vadászatból áll az életük, és semmi sem tarthatja őket vissza ettől.

A mindennapi élet, házasság és család

Alapvetően a férfiak vadásznak, a nők pedig gyűjtögetnek; összeszednek csaknem mindent, amit az erdő nyújt: gombákat, gyökereket, bogyókat, leveleket, diót, rovarokat, termeszeket, vadmézet, és ne felejtsük ki a szeretett hernyóikat sem. Mindezek a dolgok élelemnek, valamint a kereskedelemhez szükségesek. A pigmeusok afrikai szomszédai, akiket gyakran les grands noirs-nak (magas feketéknek) hívnak, ezek miatt az árucikkek miatt nagymértékben tőlük függnek. Cserébe fazekakról, lábasokról, bozótvágó késekről gondoskodnak, és olyan eszközökről, mint a fejsze, kés, valamint sóról, pálmaolajról, maniókáról, banánfélékről, és sajnos dohányról, helyi készítésű alkoholról és hasisról. Az utolsó három árucikk rettenetes gond ezeknek az alázatos embereknek. Gyakran adósságba keverednek, hogy hozzájuthassanak ezekhez, és életük fokozatosan tönkremegy.

A férfiak rendszerint monogámok. Viszont játszi könnyedséggel elválnak vagy elkülönülnek, hogy másik társsal éljenek. A táborban leginkább az apát vagy a legidősebbet tisztelik. Ő nem osztogat parancsokat, de tanácsát rendszerint megszívlelik. Észreveszed majd, hogy a pigmeusok szeretik gyermekeiket. Az anya és apa gyakran hordozgatja gyermekét. Ezek az apróságok állandó kapcsolatban vannak mindkét szülővel, bárhova menjenek és bármit csináljanak is azok: legyen az munka, vadászat vagy tánc.

Éjszaka a kisbaba a szülők között alszik. Napközben a szülők, testvérek, nagybácsik és nagyszülők vigyáznak az apróságokra, és emellett figyelnek az egész táborra. A szülők és a rokonok gyakran mennek látogatóba egymáshoz. Mindez szorosra fűzi a családi kötelékeket. A nyugati civilizációban a családi kötelékek gyakran meglazulnak, illetve elszakadnak, de itt egészen más a helyzet.

Noha a pigmeusok elkülönülve élnek afrikai szomszédaiktól, mégis gazdasági kapcsolatban állnak velük. Amellett, hogy állandó kapcsolat van a kereskedelem miatt, gyakran megkérik őket, hogy mezőgazdasági munkásként dolgozzanak a kávé- és kakaóültetvényeken. Ők esetleg dolgoznak néhány hétig, megkapják bérüket, és azután hosszú időre eltűnnek a mély erdőben. Ki tudja? Lehet, hogy a kávé, melyet ma reggel élveztél, átment a közép-afrikai pigmeusok kezén.

Vallás

A babingák vallásos nép, de a babona és a hagyomány irányítja vallási életét. A szertartásaikat zenével, énekkel (jódlizással) és tánccal kísérve végzik. Az Ethnies​—droits de l’homme et peuples autochtones (Etnikai csoportok — emberi jogok és a bennszülöttek) című könyv a következő felvilágosítást adja: „A mély erdő népe úgy gondolja, hogy Isten teremtette a világot, vagyis az erdőt. Miután megteremtette az első emberpárt . . . visszavonult az égbe, és elment a kedve az emberi ügyektől. Most a legfelsőbb szellem, az erdő istene képviseli őt.” Ez persze éles ellentétben áll Isten magyarázatával és szándékával, amely a Bibliában található (1Mózes 1., 2. fejezet; Zsoltárok 37:10, 11, 29).

Intelligens nép

Egyáltalán nem szokatlan, hogy egyesek kigúnyolják vagy még le is nézik a pigmeusokat, alsóbbrendűnek és kevésbé intelligensnek gondolva őket. De Patrick Meredith, aki pszichofizika-professzor az angol Leeds Egyetemen, ezt mondta: „Ha látod a pigmeusokat természetes környezetükben, ahogy rostokból hidakat készítenek, és sikeresen élik életüket, megkérdezheted magadtól, mit értesz intelligencia alatt.”

Tudjuk, hogy az egész emberiség az első emberpár, Ádám és Éva leszármazottja. A Cselekedetek 17:26 (Báró Szepessy-féle fordítás) ezt mondja: „Ki [Isten] egy embernek [Ádámnak] véréből az egész emberi nemzetet elterjeszté, hogy az egész földnek szinén lakjék.” Majd a Cselekedetek 10:34, 35 kijelenti, hogy „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik”. Ezért szeretnénk a bibliai igazságokat elvinni ezeknek az embereknek, hogy nekik is reményük legyen abban, hogy hamarosan egy olyan időben élhetnek, amikor az egész föld, rengeteg mély erdővel tarkított, csodálatos paradicsommá lesz átalakítva.

[Lábjegyzet]

[Képek a 23. oldalon]

1. A Biblia üzenetének megosztása a pigmeusokkal; 2. pigmeus faszobrász; 3. jellegzetes pigmeus lakás